Miért járnak az emberek templomba, amikor a Bibliában is benne van, hogy nem lakozik Isten kézzel csinált templomokban, Isten bennetek van?

Templomok talán feleslegesek, de az egyház krisztus menyasszonya- azt nem hagynám ki :)

Jézus azért nem "sima" emberként született, bár anyja ember volt, de apja nem :)

Krisztussá nem az atyával egyezés miatt lett, hanem mert magára vette mindannyiunk bűneit, helyet cserélt velünk és a halált is elszenvedte helyettünk.

van olyan ember, aki azért jár templomba, mert ott úgymond a világi nyüzsgéstől el tud vonulni, és magába tud tekinteni, ugye az Istenbe, és tud erőt nyerni onnan, tanulni, fejlődni.

Avval egyetértek, hogy Isten tehát bennünk van, és mi magunk vagyunk Isten, egyek vagyunk Ővele, és magunkba kell tekintenünk, ha Őt keressük. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Lastone.left-tel egyetértek.

Ezt az egy indokot tartom ésszerűnek és célravezetőnek,ha valaki a nyugalom,lelki béke miatt megy templomba.mondjuk a közösségi élmény is építő jellegű lehet,bár templomba nem kifejezetten ezért mennek az emberek(meg ez most más téma is).azt mindenképp butaságnak tartom,hogy elvárja az Isten,és őt a templomban kell keresni.az Isten bennünk van,és a csendben,nyugalomban találjuk meg őt.a körülmények azok,amik fontosak,hogy kapcsolatba tudjunk lépni vele.lehet menni egy erdőbe is,és csak csendben szemlélődni,de egy jó közösségben,szerető társaságban is rálelhetünk.

A második felvetéseddel szintén egyetértek.

Szia!

Jézus Krisztusnak szokása volt temlomba járni, és az apostolokról is azt olvassuk, hogy bármelyik városba mentek először a zsinagógát keresték fel. Mózes a szövetség sátrát a mennyei templom hasonlatosságára készítette, és a későbbi templom is ennek a mintájára készült. Az embereknek szüksége van a közösségre, a keresztények a kezedetktől fogva rendszeresen összejártak Istentiszteletekre, ahol a hitéletet gxakorolhatták. A Biblia szerint tehát nem létezik magányos kereszténység.

Jézus születése előtt valós Isteni személyként élt a mennyben. Nem tekintette azonban zsákmánynak, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel azáltal, hogy emberré lett. A Biblia szerint a mi életünk itt a földön kezdődik, és itt is ér véget, mert mi halandók vagyunk. Ez tehát a különbség köztünk és Jézus közt.

Üdv. Péter

Elöször is tudnikéne mit jelent az ,hogy templom:az a hely ahol Isten és a bűnös ember találkozik.Isten rendelt egy helyet ,a" Jeruzsálemi templom" ahol találkozni akar az emberrel.Ez a felállás megváltozott ,mert eljött az új szövetség,megszünt a templomi,papi redszer,Isten most a te szívedben ,életedben akar találkozni veled,vagy az emberekkel.

Krisztus Istensége csak a Szent Szellem álltal érthető meg.

Ezért akiben nincs Isten Szelleme az téves következtetésre jut,és nem jól értelmezi a Bibliát sem.

A Biblia bemutatja Jézust mint tökéletes embert,és mint tökéletes Istent,mindankettöt figyelembe kell venni ,és vigyázni a szöveg összefüggésre.

Minden ember Isten teremtménye,de nem minden ember Isten gyermeke.további olvasmány a János evangéliumában ,olvasd végig,megéri!!!!

Kedves kérdező,

Az ember KRISZTUS KERESZTSÉGE által lehet Isten gyermeke, Krisztus MEGVÁLTÁSÁN keresztül. Az ok le van jegyezve a Teremtés első lapjain, s Pál levelein.

Ne magyarázd félre a Szentírást:

"Zsolt 82.6

Bár azt mondtam: "Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind."

Zsolt 82.7

MÉGIS MEGHALTOK, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok."

Az ember realitása a következő: esendő, szüksége van Isten kegyelmére. Boldogságait csak Isten által nyerheti el. Isten szeretne minket örökre megtartani, Fia által.

Krisztus szenvedése által "vált" Krisztussá, Christos-szá, azaz megváltóvá, nem azáltal, hogy rájött egy olyan dologra, amelyet öröktől fogva tudott.

"Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?

A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

"_Törjük össze_ bilincsüket, _tépjük szét_ rabláncukat!"

Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.

De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:

"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."

Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A _Fiam_ vagy, ma _szültelek_.

_Kérd tőlem_, és örökségül adom neked a _népeket_, birtokodul a föld határait.

Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."

Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,

csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek." (Zsolt, 2)

A templomban azokat a szent adományokat ünnepeljük, amelyeket Jézus Krisztus Urunk megváltása után ránk hagyott, szavával együtt.

Üdvözlettel: Martinus

Az ApCsel 7,48-nál István beszél a jeruzsálemi zsidókhoz, a 17,24-ben pedig Pál beszél a pogányokhoz. Az első esetben az izaiási idézet (66,1-2) a zsidóknak szól, akik azt vallották, hogy az egy igaz Istent KIZÁRÓLAG a jeruzsálemi Templomban lehet imádni, aki nem tartozik a templomközösséghez, azaz a zsidósághoz, az Istenhez sem tartozik. Ezért kellett nekik minden évben felmenniük Jeruzsálembe, ahol az egyetlen igaz kultusz és áldozat folyt. István ezt veti a szemükre, hiszen azzal vádolták meg, hogy "minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél", és hogy "azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk" (ApCsel 6,13-14). De bizonyítja a beszédében, hogy mindig maguk a zsidók voltak azok, akik letértek a helyes útról, és az erre figyelmeztető prófétákat megölték (7,52-53).

A másik esetben Pál azokhoz a pogányokhoz beszél, akik általánosan úgy tartották, hogy isteneik azok a bálványok, akik a templomokban vannak. Pál nekik azt hangsúlyozza, hogy az istenséget nem lehet egy templomra, vagy más sajátos helyre vagy épületre korlátozni. "Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent... Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,25.28).

Tehát összefoglalva a két szentírási idézet nem tagadja azt, hogy Isten a szent helyeken különleges módon is megnyilvánulhat, hanem csak a KIZÁRÓLAGOSSÁGOT ítéli el, hogy korlátok közé akarják szabni Isten jelenlétét. Ahogy maga Salamon is mondta: "Gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem?" (1Kir 8,27).

Mi, katolikusok valljuk, hogy Isten mindenütt jelen van, azaz nem csak a templomokban, viszont Isten különböző módokon jelenhet meg a világban, pl. régen a zsidóknál a szent sátorban (=tabernákulum) és a Frigyládában, majd a Szentek szentjében; vagy a hívők közösségében (Mt 18,20); illetve az Eucharisztiában (Jn 6,56-58), ahol az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék (szószerinti fordításban: az Ige hússá lett és közöttünk ütötte fel sátrát >latinul: tabernaculum-át<). Így teljesedett be Ezekiel jövendölése:

"A béke szövetségére lépek velük örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre. A hajlékom köztük lesz [et erit tabernaculum meum in eis], és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké." (Ez 37,26-28)