Kedves hívők, hogyan lehetne nektek bebizonyítani Isten nemlétét?

Isten nemlétét ugyanúgy nem lehet bebizonyítani, mint azt, hogy nem létezik unikornis. Eseleg úgy, ha meghalunk, és ott nem Isten van, hanem valami más. Persze még ez sem lenne tökéletes bizonyíték. És ha az embernek nincs lelke, akkor úgysem tudnánk meg, hogy "nem sikerült".

Fordítva teszem fel a kérdést: hogy lehetne Neked bebizonyítani, hogy van Isten? Ez már sokkal könnyebben bizonyítható. És a halála után mindenki meg fogja tudni, hogy van, ebben biztos vagyok. De lehet, hogy addigra egyeseknek már késő lesz...

Akkor miért nem élsz úgy, hogy ha mégis van Isten, akkor ne kelljen előtte szégyenkezned? Ateista is juthat a mennybe, ha megtartja a tízparancsolatot.

Ha nem tudod 100%-osan belátni, hogy nincs Isten, akkor miért nem adsz neki egy apró esélyt? Gondolj bele: ha létezik örök élet, akkor sokkal többet kockáztatsz ennél a földi életnél. Pedig csak pár dologról kell lemondanod, hogy mindkét esetre bebiztosítsd magad. Ha van rá egy hajszálnyi esély, hogy Isten mégis létezik, akkor nem lenne érdemes megtartani a parancsokat?

Nem a kérdéssel van baj, hanem a hangnemmel. Meg a józan ész hiányával. Ha csak a hülyék hinnének, nem lenne annyit tudós, kutató, orvos, matematikus, filozófus és egyéb nagyon is tanult ember, aki gyakorló hívő. Többek között a nemzetközi human genome projekt vezető kutatója. Aki mindent tud a laboratóriumban kreált életről.

Én viszont egyetlen ateistát sem akarok meggyőzni. Mindenkit a személyes tapasztalat győz meg, a rábeszélés értelmetlen.

Szép napot mindenkinek,

Freya

Viccre viccel:

A tudós megszólítja Istent:

–Mi, tudósok úgy döntöttünk, hogy nincs már szükségünk önre. Tudunk embereket klónozni, szívet ültetünk át, képesek vagyunk bármire, ami annak idején csodának számított.

Isten türelmesen végig hallgatta, majd így szól:

–Rendeben van. Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban nincs rám szükség, rendezzünk emberteremtő versenyt.

–Remek! Válaszol a tudós, és lehajol egy marék porért.

–Ejnye! - szólt rá Isten a fejét csóválva. – Lassan a testtel uram! Mindegyikünk csak a saját porát használhatja!

@Hide my name:

Ez aranyos, bár már ismertem. :)

Remélhetőleg a kedves kérdező nem törölteti ki, mint az én eddigi válaszaimmal tette. Elismerem, némileg jogosan, mert elég off volt; de így sajnos elveszett gyakorivalasz2-vel folytatott párbeszédünk, mely akár egy barátság kezdete is lehetett volna. :)

És sajnos nem mentettem le szövegként, a Google tárolt változatában meg még nem volt benne.

Ezt is főleg csak azért írom, hogy ha már a megválaszoltjaim között van a kérdés, akkor tényleg igaz legyen... :)

"De csak és kizárólag a nagy semmiből ér kiindulni, mert Isten is abból indult ki!"

Mit szólnál ahhoz, ha soha nem lett volna "semmi"?

Vagy még inkább, ha most is eredőben csak "semmi" volna?

"Az inflációs elmélet azt is megmagyarázza, miért van olyan sok anyag a világegyetemben. Az általunk megfigyelhető tartományban mintegy százmillió millió millió millió millió millió millió millió millió millió millió millió millió (nyolcvan nulla az 1 után,) részecske van. Honnan kerültek ezek elő? A kvantumelmélet válasza szerint a részecskéket energiából lehet előállítani részecske/antirészecske-párok alakjában. Ez azonban újabb kérdést vet fel: honnan jött ez a rengeteg energia? A válasz az, hogy a világegyetem összes energiája pontosan nulla. A világegyetem anyaga pozitív energiából áll. Az anyag azonban a gravitáció révén mindenütt vonzza önmagát. Két egymás melletti anyagdarab kevesebb energiát tartalmaz, mint ugyanez a két anyagdarab, egymástól jókora távolságra, hiszen eltávolításukhoz be kell fektetnünk a kettejüket összehozó gravitációs erő leküzdésére szolgáló energiát. Bizonyos értelemben tehát a gravitációs mezőnek negatív energiája van. A térbelileg hozzávetőlegesen homogén világegyetem esetében kimutatható, hogy a negatív gravitációs energia pontosan kiegyenlíti az anyag által képviselt pozitív energiát. A Világegyetem összes energiája tehát nulla."

[link]