Mi a véleményetek a pedofil papokról? Mit tesz szerintetek maga az egyház ellenük?

En ugy erzem, hogy a pedofil egy lelki eredetu betegseg, ami mar a gyermekkorban fog kialakulni.

Amikor egy gyermeket szigoruan nevelnek, nem engedik, hogy ervenyesuljon, tehat elnyomjak Ot, dicseret helyett, mindig rossznak minositik a viselkedeset. /diktator szulok/

Egy ilyen gyermek amikor felnott lesz, akkor visszhuzodo es csendes lesz, de legbelul megis vagyik a HATALOMRA. Arra az erzesre, hogy O hatalmas es eros! Ezert valasztjak a k.koru gyermeket, mivel az gyengebb es nem tudd ellen allni, s ezt letudja teperni, es mivel O erosebb, igy fogja atelni azt az erzest, hogy HATALMAS, es eros.

Valoban ehhez a papi verenda a legmegfelelobb, mivel hasonlo a cukros bacsihoz. A gyermek nem fog felni a kozeledesetol, s ezert van, hogy dirrekt ezt a foglalkozast valasztotta a beteg, mivel mar ez volt az eredeti celja, s eppen ezert kellene szigorubb buntetesben reszesulniuk!

HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:

Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Magyarázat:

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).

A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Igazolás:

Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.

Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).

Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).

Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).

Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).

Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18)

Sokan mondják manapság, hogy "a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál."

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

[link]

= Pedofilbotrányok a katolikus Egyházban =

Igazán csak a vak ember nem veszi észre, hogy a nagy keresztény ünnepek, de főleg húsvét közeledtével általában megszaporodnak az egyházellenes műsorok, dokumentumfilmek és híradók. Ilyenkor persze meg lehet mutatni, hogy papok milyen álszentek, illetve hogy az Egyház előírásai mennyire életidegenek, idejétmúltak és elvakultak.

A probléma a pedofilbotrányok megítélésével általában ott van, hogy az emberek nem tudják, ki is az a vallásos ember."A szomszéd jár a templomba, de mégsem különb nálam. Ott megy áldozni minden vasárnap, aztán közben meg milyen egy fráter!" - halljuk ugye az egyszeri ember érvelését az Egyház és vallás ellen, vagyis azt, hogy neki miért nem kell jobbnak lennie. Egyrészt nevetséges, hogy a jóságomat-rosszaságomat, vagyis életvitelemet a másiktól teszem függővé (bár ez minden emberre jellemző, legalább gyermekkorban), másrészt pedig teljesen téves érvelés. Aki ilyet mond, az azt hiszi, hogy aki gyakorolja vallását, már rögtön tökéletes is, illetve hogy annak kéne lennie.Ez egyáltalán nincs így. A lelki harc, a szenvedélyeink, indulataink, rossz szokásaink legyőzése nem megy egyik napról a másikra. Katolikusnak lenni annyit tesz: kimondani az igent arra az eszményképre, amilyennek minket Isten látni szeretne, vagyis elsődleges célunknak megtenni a mennybe jutást, az Úr szeretetét, ergo azt, hogy igyekszünk szentek lenni a Földön. Ezért hát nem lesz valaki rögtön tökéletes attól, hogy katolikus, így katolikus emberek is követhetnek el bűnöket, igen, még ilyen mocskosakat is. Ezért nem lesz az Egyház egésze rossz attól, hogy egyes tagjai rosszak. Hiszen attól, hogy van a családomban, munkahelyemen, nemzetemben rossz ember, ettől még nem lesz az egész család, az egész munkahely, az egész nemzet rossz és elvetendő.

Egyet a kérdés tárgyalása elején tudnunk kell: erősebbek vagyunk szokásainknál, ösztöneinknél, indulatainknál, vágyainknál. Az ember pont attól ember, mert felül tud ezeken emelkedni, ha akar. Az állat állat - ha éhes, eszik; ha szomjas, iszik; ha fél, harap; hogyha pedig a szaporodás ösztöne éled fel benne, hát szaporodik. Az ember pont azzal lesz szabaddá és emberré, a szó nemes értelmében, hogy ezeknek az alapvető ösztönöknek és kívánalmaknak parancsolni tud. Aki ezt nem hiszi el, az nézze csak meg azokat, akik éhségsztrájkot folytatnak. Ők egy felsőbb cél érdekében még az életösztönüket is ki tudják iktatni a táplálkozás ösztönén felül. Akkor hát a nemi ösztönt miért ne lehetne kiiktatni vagy visszaszorítani?

A cölibátus és a tisztaság az oltárig-eszméje ezen alapul. Azon, hogy egy felsőbb cél érdekében, egész életünkben vagy időlegesen kiiktatjuk a nemiséget az életünkből. A mai mocskos világ persze ezt nem tudja elképzelni. De miért is tudná? Egyszerűen NEM ENGEDI MEG AZ EMBERNEK, hogy ne gondoljon a szexualításra. Nincs meg tv műsor erotika nélkül (leszámítva talán a szentmise-közvetítést az m1-en meg a halacskákat műsorkezdés előtt a Duna tv-n...). Meztelen nők itt, meztelen nők ott, sikamlós poénok, kibeszélő show-k, vad jelenetek 12-es karikával. De nem kell a tv-t nézni, elég, ha az utcán megyünk. A nők már olyan szinten kiteregetik bájaikat, hogy azt már nem lehet reakció nélkül hagyni - bár az biztos, hogy ennek köszönhetően már sokkal többet kell mutatni ahhoz, hogy egy nő vonzó legyen. Elmúltak azok az idők, mikor a boka kivillanása félőrültté tette az urakat. (Milyen buta is a nő.)

