Ha isten könyörületes, jóságos stb. akkor miért vannak olyan emberek akik annak ellenére hogy jók mégis éheznek, betegek stb?

Ne haragudj,de ilyet nem lehet megfontoltan kijelenteni,hogy nincsenek igaz keresztény emberek,mert mindenkit nem ismerhetsz a korod miatt és eleve a tér miatt amiben élsz.Így nem lehet általánosítani,mert a világ nagyobbik (99%-a) ismeretlen lesz számodra még életed legvégén is.-amit egy ember megtud a világból,az még a morzsának is csak a töredéke.

Veszélyes keresztényként beírnom a valláskritika topikba, de legalább becsüljétek meg,hogy felvállalom,meg különben se tudnátok kivel vitázni nem?

Egy keresztény sem állítja,hogy Isten az okozója minden rossznak-ezt mindíg a tudatlan ateisták feltételezik rólunk,mert még utána sem néznek mit állítunk.

A mi felfogásunk szerint Istentől származik minden jó dolog,ami van az életben,mert ezt tagadni ostobaság lenne,hogy olyan nincs-ha kisüt a nap,az milyen ragyogó,vagy csivitelnek a madarak,nyílnak a virágok,gyönyörű tájak,kultúrák,vagy a művészetek sokrétűsége-költészet,festészet,szobrászat,vagy a szép érzelmek,szerelem,megbocsájtás...az értelmes gondolatok...stb.-de akkor honnan van a sok rossz?

A rossz az Isten ellenségétől,az ördögtől,sátántól-hasonlóan Istenhez,egy láthatatlan személytől ered-a bibliai felfogás szerint-és ne felejtsük ki ebből azt a rengeteg önző, felelőtlen,gonosz embert,akik szennyezik a világot,tönkreteszik az atmoszférát,kábítószereznek ,dohányoznak,isznak terhesen -és a sor végtelen,nem véletlenül mondják,hogy az ember nagyobb részében maga a saját ellensége.

Akkor miért is mondanád,hogy mindezekről kizárólag Isten tehet?-és az ember felelőssége maga és a környezete iránt? Az smafu?

Gondolkozz el barátom,mielőtt ilyen kérdéseket teszel fel,mert többségükre te is tudnád a választ,és nem kellene Istenre ok nélkül haragudnod.

Az első hozzászóló vagyok és megpróbálok válaszolni,mintha Isten véleményét mondanám,de természetesen a bibliában leírtakra alapozom,tehát ez bárki számára ugyanannyira hozzáférhető elvileg:

-Jézus az ő korában és az apostolok is,sőt a korai keresztényekről is tényszerű leírások vannak,hogyan igyekeztek eleget tenni annak,hogy látják ezt a reménytelen világot és minden igyekezetükkel segítettek egész életük folyamán-Jézus,Pál apostol,Péter..folytathatnám,mert a dolgaik több könyvet kitennének-de a lényeg az volt,hogy igenis segítettek a szenvedőkön,olyan Isteni erővel voltak felruházva,hogy kézrátétel,vagy imádkozás útján emberek ezrei gyógyultak meg,de ők sem értek el mindenkit,mert az ember korlátozott.-nem Isten tette személyesen,hanem embereket használt fel,odaszánt embereknek adott különleges képességeket,tálentumokat-amelyek ezekre az esetekre is megoldást nyújtottak -de távolról sem lehet azt állítani,hogy végleges megoldás született volna,mert ezt láthatjuk,ha körül nézünk,hogy nem történt meg.

Olyan sok dolog van,amiről nem tudhatunk,és magamat sem akarom valami tudálékosnak beállítani,de véleményem azért van:-elképzelhető,hogy amennyiben létezik a túlvilági élet,akkor ebből a szemszögből nézve egy ember élete valóban csak egy pillanat-és a lényeg a túlvilági élet -és mi van akkor,ha Isten magához hív embereket,gyerekeket,mert jobb nekik korábban kezdeni ott amíg viszonylag tiszták, mintsem egy agyongyötört,agyonkínlódott életet leélni és a vége kárhozat lenne-ha értitek mire gondolok.

Itt csak megjegyezném,hogy tiszta ember nincs a biblia szerint,hiszen ahogyan vétkezett Ádám Úr és neje-és mindenki a leszármazottjuk,ezért ezt alap bűnt (Istentől való elszakadást) mindenki örökölte tőlük és sajnos ezzel születünk be ebbe a világba,mikor még semmi rosszat,vagy jót nem tettünk volna.

Igyekeztem minél inkább a biblia álláspontjára helyezkedni,hogy ne túlságosan saját véleményt írjak,remélem sikerült,de ha értelmes kérdéseket tesztek fel indulatok nélkül,akkor kialakulhat továbbra is egy párbeszéd.Rajtam nem múlik.

