Az alábbi emberekben nem található meg a Szentlélek és nem munkálkodik azaz nem vezeti a gondolataikat, cselekedeteiket s ezek az emberek a Sátán pusztító és kárhozatban taszító gondolatainak a mellékképződményei?

Tehát úgy gondolod, hogy a keresztények, ha nagyon erős hitük lenne, jobbak lehetnének másoknál? Szerintem ennek a tapasztalat ellentmond. Vannak azért erős hitű emberek, de én nem látom, hogy miben lennének jobbak vagy többek más vallások erős hitű tagjainál.

A Szentlélekkel kapcsolatban pedig azt gondolod, hogy gyakorlatilag passzív, és az emberek közeledését várja? És hogy a keresztények egyszerűen azért birtokolhatják kiemelt módon, mert tudnak a létezéséről, így tudnak közeledni hozzá? De ha mindenkiben ott van, akkor valószínűleg más vallások hívei is közelednek hozzá, csak nem Szentlélekként azonosítják, hanem mondjuk Isten valamilyen megjelenési formájaként, vagy a bennünk élő Istenként.

Ezeket nem kötözködésből írom, tényleg szeretném megérteni.

@ "Tehát úgy gondolod, hogy a keresztények, ha nagyon erős hitük lenne, jobbak lehetnének másoknál?"

Valóban azt gondolom, hogy ha a kereszténység az igaz vallás, az igaz hit, ha Krisztus tényleg az Isten Fia, akiben erő van, aki életet ad, annak meg kéne látszania benne hívőkön, a keresztény közösségeken, az egyházon. Ha a keresztény hit nem képes többet adni, mint más, akkor az mitől igazabb, mitől jobb, s miért kéne azt terjeszteni, miért kéne másoknak megtérni? Ha az igazság nem tesz sem jobbá sem boldogabbá, akkor az az igazság még ha tényleg igazság is lenne, nem jó semmire.

@ "Szerintem ennek a tapasztalat ellentmond."

Lehetséges, hogy a te tapasztalatod ennek ellent mond. Az erős hit nem egyenlő a fanatikus hittel.

Továbbá lehetnek mind az ember, mind az egyház életében megpróbáltatások, amikor maguk a hívők is szenvednek, s egyáltalán nem látszik, hogy annyira jó volna kereszténynek lenni. Mindazonáltal a szenvedésekben is kitartó hívők adják az egyház erejét. Az Istenbe vetett hűséges hit idővel átfordul feltámadásba, a megújulásba, a boldogságba, békébe, győzelmekbe, tehát mindabba, ami másoknak is vonzóvá teszi a hitet.

@ "A Szentlélekkel kapcsolatban pedig azt gondolod, hogy gyakorlatilag passzív, és az emberek közeledését várja?"

Isten mindig aktív, csak van amikor passzívnak tűnik. Van amikor egyáltalán nem érezzük Istent, semmilyen békét, semmilyen örömöt, semmilyen segítséget, semmilyen erőt. Ilyenkor kell igazán hinni. Máskor pedig úgymond kiárad a Szentlélek, jelek és csodák történnek, gyógyulások, az emberek megtérnek a semmiből, teljesen váratlanul. A hívők fürödnek az örömben, a békében, az ima élvezet. stb.

@ "De ha mindenkiben ott van, akkor valószínűleg más vallások hívei is közelednek hozzá, csak nem Szentlélekként azonosítják, hanem mondjuk Isten valamilyen megjelenési formájaként, vagy a bennünk élő Istenként."

Hitem szerint Isten a más vallásúakban vagy akár a jóhiszemű és jószándékú ateistákban is működhet, mert Isten nem kicsinyes. De ha a kereszténység tényleg az igazság, s tényleg abban van igazán az élet, akkor annak jobban kéne működnie, többet kéne adnia. Mindenesetre nem érdemes vallást vagy hitet váltani, ha az másik nem ad többet.

A keresztény hit örömhír. Az nem örömhír, hogy ha keresztény leszel, minden olyan szar lesz, mint addig volt, de talán halálod után nem kerülsz a pokolba, hanem a mennyországba. Az örömhír arról szól, hogy lehet Istennel találkozni, meg lehet élményszerűen tapasztalni, ereje segítségével ki lehet jönni a bűnből, békességet és örömöt tapasztalhatsz. Ugyanakkor lesz szenvedés, lesz nehéz időszak is, amikor nagyon nem tűnik jónak az egész, de aki mindvégig kitart az üdvözül és jobbá teszi a teszi a világot.

"Valóban azt gondolom, hogy ha a kereszténység az igaz vallás, ..."

Ez így nagyon korrekt, teljesen egyetértek, de a feltételes mód használata miatt úgy tűnik, mintha te sem lennél teljesen meggyőződve arról, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás. Az én személyes, szubjektív tapasztalatom az, hogy ez nem látszik meg a hívőkön. De elfogadom, ha másnak más a tapasztalata.

"Az Istenbe vetett hűséges hit idővel átfordul feltámadásba, a megújulásba, a boldogságba, békébe, győzelmekbe, tehát mindabba, ami másoknak is vonzóvá teszi a hitet."

