Nem keresztény emberkék! Milyen benyomásotok van a környezetetekben élő keresztényekről?

A legtöbbjükkel, a körülöttem élőkkel, személyes ismerőseimmel semmi gondom nincs, és nekik sem velem. Nagyon jól megértjük egymást, sok jó barátom is van, akik keresztények, imádkoznak, templomba járnak. Szoktunk beszélgetni a vallásról a világ dolgairól, de sosem vitázunk, elmeséljük egymásnak a saját véleményünket és elfogadjuk azt, hogy a másik másképp látja, mert különbözünk. Nem akarjuk egymásra erőltetni a nézeteinket, ez a titka.

Sajnos van (szerencsére kevesebb) fanatikus ismerősöm is. Az ilyesfajta ember szemellenzős viselkedése dühítő számomra, mert amikor nyitok felé, kompromisszumkész vagyok, ő akkor sem enged. Az ilyenekkel már nem is szállok vitába, rájuk hagyok mindent, menthetetlenek. Pedig nem "megtéríteni" akarom őket, csak elérni annyit, hogy elfogadjanak, toleráljanak másokat, azokat is, akik nem gondolkodnak pontosan úgy, mint ők.

21/L

"Semmi különös, majdnem ugyanúgy viselkednek, mint én, csak politikailag jobboldaliak, nacionalisták és konzervatívok, meg húsvétkor eljárnak a templonba."

Én nem politizálok, de ha muszáj, akkor balra húzok. Nem vagyok nacionalista, mivel szerintem minden igazi kersztény egy kicsit "kozmopolita", és bár konzervatívak az élet egyes dolgaiban a nézeteim, ezt nem erőltetem másra. (pl. én elítélem az abortuszt,de nem szeretném, ha a kormány döntene erről, ez egyéni döntés kell legyen.)

Egy keresztény

"Én nem politizálok, de ha muszáj, akkor balra húzok."

És hogy fér össze benned a baloldal egyházellenes és vallásellenes világszemlélete a kereszténységgel?

"mivel szerintem minden igazi kersztény egy kicsit "kozmopolita","

A katolikusok és a karizmatikusok valóban, de mondd csak ezt egy reformátusnak, akinek magyar zászló lóg a templomban és himnuszt énekelnek az istentiszteleten.

Van néhány keresztény ismerősöm,az egyetlen bajom velük-már amelyik olyan típus-,hogy nem fogják fel,hogy én nem akarok áttérni a keresztény hitre,és nem véletlenül olyan az életfelfogásom amilyen,hanem azért,mert én választottam magamnak,az eddigi életutam alapján,ugyanúgy,ahogy ők is választották maguknak a kereszténységet,és én úgy érzem jól magam,ahogyan látom a világot és élem az életem.kereszténynek neveltek,de hiteltelennek találtam ezt a vallást,ezért szakítottam vele,ez sem véletlenül volt.szóval amelyik ismerősöm idáig meg akart téríteni,az bizony elég idegesítő volt,áradt belőle a gőgösség,csak épp nem voltak piros szarvai:)

Utólag belegondolva nem hibáztatom őket,mindenki ember,a lónak is négy lába van mégis megbotlik.majd felismerik idővel,hogy miért nem előnyös nyomolósan téríteni,meg megmondani a másik embernek,hogy miben higyjen.

"amit szeretnétek,hogy tegyenek veletek az emberek,ti is azt tegyétek velük"