" -elképzelhető,hogy amennyiben létezik a túlvilági élet,akkor ebből a szemszögből nézve egy ember élete valóban csak egy pillanat-és a lényeg a túlvilági élet -és mi van akkor,ha Isten magához hív embereket,gyerekeket,mert jobb nekik korábban kezdeni ott amíg viszonylag tiszták, mintsem egy agyongyötört,agyonkínlódott életet leélni és a vége kárhozat lenne-ha értitek mire gondolok. "

A lényeg: agyongyötört!

Könyörgöm, hát erről van szó, lehet, hogy jobb lesz neki a "túlvilágban", de miért szenved akkor évekig???

A 14:17-es válaszolónak, de a kérdezőnek is:

Szelíden felhívnám a kedves kérdező figyelmét, hogy ugyanez a kérdés sok megfogalmazásban szerepel már ezen az oldalon. Ez nagyon érdekel sok őszintén érdeklődő, vagy éppen kötözködő embert. Remélem a kérdező az előbbi csoportba tartozik

A 14:17-es válaszoló írt néhány bibliailag pontos gondolatot, de a bibliában szerepel a kérdésre a részletes válasz is.

Ez 1998-as adat, de mire az órádon egy perc eltelik, több mint 30-an halnak meg fertőző betegségekben, 11-en lesznek vesztesek a rák elleni harcban, és 9-en halnak bele valamilyen szívbetegségbe. És te tudod, hogy ez csak néhány az embereket sújtó betegségek közül, hiszen sokan szenvednek vagy halnak meg idejekorán egyéb okokból.

Ha a Bibliára támaszkodunk, akkor azt mondhatjuk, hogy ősszüleink bűne a legnagyobb tragédiát hozta az emberre — a halált. A Teremtő figyelmeztette Ádámot: „a mely napon . . . [nem engedelmeskedsz, azaz bűnt követsz el], bizony meghalsz” (1Mózes 2:17; 3:19).

Először is a Biblia arra készít fel minket, hogy ’idő és előre nem látott események (véletlen) érnek’ minden embert (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Jézus például egy akkoriban történt eseményre utalt — arra, hogy tizennyolcan meghaltak, amikor rájuk dőlt egy torony. Rávilágított, hogy az áldozatok nem voltak bűnösebbek, mint a többi ember (Lukács 13:1–5). Azért szenvedték el a halált, mert rossz időpontban voltak rossz helyen. Tehát a Biblia nem tanítja a végzetet, az előre elrendelt személyes sorsokat. A Szentírás azonban ennél tovább megy, és kielégítő felvilágosítást nyújt a szenvedés legfőbb okairól. Milyen felvilágosítást?

Amikor az első emberpár bűnt követett el, Isten úgy ítélkezett, hogy ezzel minden jogukat elveszítették az élet folytatásához. A tényleges halálukig eltelt évek alatt Ádám és Éva komoly szenvedéseken mentek keresztül. Ez olyan szenvedés volt, amelyet ők hoztak saját magukra — az öregedés és a betegség hatásait, a keserves küzdelmet a megélhetésért, valamint annak fájdalmas látványát, hogy a családjuk féltékenység és erőszak miatt széthullik (1Mózes 3:16–19; 4:1–12). Fontos elménkbe vésni, hogy főként ki okolható mindezért a szenvedésért. Ők hozták saját magukra. És azt hogyan tudjuk megérteni, hogy miért folytatódik a szenvedés egészen napjainkig?

Bár sokan kifogást emelnének az ellen, hogy bűnösöknek tartsák őket (főleg a keleti kultúrákban nem ismert az 'eredendő bűn' fogalma), a Biblia mégis helyes megvilágításba helyezi a tényeket, és ezt mondja: „egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Az első emberpár a saját ártalmas cselekvésmódjának a következményeit aratta le, de ez a leszármazottaikat is érintette (Galátzia 6:7). Utódaik tökéletlenséget örököltek, amely halált eredményez. Egyesek könnyebben megértik ezt, ha figyelembe veszik azt a tudományos tényt, hogy a gyermekek napjainkban is gyakran örökölhetnek betegségeket vagy fogyatékosságokat a szüleiktől. Örökölhető például a vérzékenység, a thalassaemia (földközi-tengeri vérszegénység), a szívkoszorúér-betegség, a cukorbetegség egyik fajtája, sőt még a mellrák is. A gyermekek személy szerint nem vétkesek, mégis szenvedhetnek amiatt, amit örököltek.

Nem beszélve a szülők terhesség alatti káros szokásairól.