Hát igen, én is így gondolom, csak sajnos pont ezt a boldogságot, békét nem látom sehol, ezért lett számomra egyre kevésbé vonzó a hit. Persze ez szubjektív tapasztalat.

"Isten mindig aktív, csak van amikor passzívnak tűnik."

Ezzel így sajnos nem tudok mit kezdeni. Egy kiszámíthatatlan Istenre, aki hol aktívnak, hol passzívnak tűnik, én nem tudok személyes hitet alapozni. Egy ilyen Isten nekem nagyjából a természet erőivel azonosítható, egy mindent átfogó, de nem tudatos kozmikus erővel. Mert ha tudatos, és mégis kiszámíthatatlan, az nekem inkább egy ijesztő, önkényes, és nem egy szerető, gondoskodó Isten képét sugallja.

"Ilyenkor kell igazán hinni."

Lehet, hogy kellene, de nekem ez nem megy. Én ilyenkor csak csalódni tudok.

"Mindenesetre nem érdemes vallást vagy hitet váltani, ha az másik nem ad többet."

Ebben végül is igazad van. Szerintem jó egyébként, ha az ember megismer más vallásokat, más kultúrákat, más gondolkodásmódokat. Viszont ha azokban nem talál egyértelmű többletet, akkor nem érdemes váltani, főleg olyasmire, aminek nálunk nincs kulturális beágyazottsága. Mert emiatt nagy a veszélye, hogy felületes lesz a dolog, még akkor is, ha eleinte mélyebb szellemi lehetőségekkel kecsegtet.

"Az örömhír arról szól, hogy lehet Istennel találkozni, meg lehet élményszerűen tapasztalni, ereje segítségével ki lehet jönni a bűnből, békességet és örömöt tapasztalhatsz."

Ezzel is egyetértek, de itt a hangsúly a személyes élményen, a szubjektív megtapasztaláson van. Akinek nincs ilyen tapasztalata, annak nincs mire alapoznia a hitet. Nemrég, egy másik kérdésnél azt írta valaki, hogy míg más vallások szubjektív tapasztalatra épülnek, addig a Biblia objektív úton vezet. Ott rákérdeztem, hogy pontosan mi ez az objektív út, és mitől objektív, de csak nagy csend volt a válasz. Te mit gondolsz erről?

@ "a feltételes mód használata miatt úgy tűnik, mintha te sem lennél teljesen meggyőződve arról, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás."

Meggyőződésem, hogy a kereszténység az igazság. Természetesen a tévedés lehetőségét nem lehet kizárni, ezért volt a feltételes fogalmazás.

@ Az én személyes, szubjektív tapasztalatom az, hogy ez nem látszik meg a hívőkön.

A hívők is emberek. Sajnos nem mindenki szent, én sem, de azért igyekszem.

@ "Hát igen, én is így gondolom, csak sajnos pont ezt a boldogságot, békét nem látom sehol,"

Vannak nehéz időszakok. Olyan hatalmas békét most én sem érzek, de egyrészt voltak sokkal jobb időszakaim, másrészt én egy nagyon súlyos depresszióból is meggyógyultam, s ahhoz képest a mostani állapot is hatalmas nyeremény.

@ "ezért lett számomra egyre kevésbé vonzó a hit."

Ha nem kaptam volna semmit a hittől, én se lennék hivő.

@ "Egy kiszámíthatatlan Istenre, aki hol aktívnak, hol passzívnak tűnik, én nem tudok személyes hitet alapozni."

Isten ígéretei biztosak, de legtöbbször csak akkor teljesülnek, ha hiszünk benne. Vajon hány sportoló nyerne aranyérmet, ha nem hisz a lehetőségébe?

@ "Mert ha tudatos, és mégis kiszámíthatatlan, az nekem inkább egy ijesztő, önkényes, és nem egy szerető, gondoskodó Isten képét sugallja."

A hit lényege, hogy Isten jó, még akkor is ha adott esetben nem látszik annak. Például egy kisgyerek sem érti feltétlenül, hogy az apukája miért engedi, hogy egy fehér ruhás idegen tűt szúrjon a karjába, mégis hisz az apja jóságában. Ha valamit nem értünk, vagy nem tudjuk kiszámolni, az egyáltalán nem jelenti, hogy az ténylegesen érthetetlen és kiszámolhatatlan, csak azt hogy per pillanat erre nem vagyunk képesek. Lehetséges, hogy Isten önkényesnek és érthetetlennek tűnik, de semmiképpen sem lehet az.

@ "Nemrég, egy másik kérdésnél azt írta valaki, hogy míg más vallások szubjektív tapasztalatra épülnek, addig a Biblia objektív úton vezet. Ott rákérdeztem, hogy pontosan mi ez az objektív út, és mitől objektív, de csak nagy csend volt a válasz. Te mit gondolsz erről?"

Hát én sem tudom mire gondolt. Az objektív valóságot, mi csak szubjektíve tudjuk érzékelni. Abba biztos lehetek, hogy a falat fehérnek látom, de hogy tényleges fehére, abba már nem lehetek teljesen biztos, mert a tévedés lehetősége bármikor fennállhat. Mindenesetre ha mindenki fehérnek látja, akkor nagy valószínűséggel az tényleg fehér.