Az ember "jobb", mint Isten?
Kissé leegyszerűsítve az Isten-ember-megváltás kapcsolatot:
A Biblia alapján (és mi más alapján véleményezhetnénk a keresztény hitvilágot? ), ha az ember (Isten gyermeke) nem fogadja el Istent és Jézust személyes megváltójául, ha nem cselekszik akként, ahogy meg van írva a nagykönyvben, ha elutasítja a segítségüket, akkor automatikus eldobja magától az örök életet, a megváltást, a feltámadást is, hisz elvileg ez csak azoknak jár, akik hisznek. Magyarul, a többiek, akik tévedtek és ezt nem hajlandóak beismerni, minthogy elutasították őket, Pokolra jutnak (legyen az akár hely, akár állapot).
("Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.")
Na már most, folytatva:
Ha az ember gyermeke rosszat cselekszik, és nem hajlandó beismerni, hogy téved, hanem dacosan hajtogatja a maga igazát, és nem kér a segítségből, az útmutatásból, nem érdekli más - a szülő akkor is megbocsát.
Nem ellöki magától, mert "én megmondtam, hogy mit kell tenned, most tudjál rá", nem száműzi örökre, hanem egyszerűen megbocsát a gyermekének és minden erővel azon van, hogy segítsen neki. Akkor is, ha a gyermek nem kér a segítségből, a szülő remél, bízik és próbálkozik, egész egyszerűen azért, mert szereti azt a gyermeket.
Ha százszor eltaszítják, akkor százszor megbocsát és próbálkozik tovább. Pont azért, mert szereti, nem elhagyja egy pont után, hanem továbbra is a jót akarja neki, arra törekszik, hogy a gyermeke megtalálja a helyes utat, és a megbánás legkisebb jelére örömmel fogadja vissza. Újabb és újabb esélyt ad neki, és nem magára hagyja, hanem ott áll, hogy megmutassa az utat, akkor is, ha már ezredszerre utasították el.
Ahogy Hamvas Béla mondja: "Lehet, hogy Te elhagytál engem - de én nem hagylak el Téged!"
Mert aki szeret, az megbocsát. Nem büntet és cserbenhagy, hanem addig küzd, amíg a másik meg nem érti, hogy mit kellene tennie. Épp azért, mert szereti és a legjobbat akarja neki.
Ha az ember képes minden megbocsátani a gyermekének, akkor is, ha az nem kér ebből a megbocsátásból, ha még így is küzd érte, újabb és újabb esélyeket ad neki, amíg az fel nem fogja a dolgokat - akkor Isten miért nem képes erre?
Hogy lehetséges, hogy egy földi szülő jobban szereti a gyermekét, mint Isten?
Isten nem jó és nem rossz, nem büntet és nem jutalmaz.
Minden ember saját életével cselekedeteivel ítélkezik élete során a saját lelkének sorsa felett vagy halhatatlanságra ítéli vagy pusztulásra. Jézus valamit félre értelmezett, mert senki nem felel mások elkövetett bűneiért.
A szülő és gyermeki kapcsolat az egy teljesen más kategória-- azt nem jó bevonni és más emberi bűnökkel párhuzamosan hasonlítva használni a vallásos témákba.
Egy gyermek soha nem bűnös, hisz tanulja a rosszat és jót egyaránt ha nem tudjuk mi a rossz, honnan tudná azt hogy miért jó a jó. Egy szülő akkor is szülő marad a szívében, ha a gyermeke felnőtt és nem igaz-emberként él..
Isten senkit nem von felelősségre és nem ítélkezik senki felett! De a hozzá vezető utolsó-út maga a pokol lesz szószerint, ahol a besározott lélek elpusztul-- mert a Földünk belsején kell végig haladnia a léleknek ahhoz, hogy a föld szívéhez, abban levő isteni Fényhez eljuthasson a lélek.
érdekes a m8t írsz, de honnan tudod?
ez csak egy vélekedés, csak valami előadás, vagy írás tanítása, vagy élő valóságos tapasztalataid vannak?
Jézus egész biztos hogy jól látta a dolgokat. Nem értelmezett semmit félre. Én mindenesetre úgy látom hogy minden embernél tisztábban látta a valóságot.
izidorkata-- amit leírtam tapasztalatból tudom. Ami Jézust illeti lehet hogy intelligens volt lehet hogy csodálatos gyógyító ereje volt, lehet hogy igazságosságra törekedett a népe számára, de a vége felé nagyon sokat hibázott és önmagának ártott vele, részben csodában reménykedett amikor feláldozta magát-- ami elmaradt.
S mind ezt amiatt amit tett butaságot azzal amikor kiment a pasztába és nem evett- ez egy buta hindu szokás volt amit a szidók is átvettek-- Aztán leüvöltözte Istent szidalmazta, mert nem segít a zsidó népen. Akkor ahogy a angyalszerű Jelenés-- amely figyelmeztette hogy a testet táplálni kell, mert a szellem is beteggé válik ha éhezik.
De akkor már Jézus beteggé válhatott téveszméssé, paranoiássá az éhezéses marhaságtól-- gyanakvó lett azt hitte becsapják és az ördög jelent meg álcázva magát fehérben.---Az utolsó vacsorán már szó sincs Isten dicsőítéséről már csak róla szól minden edd a kenyeret az én testem igyál a bort az én vérem, csak ÁLTALAM juthat minden ember a magasságokba....azt gondolván ő Isten egy szülötte, aki megszenvedi az összes bűnöket mert az "atya" úgy is megmenti....a csoda elmaradt... Jézus utolsó szavai kb úgy szólnak miért hagytál el engemet istenek?
A többit ami saját tapasztalatom megtalálhatod leírva ebben a két blogban. Ha olvasod az értés miatt inkább sorban a fejezeteket 1-2-3- stb a napi politikai füstölgésemről szóló fejezetet hagyd ki a második blogban több van ilyen aktuális fejezet.
Ne döbbenj meg túlságosan- Titokban ugyan,de ritka absztrakt ember voltam.
Ja és még valami kérdező. Az isteni Teremtő betartja a természettörvényeit az ember viszont nem törődik vele az isteni Teremtők a legőszintébb létformák amíg az ember, hazug, álszent, sok ezer álarcot hordó teremtménnyé vált.
Tehát a teremtő ERŐK tisztábbak, és ilyen értelemben jobbak az emberi fajnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!