Genetikai őseink, Ádám és Éva úgy döntöttek, hogy elutasítják a Teremtőjüknek az emberiség feletti uralmát. A történelemből tudod, hogy az emberek mindenféle kormányzati formát kipróbáltak már abbeli erőfeszítésükben, hogy uralkodjanak a földön. Voltak olyan férfiak és nők, akiknek az erőfeszítéseik jó szándékúak voltak. Ennek ellenére te hogyan értékeled az eredményeket, amelyek az ember önmaga feletti uralmából származnak? Enyhítették a legtöbb emberi szenvedést? Aligha. Ellenkezőleg, sok ország államigazgatása és a nemzetek háborúi csak növelték a szenvedést. Egy bölcs uralkodó mintegy 3000 évvel ezelőtt megjegyezte: „uralkodik az ember az emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9).

Úgy látod, hogy ma sokkal különb, esetleg jobb a helyzet? A legtöbben azt válaszolnák erre, hogy nem. Sok férfi, nő és gyermek szenved nem csupán az öröklött bűn és tökéletlenség miatt, hanem amiatt is, amit ők maguk és mások tesznek. Gondolj arra, hogy milyen rosszul bánnak az emberek a földdel, gyakran a kapzsiság miatt. Az emberek abban is vétkesek, hogy szennyezik a környezetet, szegénységet idéznek elő, és hozzájárulnak az éhezés és a járványos betegségek kialakulásához. Sőt egyes természeti csapásokat is — melyeket sokan Isten művének neveznek — az emberek okoznak.

De ez még mindig nem a fő ok! A szenvedésnek van egy másik, rendszerint figyelmen kívül hagyott fő okozója is.

Ez bizony jelentősen különbözik attól a választól, amit a 14:17-es válaszoló a közhiedelemben elterjedt véleményként írt.

A Biblia egyik könyve a többinél konkrétabban tárja fel, hogy ki a szenvedés fő okozója, és azt is, hogy a Teremtő, aki törődik velünk, miért engedte meg a szenvedést. Ez a könyv, a Jób könyve, tisztává teheti a szenvedésről alkotott zavaros képet. Betekintést enged abba a láthatatlan birodalomba, ahol bizonyos kulcsfontosságú események történtek.

Körülbelül 3500 évvel ezelőtt, röviddel azt megelőzően, hogy Mózes megírta a Biblia első könyveit, élt egy Jób nevű férfi a mai Arábia területén. A beszámoló feltárja, hogy Jób becsületes, jóindulatú és nagy tiszteletnek örvendő személy volt. Állatállománya nagy vagyont képezett, és azt mondták róla, hogy „nagyobb vala keletnek minden fiánál”. Magánéletét tekintve, Jób boldog családban élt — volt felesége, hét fia és három lánya (Jób 1:1–3; 29:7–9, 12–16). Egyik nap azzal az üzenettel sietett hozzá egy szolga, hogy Jób értékes marhacsordáinak egy részét rablók vitték el. Nemsokára egy másik szolga jelentette, hogy Jób juhnyájainak egy része elpusztult. Majd a káldeusok elhajtották 3000 tevéjét, és egy kivételével az összes szolgát megölték. Végül megérkezett a legrosszabb hír is. Egy rendkívüli szélvihar miatt összedőlt elsőszülött fiának a háza, és minden gyermeke meghalt, mivel éppen a házban voltak. Vajon Istent hibáztatta Jób ezért a szenvedésért? Te mit éreztél volna az ő helyében? (Jób 1:13–19).

Jóbot azonban még több csapás érte. Szörnyű betegség sújtotta, teste tele lett rosszindulatú kelésekkel. Annyira beteg lett, és olyan visszataszítóan nézett ki, hogy a felesége Istent hibáztatta. Ezt mondta: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” Jób nem tudta, hogy miért szenved, de nem vádolta Istent, mintha ő lenne szenvedésének az okozója. Ezt olvassuk: „Mindezekben sem vétkezett Jób az ő ajkaival” (Jób 2:6–10).

Jób három ismerőse hallott Jób szomorú helyzetéről, és eljött hozzá. „Becsületes embert mikor ért pusztulás?” (K. f.) — kérdezte Elifáz, aki feltételezte, hogy Jób biztosan gonoszul cselekedett (Jób 4., 5. fejezet). Titokban elkövetett bűnökkel vádolta Jóbot, még azzal is, hogy megtagadta a kenyeret a szükségben levőktől, elnyomta az özvegyeket és az árvákat (Jób 15., 22. fejezet). A két másik álvigasztaló meg is szidta Jóbot, mintha ő lenne felelős a szenvedéseiért. Igazuk volt? Egyáltalán nem.

