Mit jelent az, hogy istenfélő? Miért kell félni tőle?

Hat erre a 2. parancsolat is eleg jo pelda:

"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én paracsolataimat megtartják!"

Isten nem valami jo fej (ha nem szereted):)

a Magyar Értelmező Kéziszótár alapján az istenfélő azt jelenti, hogy Istent tisztelő. Tehát semmiféle félelemről nincsen szó. :)

Másrészről pedig Isten nem sajátít ki, ugyanis ha Istent szereted, akkor mindent szeretsz egyszerre, de ha ezt nem teszed meg, akkor bizony önzést követsz el, az önzésnek pedig törvényszerű visszahatása van, és azért, hogy majd a tévedésedben elkövetett hibáid visszahatásából tanulj és változz...az önzés az embert fogságban tartja, hiszen saját önzésétől függ(gondolj csak bele, saját érdekeid teljesítése hajt, nem vagy a magad ura, hanem az érdekeid irányítanak), míg a valós önzetlenség szabadságot ad, így a valós boldogságot. szóval nem Ő büntet, hanem rendszert tart fent, amely az egységet bomlasztó magatartásra okozat, és azért, mert valójában a létezők egyetlen Egészet képeznek, így nem árt együttműködni azzal, hogy az egyénnek jó legyen...az egyén bünteti magát, mert hibázik. :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Komment alapján "kissé" ateistának tűnsz. Istent szeretni annyit jelent, mint szeretni az Ő minden teremtményét, ajándékként élni meg minden napot, és felismerni az életben rejlő örömöket.

2.

Sok vallásos szó nem adja jól vissza az eredeti értelmet, illetve nyelvezetünk nem teszi lehetővé hogy egy szóban lefordítsuk.

Két fajta félelem létezik, az egyik bénító, lebénít lefagyaszt stb. a másik pedig összeszedetté tesz. Rz igaz az élet minden területén. Én úgy gondolom az utóbbit kell értelmeznünk ezen kifejezés használatakor. Isten áldjon bennetek!

Szia!

Az "istenfélelem" kifejezés eredete a görög nyelvben ritkábban az "eulabeia" és sűrűbben "eusebeia" szó szerint kegyességet jelent.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot. Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje.

Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt.

Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal imsertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter