Kinek mi a személyes (! ) véleménye erről a zsinati állásfoglalásról? /minden nézőpont érdekel/
2. A népeknél a legősibb koroktól fogva napjainkig megtalálható annak a titokzatos erőnek bizonyos észlelése, mely jelen van a dolgok folyamatában és az emberi élet eseményeiben, sőt, olykor ismernek egy Legfőbb Lényt, s még Atyát is. Ez az észlelés, illetve elismerés bensőséges vallási érzülettel hatja át életüket. A kultúra haladásához kapcsolódó vallások pedig egyre árnyaltabb fogalmakkal s mind kiműveltebb nyelvezettel igyekeznek válaszolni ugyanezekre a kérdésekre.
Így hinduizmusban az emberek az isteni misztériumot kutatják, s kimeríthetetlen gazdagságú mítoszokkal és a bölcselet mélyreható törekvéseivel fejezik ki, szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból aszketikus gyakorlatokkal, elmélyült meditációval, vagy szerető bizalommal Istenhez menekülve.
A buddhizmus különféle formáiban fölismerik e mulandó világ radikális elégtelenségét, s olyan utat tanítanak, melyen az emberek áhítatos és bizakodó lelkülettel elérhetik a tökéletes szabadság állapotát, vagy a saját törekvésükkel, illetve felsőbb segítséggel a megvilágosodás legfelső fokára juthatnak.
Így a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak.
A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.iv
Buzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.
Szia!
Egyrészről örül az ember, hogy az a katolikus egyház, mely régen egyedül üdvözítőként irtotta a másként gondolkodókat most nyit a többiek felé, és toleranciára, megbecsülésre szólít fel.
Másrészről egyértelmű, hogy mi a célja ezzel. A pápaság célja mindig is a világhatalom megszerzése volt, és ez most sincs másképp, csak éppen az eszözök változtak.
Üdv. Péter
A második Vatikáni zsinat nem mondott ki dogmát, így nem tévedhetetlen. Teljesen ellentétes szellemű az Egyház kétezeréves hagyományával, de nem eretnek, tehát langyos, amelyet Krisztus elítélt a Jelenések könyvében.
Másrészt pedig nincsen olyan dologban igaz, amely nem formálódik át az igazság által. Az, hogy a vallásban megfigyelhetők hasonló sarkalatos pontok, attól még nem lesz semmi sem igaz sem szent.
Röviden: tévedés, tévelygés. Kétszínű módon rábeszélné az embereket a Krisztustagadásra. Ezt követve csókolta meg II. János Pál a Koránt és tett üzenetet a siratófalba, ezt követve imádkozott a hindu istenek előtt Teréz anya.
Ezt követve vett rész egy mecset alapkőletételénél Németországban egy katolikus esperes.
Térjünk a lényegre. A világ vége közeledtének jelei:
1. hit és szeretet meggyengülése (A 2. vatikáni zsinat egy példa számtalan közül a hit meggyengülésére, a nyílt hitehagyásra)
2. bűnök és kísértések megsokszorozódása (erről szól minden tévé és rádióhír)
3. az Álkrisztus (=Antikrisztus) eljövetele, amely zsidóuralmat jelent, hisz egy zsidó világcsászár nem egyedül uralkodik, nem az ő kiválasztottaival, a sátán népével (zsidók és katolikusok együttműködésére egy utolsó hír innen, a főoldalon [link]
4. az evangélum hirdetése minden nép számára ( ha minden jól megy, akkor mai technikai fölszereltséggel ezt 2015-re befejezik!)
Kedves, Péter
Köszönöm a válaszod!
Kedves második válaszoló, köszönöm a választ!
"A második Vatikáni zsinat nem mondott ki dogmát, így nem tévedhetetlen. Teljesen ellentétes szellemű az Egyház kétezeréves hagyományával, de nem eretnek, tehát langyos, amelyet Krisztus elítélt a Jelenések könyvében."
Annyit fűznék hozzá, hogy a Jézus mint Krisztus nem szerepel a Jelenések könyvében végig, csupán a Befejezésnél. Az elragadtatásnál, nem tiszta kivel állunk szemben, sem a jelenések közben. Pl.:"aki az Emberfiához HASONLÍTOTT." az meg ugye nem ugyanaz mint aki az Emberfia VOLT. Illetve a Júdea törzséből származó oroszlánként vagy Bárányként kerül említésre, vagy Hajnalcsillagként (bár ez az azonosítás is csak a Befejezésnél történik meg). Ezek elég allegorikusak. Továbbá a befejezésben történik rá több utalás, de ott sem egyértelmű, hogy ki beszél, mert előbb angyalnak neveztetik aki elutasítja az imádatot, majd mintha az atya szólna, végül megnevezi magát mint Jézust. Egészében véve a könyv eleje és vége között feszül valami ellentét. Továbbá megjegyezném, hogy sokan nagyon gyanakodva néznek erre a könyvre, mert ordító asztrológiai szimbólumok hada jelenik meg benne, az meg ugye elég babiloni.
Kedves harmadik válaszoló, köszönöm a válaszodat bár személy szerint nem értek veled egyet.
Más vagy hasonló véleményeket is szívesen olvasnék!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!