Jób könyve segít azonosítanunk Jób szenvedéseinek az alapvető okát, és megértenünk, hogy miért engedte meg ezt Isten. Az első és a második fejezet feltárja, hogy mi történt nem sokkal azelőtt a láthatatlan egekben, a szellemi birodalomban. A lázadó szellem, akit Sátánnak hívnak, más szellemekkel együtt összegyűlt Isten előtt. Jób ártatlan életútjának említésekor Sátán ezt a kifogást emelte: „ Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? . . . bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” (Jób 1:9–12).

Más szóval Sátán azzal vádolta Istent, hogy megvesztegeti Jóbot. Ez a lázadó szellemteremtmény azt állította, hogy ha Jób elveszíti a vagyonát és az egészségét, akkor megátkozza Teremtőjét. Tágabb értelemben Sátán azt állította, hogy egyetlen ember sem szeretné Istent, és nem lenne hozzá lojális, ha szenvedéssel kellene szembenéznie. Ennek a kihívásnak világméretű és tartós hatása volt. A Sátán által felvetett vitakérdéseket tisztázni kellett. Így Sátán szabad kezet kapott Istentől, hogy fellépjen Jób ellen, kivéve hogy megölje Jóbot. Ezért a szenvedés különféle formáit okozta ennek az embernek.

A felmerült vitakérdés a következő: Szolgálják-e szeretetből az emberek Istent, a bajok ellenére? Jób segített választ adni erre. Csakis az Isten iránti igaz szeretet indíthat egy személyt arra, hogy hűséges maradjon Isten iránt, és ez az, amit Jób tett. Micsoda tanúságtétel ez Sátán hamis vádjaival szemben! Ez az ügy azonban nem akkor, Jóbbal kezdődött el, és nem is akkor ért véget; évszázadokon át tartott. Minket is érint.

Hogyan reagálnak sokan, amikor szenvedést látnak, vagy szenvedéssel néznek szembe, bármi legyen is a szenvedés oka? Valószínűleg nincsenek tudatában a Jób napjaiban felmerült vitakérdéseknek, vagy talán még abban sem hisznek, hogy Sátán létezik. Ezért sokszor még abban is kételkednek, hogy van-e Teremtő, vagy őt okolják a szenvedésért. Te mit gondolsz erről? Annak alapján, amit a Teremtőről tudsz, vajon egyetértesz Jakabbal, a bibliaíróval? Szenvedése ellenére ez volt a meggyőződése: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért” (Jakab 1:13).

De közben telik az idő — jó okkal!

Isten azért ennyire türelmes, mert nem szeretné, hogy valaki elvesszen. Ha pl. már hamarabb lépett volna, akkor te sem tudtad volna feltenni a kérdésed. Istennek határozott időterve van, amit rajta kívül senki nem ismer.

De sok jelet íratott le a bibliában arról, hogy miről ismerhetik fel az őszinte kutatók azt, hogy az Ő időterve végéhez közeledik.

Templomba nemcsak imádkozni jár az ember. Azt lehet otthon is.A mise lényege az átváltozási rész, amikor Jézus ténylegesen és valóságosan megosztja velünk saját testét és vérét.

Isten nem szorul arra, hogy bizonygassa saját magát.Ő az, aki VAN.Aki akar, hisz Benne, aki nem akar, nem hisz.

Isten rengeteg embernek segített és segít most is.A keresztény emberek sem tökéletesek, de az nem jelenti azt, hogy álkeresztények. Jézus nem az igaz emberekhez jött, hanem a bűnösökhöz.A keresztény vallás nem az emberek bűnösségéről vagy bűntelenségéről szól, hanem Isten szeretetéről az összes ember iránt.

Igaz keresztény az, aki valamilyen módon megpróbál válaszolni Isten szeretetére.Ő is lehet akár szűk látókörű,akár bármilyen hiányosságban,butaságban stb. szenvedő ember.

Tökéletes ember nem létezik. Egyébként pedig mindenki máshogy értelmezi a tökéletességet.

Ha részletesen elmélyedsz különböző szentek életében,nyomára bukkanhatsz Isten szerető munkájának és hiteles válaszoknak az Ő szeretetére.

Nagyon röviden lehet ezekre a kérdésekre válaszolni. Isten szabad akaratot adott nekünk. Van jogunk, lehetőségünk dönteni. Gondolj bele milyen lenne az élet szabad akarat nélkül ;). Ez az ami megadja neked a lehetőséget hogy élj, hogy eldöntsd melyik vallást követed, hogyan viselkedj más emberekkel stb. Nálam sokkal értelmesebb emberek talán oldalakat tudnának írni csak a szabad akaratról, szerintem kezdetnek elég ennyi. Megkaptuk a szabadságot :)

A másik meg nem azt kell nézni h. mit csinál az egyház, vagy mit csinál egy keresztény hanem h. mi a célja. 16/F