Mondanátok olyasmit, ami bizonyíthatóan alátámasztja Isten létezését?

Én ezt értem, kedves utolsó, de te nem értesz engem: én úgy érzem, nekem nincs szükségem a hitre. Hiszek másban. Ne akarj meggyőzni afelől, hogy Isten létezik, mert ebben nem hiszek. Én sem győzlek meg arról, hogy nem létezik, mivel nem tudlak. Számodra létezik, tehát neked van rá személyes bizonyítékod, hogy így van. Nekem arra van személyes bizonyítékom, hogy nem létezik, számomra nem létezik. Te azt gondolod, hogy én kétségek és örök kutatások közepette élek, holott nem: biztos vagyok abban, amit tapasztaltam. Elképzelhető, hogy tévedek, elfogadom ennek a lehetőségét, de egyelőre ez ilyen témában még nem történt meg. Én azt gondolom, hogy téged megnyugtat az a hit, ami mára már bizonyossággá vált, miszerint egy felsőbb, jóságos hatalom vigyázza lépteinket. Lehet, hogy igazad van, sőt, biztos, mert te így érzékeled. Én nem. Nem maga Isten valóságos léte, hanem a benne való mély hited az, ami meggyőz és megnyugtat. Az agy sok dologra képes. Semmi baj nincs ezzel, te ahogy elnézem, inkább követed Jézus tanításait, mint sem. Elfogadó tudsz lenni. Nagyon helyes. Békés, áldott életet kívánok neked és szeretteidnek, sok-sok olyan hívő kéne, mint te vagy. Sajnos az emberek nagy része nem hisz. Istenben én sem, de másban igen. Kell a hit, mindenki maga találhatja meg, miben hisz.

Én azt mondom, hogy ha Isten létezik, és valóban jóságos, akkor el kell fogadnia és el kell ismernie azon embereket, akik nem hisznek a létezésében, nem járnak istentiszteletre, misére, felekezeti gyűlésekre, ám normális, emberi módon, mást nem akadályozva, erkölcsileg többé-kevésbé tisztán élnek. Az egyházban való hittel van nekem bajom, és a feltétlenséggel az egyházak iránt. Egy felsőbb hatalom létében való hittel semmi gond nincs, csak ne szorítsuk azt egy felekezet tanításai alá. A legtöbb hazug, álszent.

8:36 ",és sajnálom azokat akik nem akarnak hinni."

Köszi, de nem kell sajnálj. Elég lenne, hogy tiszteletben tartod más döntését.

"Én azt mondom, hogy ha Isten létezik, és valóban jóságos, akkor el kell fogadnia és el kell ismernie azon embereket, akik nem hisznek a létezésében"

Én ennél is tovább megyek. Ha van Isten szerintem általában az ateistát jobban szereti, mint a általában a hívőt. Az ateista sosem azért jó, mert féli Isten haragját, vagy meg akar felelni az elvárásainak, és sosem követ el gonoszságot az ő nevében, sosem bújuk a szoknyája mögé, még az ateista hazugságai is őszintébbek.

Tisztelt 09:48-es válaszoló!

Teljesen érthető az, hogy ha valaki hoz egy döntést, például a vallás témával kapcsolatban is, és nem érzi azt, hogy neki hitre van szüksége, akkor nem lehet ráerőltetni. Ezt maga a Biblia is alátámasztja, miszerint: "a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17) Meggyőzni ugyan nem, viszont pontosítani szeretnék kicsit néhány helyen figyelembe véve azokat az embereket, akik majd elolvassák a hozzászólásodat.