Az ilyen körülmények sem könnyítik meg tehát azon személyek életét, akik tisztaságban kívánnak élni, de a többségét ki lehet iktatni. Önmegtartóztatás, önfegyelem - mindez segít. Persze a mai ember, azok, akik a cölibátust és a tisztaságot az oltárig lehetetlennek tartják, MEG SEM PRÓBÁLTÁK ezt gyakorolni. Mit kritizálnak hát? Aki ezen az úton jár, az egy idő után már kisujjból elhárítja a kísértéseket. Ki lehet próbálni, mondjuk a csokoládéval, aki nem hiszi. Az ember megkívánja a csokoládét. Úgy érzi, majd meghal, ha nem lehet az övé. Aztán elfoglalja magát mással, eltereli róla a gondolatait, és visszarendeződik a lelkivilága a nyugodt állapotba. És minél tovább csinálja ezt a gyakorlatot, annál könnyebben elhárítja a csoki iránti vágyakozást, annál tompább, annál könnyebben elűzhető lesz. Ez ugyanígy működik bármilyen esetben, így a nemiség terén is.

A pedofília bűnébe eső papok sajnos nem tudták legyőzni a vágyaikat. Ők duplán terheltek, hiszen betegek is pszichésen és/vagy lelkileg, hiszen pedofilok. Az ilyen embernek mindjobban kell gyakorolni az önmegtagadást és az aszkézist, hogy ezen vágyait legyőzze. Ezt már fentebb levezettem.

Sokak mondják azonban azt, hogy attól lesznek a papok homoszexuálisok illetőleg pedofilok, mert vágyaikat elfojtják. Az egyik: a vágyakat nem ELFOJTJÁK, hanem kiiktatják. Ez nagy különbség. Nem titkolják és palástolják, hanem igyekeznek megszüntetni. Más lép a helyébe. A másik: nem hiszem, hogy valaki képes komolyan azt gondolni, hogy mindenki, aki huzamosabb ideig szűz, homoszexuálissá illetve pedofillá válik. Ezek szerint minden apáca, pap, későn vagy sosem megházasodó ember az idő folyamán degenerált lesz nemi téren? De mikor van ez a sokáig? Hány éves kortól válik valaki homoszexuálissá illetve pedofiillá nemi élet hiányában? 20, 25, 30, 35, 40 éves kortól? Kérem, mondjanak egy évet, kedves szobabiológusok és szobapszichológusok! Aztán támasszák alá pontos kutatásokkal. Az ilyen helyzetben levő embereket a környezetemben és ismeretségi körömben pedig tessék kiiktatni, mert belerondítanának tudományos téziseikbe. Aztán kezdhetik írni a dolgozatot Árpád-házi Szent Margit szűzről és Szent Imre szűzről, hogy milyen betegek és perverzek voltak. Vagy azt nem? Ők nem válhattak degenerálttá, mert Árpád-háziak?

Számomra elképzelhetetlen az, hogy lemenjek spárgába. Nem is gyakorlom, nem is próbáltam, de látom és elismerem, hogy vannak, akik képesek rá. Sok gyakorlással ilyen, számomra lehetetlennek tűnő és jelen fizikai kondíciómban valóban lehetetlen mutatványt én is meg tudnék csinálni. Így hát az önmegtartóztatásban kételkedők is legyenek szívesek alázatosan tudomásul venni, hogy amit ők nem akarnak és nem tudnának megcsinálni, arról ne mondják azt, hogy arra más sem lenne képes, hiszen rengeteg példa van rá, hogy de igen, ez lehetséges, nagyfokú lemondással és önfegyelmezéssel.

Sancta Margarita, ora pro nobis!

Kérlek, hallgasd meg a következő rádióadást: [link] Pedofil papok - romlott Egyház és degenerált gyakorlat?

Az utóbbi időben a liberális média a pedofília vádját vette elő bűvös kalapjából, hogy az Egyházat lejárassa - e vádaskodás pedig még a Szentatyáig is elért. A mai adásban a vádakra reagáltunk, de szóba került többek közt a pápaság intézménye, a pápák és papok erkölcsiségének kérdése, és kitértünk a cölibátus valamint a házasság előtti tisztaság témakörére is.

Sziasztok.

Azért talán nem kellene egyenlőség jelet tenni az átlag pedofil /tanár,szülő ... stb/ és a pedofil pap között, mert amíg az átlag csak magára hozz szégyent addig egy pedofil pap szégyent hoz az egyházára és szégyent hozz ISTENRE is.

És ha egy tanáról kiderül, hogy pedofil - és az iskola azonnal kirúgja - akkor az iskolát nem azonosítom a pedofília melegágyával.

Ám ha egy egyháznál derül ki ugyanez - és az egyház csak provokálásnak tekinti és max áthelyezi a papot - akkor igenis azt gondolom, hogy valóban a pedofília meleg ágya.

És amíg egy iskola tesz ellene, hogy ne legyen ilyen tanárja addig az egyház az adományokból csupán kártérítéseket fizet világszerte az áldozatoknak.