Igaz az, hogy Jézus anyja Mária szűz volt?

Az egész Mária kultusz katolikus eredetű. Az esztergomi érsek vezetésével minden évben mint patrónának – azaz védőasszonynak – neki ajánlják fel az egész országot. A bibliai kinyilatkoztatástól radikálisan eltérő régi, pogány magyar elképzelések szerint az ég hét egymás fölötti szintre tagolódik, mindegyikben egy-egy úrnő, azaz régi magyar nyelven "boldogasszony" uralkodik, közülük a hetedik, a Nagyboldogasszony a leghatalmasabb. Ennek ismeretében még különösebb, hogy a római egyház nemcsak a Nagyboldogasszonyt ünnepli, hanem az egyházi naptár rendje szerint külön ünnepe van a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak (február 2.), a Gyümölcsoltó Boldogasszonynak (március 25.), a Sarlós Boldogasszonynak (július 2.) a Havas Boldogasszonynak (augusztus 5.), a Kisboldogasszonynak (szeptember 8.). Közülük a Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony és a Sarlós Boldogasszony ünnepe egészen 1948-ig egyben hivatalos állami ünnepnap is volt. Ekkor az országgyűlés törölte őket azok sorából.

A felsorolt női istenségek, illetve más népeknél található további megfelelőik, a hivatalos katolikus magyarázat szerint valamennyien egyetlen személlyel azonosak, Jézus Krisztus anyjával, Máriával, s így e különböző elnevezések alatt mindig Mária tisztelete folyik.

Ezzel szemben a beható vizsgálatok egészen más eredményt mutatnak. Egyértelműen megállapítható, hogy a Mária-kultusz esetében nem Jézus anyjának a felfokozott tiszteletével állunk szemben. Azért nem, mert e nagyfokú vallásos tiszteletben részesített Mária ismertetőjegyei, tulajdonságai döntő többségükben nemcsak nem egyeznek, hanem kifejezetten ellentétesek a Bibliában szereplő Máriáéval. Megdöbbentő, de végső eredményként az állapítható meg, hogy Mária neve alatt lényegében ősi pogány istennők kultusza folytatódik tovább. Ezek többségét még az erőszakos térítéssel katolikussá tett, de régi isteneikhez továbbra is szívósan ragaszkodó európai népek a klérussal kialakult kompromisszum nyomán menekítették be a hivatalos egyházba Mária neve alatt. E folyamattal szoros összefüggésben a későbbi századok folyamán még erőteljesebben pogány istennők képére formálódott át a bibliai Mária alakja.

Megjegyzendő, hogy a pogány felfogás szerint nem az volt a lényeges hogy egy istenséget milyen néven tisztelnek, hanem az, hogy kultuszát folyamatosan gyakorolják. Egyugyanazon istent vagy istennőt különböző területeken más-más néven tiszteltek, így olvadt össze a görög és római istenek világa, s tekintették a görög Artemiszt azonosnak a római Dianával, Nikét Victoriával és így tovább.

A pogány képzetek egyre erőteljesebb érvényesülése a Biblia különböző fordításait, értelmezését és használatát is mélyen befolyásolta.

Ennek egyik korai, s igencsak elgondolkodtató példája a latin Vulgata-fordítást készítő Szent Jeromos esete. Jeromos kiváló ismerője volt a héber nyelvnek, hisz a Szentföldön éveken át zsidó rabbiktól tanulta. Ugyanakkor az egyik első nagyhatású szorgalmazója volt a Mária-kultusznak. Ez bibliafordításában sem maradt hatás nélkül. Mózes első könyvében (3,15) az ember bűnbeesése után Isten részéről elhangzik az a jövőre vonatkozó ígéret, amit "ősevangéliumnak" is szoktak nevezni: az ígéret szerint az aszszony magva (a Krisztus) az emberiséget bűnbe vivő kígyó, vagyis a Sátán fejére fog taposni, azaz teljes győzelmet arat fölötte. A mondatban szereplő hímnem? utalószót – "az neked fejedre tapos" – Jeromos egyszerűen nőneműnek fordította. Ezzel teljesen megváltoztatta az ősevangélium üzenetét, hiszen így a Sátán legyőzője nem a Fiú lenne, hanem a Máriával azonosított asszony. S hogy itt mennyire nem pusztán egyszer? fordítási hibáról van szó, azt leginkább a római egyház szívós ragaszkodása mutatja e durva félrefordításhoz. Jeromost az első négy nagy egyháztanító egyikének nyilvánították, fordítását pedig az első betűtől az utolsóig megkérdőjelezhetetlennek jelentették ki a XX. századig meghatározó jelentőség? tridenti egyetemes zsinaton.

A Blaha Lujza térnél, a Rókus kápolna előtt például a múlt század derekán állították fel azt a több méter magas bronzszobrot, melyen Mária rátapos a Földgolyó köré csavarodó kígyóra. A diadal érdeme így kétségtelenül az övé, a Fiú alakja fel sem tűnik.

Tanítások és egyházi dogmák egész sora született az évszázadok során, melyek pogány női istenségek újabb és újabb jellemző vonásaival ruházták fel Mária alakját. Már 431-ben, a II. egyetemes zsinaton dogmaként mondták ki róla, hogy ő "Istenanya". Az eseményre talán korántsem véletlenül a híres pogány istennőnek, Artemisznek vagy más néven Dianának a kultuszközpontjában, Epheszoszban került sor. A dogma ellenzői hiába hangoztatták, hogy Mária nem nevezhető "istenszülőnek" (theotokosz), hiszen Jézus Krisztus nem tőle, hanem az Atyától kapta isteni természetét, aki maga mondta Jézusról: "Én fiam vagy te, én ma szültelek téged." A zsinaton az ellenzőket elítélték és kiközösítették az egyházból. Így nyerte el Mária az anyaistennő, az ókori világban több néven is tisztelt Magna Mater tulajdonságait. Ez utóbbit nemcsak istenek anyjaként, hanem az emberek szülőanyjaként is tisztelték. Nem véletlen,hogy Máriát is elkezdték tisztelni mint "minden ember édesanyját".

Máté és a Márk evangéliuma név szerint is felsorolja Jézus négy öccsét: Jakabot, Józsét, Júdást és Simeont. Ezenkívül megemlíti, hogy Jézusnak még húgai is voltak. A kereszténység római államvallássá válása előtt, 200 körül a híres egyháztanító, Tertullianus még magától értetődően beszélhetett Mária Jézus után született gyermekeiről. Mindezek ellenére 553-ban az V. egyetemes zsinat kimondta, majd a 649-ben tartott lateráni zsinat katolikus dogmává emelte Mária örök szüzességének tanát. E tulajdonság az Evangéliumok fentebb idézett tanúsága szerint bizonyosan nem a bibliai Mária jellemzője. Annál fontosabb ismérve volt viszont a már említett Dianának, azaz Artemisznek, aki maga kérte Zeuszt, hogy örökké szűz maradhasson.

Elgondolkodtató, hogy annak ellenére, hogy az Újszövetség egyértelm? tanúsága szerint a pogány kultuszok közül a Diana-tisztelet volt a kereszténység egyik legádázabb ellenfele, a későbbiekben mégis mennyire nagy népszerűségnek örvendett Diana a katolikusok körében. A reformáció korában, százával küldték máglyára vagy ölték meg más módon a bibliai hithez visszatérni szándékozókat, azzal a váddal hogy eretnekek.

(A szerző történész)

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, teljes mértékben ige ellenes... Ez a vallásos imádat olyan vaksággal veri meg az embereket, hogy képtelenek az igazság befogadására. Csak sajnálom azokat az embereket akik őszinte szívvel keresték Istent a katolikus egyházban és helyette megtévesztő gonosz szellemekkel kerültek kapcsolatba. Isten áldja meg őket, és nyissa fel szemüket. Nyitogatja is, mert pár éve a Pápa papa rohant is Dél Amerikába mert az ébredések miatt sokan elhagyták a vallást és megtértek az igaz élő Istenhez.

@ "ma 13:48"

Amit te írsz, az természetes. Mi pedig a természetfelettiről beszélünk. Arról, hogy Mária érintetlen (vagyis szűz) volt, amikor Jézus megfogant benne: ez pedig Isten művének (vagyis a SzentLéleknek) a munkája.

Máriának egyedüli szolgálata volt, mégpedig az, hogy általa - de Isten tökéletes akaratából - a Krisztus testet öltött.