Egyrészt a Bibliai hit nem hiszékenységen, hanem megyőződésen alapul, ahogyan Pál apostol mondja a Zsidókhoz írt levelében. Hogy egy példát hozzak: Ha hiszékenységen alapulna, akkor nekem azt is el kéne hinnem, hogy a Biblia könyvei, amelyek 3500 éve kezdtek el íródni, sértetlenül maradtak fent. Logikátlan, hiszen ennnyi évezred alatt természetes lenne, hogy rengeteg torzulás kerüljön a szövegbe, hiszen a másolók is emberek voltak. (Érdemes utánanézni, hogy más vallások szent könyvei vajon milyen módon maradtak fent végeredményben...)Erről azonban lehetőségünk van meggyőződni, hogy nem így van

Ésaiás próféta így jövendölt a Bibliáról az i.e. VIII. században, amikor még az Ószövetségi Kánon sem alakult ki:

"Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!" (Ésa 34,16)

És valóban, rendelkezünk például egy Ésaiás könyve

kézirattal is az i.e. II. századból, amelyet ha összehasonlítunk a mostani héber Bibliával azt láthatjuk hogy hiába 2200 év a távolás gyakorlatilag nincs különbség a két szövegk között, szemben Homérosszal, aki az i.e. VIII. században élt, és akitől kéziratunk csak az i.sz. V-VI. századból való, és annak is több ezer szövegvariánsa van.

Másrészt ha az Istenhit az agy furcsa játéka lenne, akkor gyakorlatilag teljesen mindegy lenne, hogy ki milyen Istenbe hisz. Lehetne hinni a muzulmán istenben, az ősi törzsi vallások isteneiben, és a többi...megnyugtatna minket, gyakorlatilag ugyanazt a hatást érnénk el. Nagyon sokan mondják egyébbként, akik valami rosszat követtek el, hogy "meg akarok változni" vagy "megváltoztam" a helyzet azonban az, hogy nem tudnak megváltozni, egy idő után mindig kijönnek az emberen a rossz szokások, és akkor jön a jól ismert mondat, miszerint "senki sem tökéletes". A Biblia Istene ezzel szemben képes arra, hogy teljesen átformálja a jellemet, megszabadítsa az embereket a rossz, még a természetesnek mondott szokásoktól is. Ez pedig nem magyarázható az agy közjátékának, mivel ha így lenne, akkor az ember saját magából vetítene ki egy Istenképet (ahogy sokan teszik) és aszerint cselekedne, a jelleme pedig változatlan maradna. A Biblia lapjain azonban szembesület az ember az erkölcsi tökéletességgel, amelyek nem emberi gondolatok, mert a világban az emberek másként gondolkodnak.

Blaise Pascal, a 17. századi természettudós így ír erről:

"Egyetlen más vallás sem tanácsolja, hogy gyűlöljük önmagunkat. Egyetlen más vallás sem tetszhetik tehát azoknak, akik gyűlölik magukat, és egy valóban szeretetet érdemlô lényt keresnek. És ezek azonnal el is fogadnák,még ha sohasem hallottak volna is egy közéjük

leszállt Isten vallásáról.

Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit."

(Gondolatok 468, 492. töredék)

Végezetül pedig az Egyházakkal kapcsolatban: Istennek minden időben volt egy választott népe, akiket arra hívott el, hogy hirdessék az embereknek az evangéliumot. Ilyen volt több évszázadon keresztül a Zsidó nép, és az utána következő Őskereszténység. A Biblia egyébként a Jelenések könyvében, amely az i.sz. I. században íródott előre prófétikusan megjövendöli hogy az elmúlt 2000 évben hol voltak, illetve hol van ma is, Isten igazi közössége, amelyet Ő indított el a történelem országútján.

Ez a több évszázadra való előrelátás pedig újabb bizonyítéka annak, hogy van egy személyes Isten, aki felügyeli ezt a világot.

Természetesen azonban nem kötelező elfogadni azt amit írtam, nem kell ebben hinned, hogy ezt miért írtam le, azt a komment elején megindikoltam ^^

"Egy felsőbb hatalom létében való hittel semmi gond nincs, csak ne szorítsuk azt egy felekezet tanításai alá."

Ebben teljesen egyetértünk, éppen ezért, amikor Istenről beszélek valakinek, még véletlenül sem beszélek vallásról, mert szerintem vallás nélkül is üdvözülhet valaki.

A hittel már más a helyzet,az szerintem elengedhetetlenül szükséges az üdvözüléshez.

Abban reménykedem mindig, hogy mielőtt meghalna, minden hitetlen ember kap majd egy utolsó esélyt arra, hogy felnyíljon a szeme és befogadja Jézust a szívébe, mert Isten a szeretet és végtelenül nagy az Ő kegyelme.

Gyakoriválasz2-nek szeretném elmondani, amit már egy hasonló kérdésnél megtettem, hogy miért kerüli a bűnt a Krisztus követő, azaz keresztény ember.

Akik nem hisznek gyakran gondolják azt, hogy mi félelemből próbálunk helyesen viselkedni, mert félünk a pokoltól, pedig ez lehetetlen.

Azért lehetetlen, mert tudjuk, hogy nem tettek által, hanem hit által üdvözülhetünk.

-Akkor elég hinni, és csinálhatunk bármit, akár ölhetünk is, így is úgy is a mennybe megyünk csak mert hiszünk?-kérdezhetnéd

-Talán. Ezt sosem fogjuk megtudni, mert aki igazán hisz az Úrban, hiszi, hogy Jézus Isten egyszülött fia, aki meghalt értünk, hogy mi élhessünk, ha valaki megérti, hogy Isten annyira szeret minket, hogy ekkora áldozatra is képes volt értünk,az végtelenül nagy hálát és szeretetet fog érezni az Úr iránt. Ez a szeretet és hála arra fogja késztetni, hogy viszonozzon ebből a szeretetből valamit az Úr felé, így mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Istennek tetsző életet éljen.

Nem a pokoltól való félelme miatt,hanem Isten iránti szeretete miatt.

Ez nem azt jelenti, hogy mi keresztények soha sem hibázunk,bűntelenek vagyunk, hanem azt, hogy szándékosan nem követünk el olyan dolgot amiről tudjuk, hogy helytelen, arra gondolva, hogy majd legfeljebb meggyónjuk.

Én nem is a keresztényekről beszéltem, és nem is csak a félelemről, hanem általában a hívőkről. Sokkal több az olyan, önmagát hívőnek nevező ember, aki "bűnös" életet él, mint az aki "az úr szeretetét közvetíti".

Ezen viszont kicsit lefagytam:

"Azért lehetetlen, mert tudjuk, hogy nem tettek által, hanem hit által üdvözülhetünk.

-Akkor elég hinni, és csinálhatunk bármit, akár ölhetünk is, így is úgy is a mennybe megyünk csak mert hiszünk?-kérdezhetnéd

-Talán."

Tehát lehat valaki akármilyen jó ember, ha a jósága és szeretete a legőszintébb, de nem hisz elkárhozik, míg egy másik, akinek a hite őszinte, viszont egy nőket erőszakoló tömeggyilkos terrorista, csak a hite által üdvözülni fog.

Egy ilyen isten követője akkor sem lennék, ha bizonyságot nyerne a létezése.

"Tehát lehat valaki akármilyen jó ember, ha a jósága és szeretete a legőszintébb, de nem hisz elkárhozik, míg egy másik, akinek a hite őszinte, viszont egy nőket erőszakoló tömeggyilkos terrorista, csak a hite által üdvözülni fog.

Egy ilyen isten követője akkor sem lennék, ha bizonyságot nyerne a létezése"

Ez nem így van. Mivel az Isten Lelke minden emberben munkálkodik, így természetes hogy olyan emberben is, aki soha életében nem hallott még az Istenről. Ezeket az embereket a lelkiismeretük alpján ítéli meg az Isten.

Egyrészt meg olyan ember nem fog üdvösségre jutni, akinek állítólag van hite, közben meg tömeggyilkos, mert az ellentében áll azzal amit vall, és Isten az olyan embert nem fogadja el, aki csak a szájával tiszteli, közben meg a tettei nincsenek összefüggésben a hitével.

A gyilkosságra egyébként jó példa Mózes története, ő is sajnos megölt egy embert, és nagyon indulatos ember is volt, 40 év alatt azonban olyan hívő ember lett, hogy úgy megváltozott a jelleme, hogy azt mondja róla a Szentírás, hogy az akkori földön, mégegy olyan szelíd ember mint Mózes nem volt.