Németh Sándor személyes találkozását Istennel hogyan értsem?

Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen (...) Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert.

Röviden ennyit a bibliai okfejtésedre, amivel nem tudok egyetérteni, mivel Isten Pál apostolon keresztül cáfolja. Olvasd el a Római levél 11. részt, Pál apostol világossá teszi, hogy Izrael továbbra is Isten népe, csak jelenleg kispadon ül és a nemzetek vannak pályán. A nemzetek ideje viszont hamarosan lejár a názáreti Jézus 2. eljövetelekor, azaz az elragadtatáskor, és akkor Izrael újra pályára kerül, mint főszereplő.

Nem beszélve arról, hogy a názáreti Jézus az utolsó idők fő jeleként azt mondja, hogy amikor a fügefa virágzik, akkor kezdődnek az utolsó idők. A bibliakutatók pedig mind megegyeznek abban, hogy a fügefa a Bibliában Izrael jelképe. Ez a fügefa pedig elkezdett virágozni 1948-ban, Izrael államának megalapításakor. Igaz, hogy előtte 2000 évvel lerombolták a templomot, és Izraelt a földdel tették egyenlővé, de a fügefa újra zsendülni kezdett.

"A nemzetek ideje viszont hamarosan lejár a názáreti Jézus 2. eljövetelekor, azaz az elragadtatáskor, és akkor Izrael újra pályára kerül, mint főszereplő."

Bizonyíték? Idézetek? Link? Nuku?

"Nem beszélve arról, hogy a názáreti Jézus az utolsó idők fő jeleként azt mondja, hogy amikor a fügefa virágzik, akkor kezdődnek az utolsó idők. A bibliakutatók pedig mind megegyeznek abban, hogy a fügefa a Bibliában Izrael jelképe. Ez a fügefa pedig elkezdett virágozni 1948-ban, Izrael államának megalapításakor. Igaz, hogy előtte 2000 évvel lerombolták a templomot, és Izraelt a földdel tették egyenlővé, de a fügefa újra zsendülni kezdett."

Hát ez a "fügefa" eléggé kicsinyedik mostanság. Elméletileg a Nílustól az Eufráteszig kéne tartania. Ezzel szemben a Jordánig tart, a tengertől. Gázát elvesztette, Dél-Libanont elvesztette, most vissza kéne vonulnia a 67-es határokhoz, Golánt el fogja veszteni... egyszóval zsugorodik.

Mivel az első században megalakult a keresztény gyülekezet, az lett Isten népe. A felkentek gyülekezetét Isten Izraelének nevezi a Biblia. Így, ahogy Pál a Rómaiaknak írt levelében fejtegeti, ezt az újonnan megalakult nemzetet-i.sz.33 pünkösdjén- amely minden nemzetből való embert magában foglal, Isten a népének tekintette. Ez a nép már nem a külső jegyek alapján zsidó. Szellemi Izraelről van szó. Ennek fényében megérthetjük, hogy Isten nem vetette el a népét, "az Isten Izraelét".

45Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 46Akkor Pál és "Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy elõször néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. " Cselekedetek 13:45-47

Gal 6:15, 16: „sem a körülmetéltség nem valami, sem a körülmetéletlenség, hanem egy új teremtés, az valami. És akik rendezettségben fognak járni e viselkedési szabály szerint, mindazokon béke legyen, és irgalmasság, igen, az Isten Izraelén!”

Tehát az ’Isten Izraeléhez’ tartozást már nem az határozza meg, hogy teljesíti-e valaki az Ábrahámnak előírt feltételeket, vagyis hogy háznépének minden férfitagja legyen körülmetélve. A Galácia 3:26–29 ehelyett megmagyarázza, hogy akik a Krisztuséi és egyben Isten szellemtől született fiai, azok tekinthetők ’valóban Ábrahám magvának’.

Egy szóval nem a zsidók, mint nemzet.

Sokan ezt hangoztatják:„Pál apostol világosan kimutatja, hogy az ószövetségi Izraelre vonatkozó ígéretek még nem teljesültek be. De miért is? Lássuk mit mondott Pál.

Ezt írta: ’Azt kérdem tehát: Talán csak nem vetette el Isten az ő népét? Semmiképpen sem!’ (Róma 11:1).” De nem idézik e versnek a folytatását: „Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből!” Mit értett ezen Pál?

Pál semmiképpen sem hihette, hogy az izraeliták mint nemzet továbbra is különleges helyet foglalnának el Isten szemében, hiszen ő maga „nagy nyomorúságot és szüntelen szívbéli fájdalmát” fejezte ki amiatt, hogy az izraeliták Isten jóságára nem helyesen reagáltak (Róma 9:2–5). A Róma 9:6-ban Pál ezt mondja: „Arról szó sincs, mintha Isten (Ábrahámra vonatkozó) szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki a [test szerinti] Izraeltől származik.” Figyeljük meg, mit akart mondani Pál e szavakkal: Isten többé a zsidókat nem tekinti Izraelnek, pontosan azért, mert elvetették Krisztust. Jézus Krisztus felkent követőinek gyülekezete alkotja az igazi „Izraelt”, azt az eszközt, amely által az egész emberiség áldásban részesül (1Péter 2:9; Galata 3:29; 6:16; 1Mózes 22:18).

Isten egyénileg nem vetett el minden zsidót, hiszen Pál maga is kihangsúlyozta: „Hiszen én is izraelita vagyok.” Vagyis a zsidó nemzetből — Pálhoz hasonlóan — mások is részét alkothatták a szellemi Izraelnek, de ennek egyik feltétele az, hogy Krisztust elismerjék. Csak egy „maradék”, egy elenyésző kisebbség döntött így (Róma 11:1, 5).