Mi vagyok én? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Ezek szerint ateista vagy:

[link]

Az, ugye csak költői túlzás volt, hogy örülsz a keresztények halálhírének? Pár fanatikus van itt, aki tud táncolni az ember idegein, de azért nem a megtestesült gonoszok ők sem. Van egy világképük, és amikor ezt próbálják terjeszteni, akkor végül is csak jót akarnak, még ha baromi idegesítő módon is. Nem kedvelem őket (az utcán térítőket sem), de hogy ennyire gyűlöljek valakit, ahhoz sokkal több kell.

Másrészt szerintem nem feltétlenül kell minden területen valahová tartozni. Sok esetben, ha nem tartozol csoportba, az önálló gondolkodásra vall, és ez jó. A vallásban van, akinek arra van szüksége, hogy egy közösség része legyen, van, akinek arra, hogy maga próbálja elképzelni, mi működhet a háttérben, mindenféle vallások tanításai nélkül.

Kedves Kerdezo!

Nagyon sajnalom,hogy igy gondolkodsz.Onfejlesztesrol beszelsz,de kozben gyuloletet taplalsz magadban egy komplett kozosseg irant nehany ember viselkedese miatt.Eleg hosszu utat kell meg megtenned,hogy ebbol kilabalj.Habar nem ismerem annyira a taoizmust,nem hinnem,hogy gyuloletet es a mas vallasok iranti megvetest hirdetne.Igazabol azt,hogy ki es mi vagy,Neked kell eldontened.

Viszont azt tudnod kell,hogyha altalanositasz es gyulolkodsz,Te is csupan egy bigott fanatikus leszel,csak eppen a teteles vallas maza nelkul.Es ezt nem sertesbol irom,segiteni akarok.Olvasd el Hamvas Bela:"A bor filozofiaja" cimu konyvkecskejet,pont arrol ir,hogy a "vallasosok" es "ateistak" kozott nagyon hasonlo mintak lelhetok fel a szelsosegesen gondolkodo emberek lelkivilagaban.

Egyebkent leirhatnad,mi vezetett odaig,hogy ennyire gyulolj minket,keresztyeneket.

Tovabba arra is kivancsi vagyok,hogyha hiszel egy,az egesz vilagot athato eroben,akkor miert nem tudod elkepzelni,hogy ez az ero olthet szemelyes jelleget is?

kedves: Smartguy86 !

Ez nagyon nincs így. Sőt csupán két vallás, ortodox értelmezésében (Kereszténység, Iszlám).

Kedves Kérdező!

Mintha minap érdeklődtél volna a Tao-ról! Nos, a kínai univerzalizmustól valóban távol áll a kizárólagosság, és nyilván ez lehet az egyik vonása amely számodra szimpatikus. A másik nyilván az, hogy nem létezik e vallásban a rituáléknak az a nélkülözhetetlen rendszere, mely kifejezné a szellemi törekvéseidet. Jobbára azt tanácsolnám, hogy mint a Taoista bölcsek olvass és írj szépirodalmat, fess, borozzál naplementénél, szeretkezz bölcsen tréfa módjára, nem szenvedélyből. Persze önfejlesztés de nem a modern nyugati értelemben. Fontos koncepció a "kicsi erénye" , hisz a Nagy Erény Nem Erény vagy hogy magát Lao-Cöt idézzük? "Ne légy ékes mint a jáde, legyél szürke mint a kő". Elmehetsz Tai - csizni, esetleg csi-kungra, és részben az aikidót is ajánlhatom hisz az a Kínai tai-csi elve a japán jiu-jitsuban.

Az örvendezés mások szenvedésén vagy mások heves gyűlölete, nem áll összhangban az Úttal, hiszen azt jelenti túl nagy jelentőséget tulajdonítasz Mások elképzeléseinek. Valahogyan viszonyulnod kell hozzá. De ez nem taoista dolog. Két klasszikus taoista történet:

Egy templomban az oltáron, fő helyen áll Buddha szobra és tőle oldalt Lao-Cő szobra. Bejön egy Taoista pap, és összeráncolja szemöldökét: - Ej mi dolog, hogy egy barbár tanítás (értsd: nem kínai) Mesterének szobra áll az oltár közepén a Mennyei Birodalomban! Kicseréli hát a szobrokat. Hamarosan arra vetődik egy Buddhista szerzetes és felfigyel rá, hogy Lao-Cö van a főhelyen, ő is elkomorul: -Micsoda? A Lények szabadítójának, a Tökéletesen felébredettnek a szobra a mellékhelyen áll? Kicseréli őket. A csere-bere hosszan és egyre mérgesebben folyik míg mind két szobor a hasznavehetetlenségig, felismerhetetlenségig megrongálódik. Ekkor a két bölcs így szól egymáshoz (hogy hol s mikor, ez legyen az Ő titkuk): -Mindketten tökéletes állapotban voltunk amíg ez a két gazember össze nem veszett rajtunk!

ennyit az ellenérzésekről

a másik történet szerint Menciusz (a konfuciánus bölcs) felfigyel egy emberkére aki a veteménye és a patak között rohangál egy vederrel. Megszánja őt és mesélni kezd, csatornáról, gémeskútról... Mire az emberke: -Ki vagy te, hogy megváltoztatod a Tao rendelését?

szóval semmiesetre sem önérvényesítés a cél.

A tegnap ajánlott könyvekhez hozzáadnám még: Az ókori kínai filozófia III kötetét, továbbá Lie - Ce : Az elomló üresség igaz könyve - valamint- Csuang - Ce: A virágzó délvidék igaz könyve -című írásokat:)

Gondolom ismered:

Szabó Lőrinc

Dzsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,

s a lepke vígan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi...

És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünödve, –

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!

Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –

Ö mosolygott: – Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! –

Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke öt és mindhármunkat én.

Ezt nem úszod meg!

Szabó Lőrinc

Dsuang Dszi halála

...... ..............

Dsuang Dszi haldokolt. Barátai

díszes temetést ígértek neki.

- Az egész város lesz ravatalod!

- Az erdő mindig jobb szállást adott.

- Márványt s ezüstöt zárunk majd köréd!

- Az én koporsóm a föld és az ég.

- Arany sírlámpák őrzik álmodat.

- Az én lámpáim a hold és a nap.

- Gyémántékszerrel szórjuk be porod!

- Az én ékszereim a csillagok.

- A nép búcsúztat, mint királyokat se!

- Itt a királyibb mindenség fogad be.

- Testeden hollók s varjak marakodnak!

- Adjam prédájukat a kukacoknak?

Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve.

Marad belőlünk annyi, mint belőle?

Ez meg egy mostani költőé:

Bártfai Attila Márk

Oh, hajh!

Keleti-karcsú harcosnak kéne lenni,

varázsolni hosszú, egyenes karddal;

szép asszonyokat okítani dallal,

és a köldökükből egrest kéne enni!

Ó, mennyi adót félre lehetne tenni,

ártatlanokat vádolni haraggal;

s a komisz mandarinfőket kalappal,

a Sárkány trónja elé lehetne vetni!

Délidőben nyugdíjba szabadna menni,

ősöket dajkálni lusta haranggal;

tussal rótt tájon -szorgalmas paraszttal-,

mennyei földbirtokot szabadna venni!

Taoista elixírt kellene szedni,

bölcseknek hódolni hamis arannyal;

kornyikálni sok szerelmes varanggyal,

s halhatatlan életet kellene csenni!

Akkor elmémet fényesre tudnám fenni,

birokra kelnék a jáde szavakkal;

diadalt nyernék dús, örök javakkal,

s a szükségesről végre megtudnám: mennyi.