Ez egyedüli, megismételhetetlen történés volt: soha ilyen elő nem fordult az emberiség történelmében - és nem is lesz többet ilyen.

Jézus a fizikai létet kapta Máriától, a Szellemi létet pedig (vagyis az Isteni tulajdonságait) mind-mind a Mennyei Atyától kapta.

Azt, hogy Mária nemi érintkezés nélkül (tehát szűzen)került áldott állapotba: ez túlmutat az mindenféle emberi gondolaton. Ez annyira természetfeletti, hogy ennek valóságát csakis hit által érthetjük meg.

@ "ma 14:17" (eric_one válasza)

Eic_őne a hozzászólásában sajátos kapcsolatot vázol fel ősi pogány hiedemek és a manapság folyó Mária-tisztelet között. Lehet hogy sokak számára keménynek tűnnek a szavai, azonban a hozzászólása teológiailag elmélyült, mély igazságtartalmat hordozó válasz. TELJESEN IGAZ tehát, amiért is köszönet ezért eric_one-nak.

Ezt írja eric_one: "... e nagyfokú vallásos tiszteletben részesített Mária ismertetőjegyei, tulajdonságai döntő többségükben nemcsak nem egyeznek, hanem kifejezetten ellentétesek a Bibliában szereplő Máriáéval."

Valóban így van: a Biblia Máriát úgy tárja elénk, mint Istenfélő asszonyt. Az a jelző, hogy "boldog", ez máshol is megtalálható a Bibliában (pl. a Máté 5/3-12; 1.Zsoltár - vagyis ez a jelző általános értelemben is létezik, de sehol sem utal bármely embernek a bűntelenségére), az meg hogy "áldott", a Bírák könyvének 5.részében (24.versszakban) így szerepel: "áldott legyen az asszonyok felett Jáhel" - vagyis NEM Máriáról szól, és semmiféle kapcsolatot nem állít vele).

Természetesen mint minden egyház, így a katolikus is szolgál hitvédelemmel (depositum.hu), ami hihetőnek tűnik, hiszen látszólag logikusan építi fel a tanait. Azonban a SzentÍrásban szereplő Máriának köze nincs a katolikus Máriához: a SzentÍrás egyáltalán nem áll ki pl. Mária későbbi szüzessége mellett: csupán arról a szüzességről beszél, amikor Jézus megfogant. Viszont igenis BESZÉL Jézus testvéreiről (akiknek József volt az apjuk)!

(Érdemes volna beleolvasni egy kicsit a hozzászólásaimba /féreértés ne essék: NEM azért, mert 'hű de okos vagyok', hanem mert a Biblia azt mondja, amiket a hozzászólásoban feltüntettem/).

Namost, érvelhetünk azzal, hogy 'de a hit fejlődik', de az igazság sohasem fejlődhet a SzentÍrás nélkül. Csak mellette mehet, azzal szemben nem!

Tehát ne gondolatokat vigyünk be a SzentÍrásba, hanem a SzentÍrásról gondolkodjunk.

És AKKOR, de csakis akkor fogunk helyes következtetésre jutni.

Köszönet az 1.Mózes 3/15-ben található Igerész magyarázatáért: valóban így van. Vagyis szó sincs arról, hogy ez az Igerész Máriát jelenítené meg. Ez a prófécia Jézusról szól: Jézust (mint asszony magvát) jeleníti meg, akinek tehát asszonytól kell megszületnie, és Ő (mármint Jézus) hadakozik a Sátánnal, és győzi le azt.

Innentől kezdve valóban helytelen Mária diadalban ábrázolása, mivel csakis a bűntelen Fiú hadakozhat a sötétség erőivel. Erre utal az 1.János 3/8. Mária hadakozásáról egyáltalán nem beszél a SzentÍrás, és a az a katolikus álláspont, miszerint Mária bűntelen > na, ez többszörösen sérti a Bibliában a Róma-levélben foglaltakat.

Mária Istenanyasága: ez félig-meddig igaz. Ugyanis kétségtelen tény, hogy akit Mária szült, az Isten. Vagyis ilyesformán Mária Istenszülő.

De nem szabad itt leragadnunk, hanem tovább kell értelmezni a SzentÍrást.

Jézus maga a testet öltött Krisztus, a Krisztus pedig a teremtés előtt, az Örökkévalóságban, az Atyával egylényegülve létezett. Így Jézus mint Teremtő van jelen, és minden (vagy mindenki) más Őtőle származik (erre utal a János 1/1-2).

A forrás tehát, amiől a létezés fakad: Isten, akinek a 2. kijelentése a Fiú, vagyis Jézus. Vagyis bármennyire paradoxonnak tűnik, de a Mária köszönheti a Fiának a létezését, és nem fordítva.

Istennek nincs szüksége szülőre, mert Ő van. Neki ez a lételeme: VAN. /Így mutatkozott be annak idején Mózesnek (2.Mózes 3//14)/. Vagyis a teremtő (a Fiú) alkotott meg, hozott létre minden mást (beleértve Máriát is).

Ami "minden ember édesanyja" kifejezést illeti: ez megintcsak problémás. Mert Jézus sohasem buzdít a fizikai lét követésére (ami Máriától fakad), hanem mindig a Szellemi lét mellett áll ki. Az újjászületést hangsúyozza ki, mely nélkül nem kerülhetünk be a Mennybe (az újjászületés (János 3/3-8)) > a Szellemi létet hirdeti.

Összefoglalva: Jézus szellemi léte az Atyától származik, a milétünk pedig Jézustól van. Jézus mindig ezt hirdette: lásd János 6/63.

Mária szerepe a SzentÍrás függvényében nem tisztázott, nem olvasható ki.

Mária IGAZ tisztelete - csakúgy, mint minden más - a SzentÍrással megegyezőnek kell lennie. Vagyis köszönet Máriának azért a helytállsért amit végzett: egyedülálló szolgálatát Istenfélelemmel a szívében, őszintén végezte. Ennyi.

De ne adjunk neki olyan tulajdonságokat, amik csakis Jézust (az Istent) illetik meg: bűntelenség, szellemi tekintély, közbenjáróság, stb.

Talán nézzük meg - ez okból kifolyólag - az Ésaiás 42/8-at: ebben az van, hogy Isten nem közösködik senkivel!

@ "ma 22:42"

Nem tudom, mit tanítanak a zsidóknak, mindenesetre amit most írtál, az akkora ökörség, hogy kabaréba illő!

Nevettem is rajta, elhiheted!!

Komolyra fordítva a szót: sok mende-monda létezik Jézussal kapcsolatban, de a keresztények számára az egy igaz bizonyíték csakis a Biblia lehet.

Ami viszont teljesen mást mond, mint amit Te - igazság gyanánt - leírtál. (és ezzel nem akarlak megsérteni)

** az előbbi válaszomat azzal egészíteném ki, hogy mindez nem csak Jézussal, hanem Máriával kapcsolatban is fenn áll.

Tehát bármelyikőjüket is vizsgáljuk, akkor járunk el helyesen, ha a SzentÍrás függvényében nézzük mindezt.

Kétes eredetű forrásokra soha nem szabad támaszkodni, amit pedig te írtál - bocsáss meg, nem személyeskedni akarok - teológiailag teljesen értékelhetetlen, mivel totálisan ellentmond a Szentírásnak.

nem.azért sem (a nyilvánvaló okokon kívül), mert a szűz szó valójában egy félrefordítás következménye.

sajnos a könyv, amely röviden kitért erre a dologra, könyvtári volt, úgyhogy nem tudok pontos szavakkal szolgálni. a lényeg, hogy izaiás ugye megjövendölte jézus születését:

„Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, s nevezi azt

Immánuelnek"

ezt a részt fordították állítólag félre, mivel nem a szűz, hanem egy nagyon hasonló héber szó szerepelt helyette, ami viszont csak fiatalasszonyt jelent. máté apostol idejében már ez a változat volt elterjedőben, ezért(csak hogy írása megfeleljen a jövendölésnem)amikor papírra vette jézus származását, ő is szűznek nevezte Máriát.Állítólag a legtöbb ma fordított Bibliában ma a próféta szövegében fiatalasszonynak nevezik, míg Máté evangéliumában (mivel ő tkp direkt írta így) szűznek nevezik.

tudom, kicsit pontatlan voltam. mentségemre szóljon, hogy ez a rész egy egészen más témájú könyvnek csak a lábjegyzetében szerepelt, szóval nem ez volt a legmaradandóbb.