Léteznek valóban értelmes / hasznos / jó dogmák?

Kedves Kérdező.

Már az, hogy valami "dogma", nem lehet hasznos, és jó, mert nincs összhangban a Biblia tanításával, Isten szándékával, és akaratával.

Ezért óva int bennünket Isten, gogy emberi hagyományokra, elméletekre, eszmékre építkezzünk.

Izrael is tett ilyet, ezért Jézus megmondta, hogy nem lehetnek a továbbiakban Isten választottai.

Isten a Bibliában végig azt hangsúlyozza, hogy arra kell figyelniük, azon az úton kell járnunk, amit Ő mond vagy Tanít.

Ez érvényes Jézus idejétől kezdve is.

Ha eltérünk ezektől, akkor az Istennel való jó kapcsolatunkat veszélyeztetjük, Isten pedig bármennyire is erőlködünk, nem fogadja el az imádatunkat.

(Máté 7:21–23) 21 Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem, hogy »Uram, Uram«, hanem csak az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, hát nem a te nevedben prófétáltunk, űztünk ki démonokat és tettünk sok csodát?« 23 De én akkor ezt mondom nekik: »Semmi közöm hozzátok! Távozzatok tőlem, ti törvényszegők!«

A dogmák alkalmazása eltereli a figyelmet Isten szándékáról és arról, hogy azt tartsuk be, ami szerinte fontos. A dogmák miatt más értelmet kap, és nem Isten álláspontját közvetíti.

Persze hogy léteznek máris mutatok egyet:

https://www.youtube.com/watch?v=2upyc5nwLCQ

A dogma alapvető hittételt, alapvető hitvallást jelent. A dogma szerepe nem abban áll, hogy az adott kijelentés, hittétel nem kérdőjelezhető meg, feltétel nélkül elfogadandó. Meg lehet kérdőjelezni magadban. Csak ha te olyan eredményre jutsz, ami a dogmával nem egyeztethető össze, akkor te nem vagy keresztény és/vagy katolikus. Pl. az egyik katolikus dogma az, hogy „Csak egyetlen Isten van.”. Ha elfogadod ezt, te is ezt vallod, akkor lehetsz keresztény vagy katolikus (feltéve ha többi hittételt is elfogadod), ha nem, akkor eretnek, más vallású vagy éppenséggel ateista, de keresztény biztosan nem.

Máshogy megfogva a dogmák azon hittételeknek a gyűjteménye, aminek minimálisan eleget kell tenni ahhoz, hogy valaki az adott vallás, vallási irányzat követőjének nevezhesse magát.

(A katolikus azért lett kiemelve, mert a dogma, mint „műfaj” a kereszténységben alapvetően a katolikus vallás jellegzetessége, és vannak dogmák, amik inkább a katolikusok tanaira jellemző, mintsem a kereszténység egészére, más keresztény irányzatok nem vallják ezeket. Más vallási irányzatokban nincsenek dogmák, vagy nem így nevezik őket, de egy-egy vallási irányzat hitvallása tartalmazza a katolikus dogmák egy részét.)

~ ~ ~

> pl. a közösséghez való tartozás érzése

Alapvetően tényleg az a dogma szerepe, hogy kritériumrendszert állít fel, ami alapján eldönthető, hogy valaki a közösség részének tekintendő-e vagy sem.

> vagy egyfajta életvezetést, moralitást kapni a vallástól

A dogmák annyira alapvető tételeket fogalmaznak meg, amiből életvezetési, erkölcsi iránymutatás aligha olvasható ki. Pl. az dogma, hogy „A Szentírás a maga egészében és minden részében sugalmazott mű”. Ha nem gondolod így, akkor nem vagy katolikus/keresztény. Csakhogy ennek nincs etikai vonatkozás. Ha lopsz – ami már erkölcsi kérdés –, azzal megszeged a tízparancsolatot. Bűnösnek bűnös vagy, de ettől még lehetsz keresztény.

~ ~ ~

> egy kibúvó az alól, hogy minden helyzetet helyben józanul végiggondoljak

Nem értek egyet. Végiggondolhatod, hogy valóban egy isten létezik-e. Sőt végig is kell gondolnod. De ha arra jutsz, hogy szerinted igen, akkor oké, lehet keresztény. Ha nem, akkor sok szerencsét a kereszténységen kívül.

~ ~ ~

> Ezért érdekelne, hogy ha azt gondolod, hogy vannak értelmes és jó dogmák, akkor 1. mik azok, 2. miért gondolod, hogy jók?

Ateistaként az gondolom, hogy minden dogma jó és helyénvaló. A dogmák azok a hittételek, amiknek meg kell felelni ahhoz, hogy katolikus/keresztény legyél. Szerintem teljesen rendben van, hogy van egy kritériumlista, ami alapján eldönthető, hogy valaki – vagy valakinek a világképe – megfelel-e a katolikus/keresztény vallás kritériumrendszerének, így katolikusnak/kereszténynek nevezendő-e, vagy sem.

3

Kedves Komentelő.

Isten nem támogat vallásköziséget, mivel mindig is egyfélét mondott tanított, és nem különböző utakon lehetett hozzá közeledni.

Ha személy szerint azért fogadunk el egy nem Biblai tanítást, hogy ahhoz a "valláshoz" tartozzunk" akkor nem értettük meg Isten szavát, és nem a személyéhez vagyunk hűségesek.

Töredelmesen bevallom, NEM TALÁLTAM! (Igaz, ebben racionális gondolkodásom is hunyó...)

Nem a levegőből beszélek: Többször is átbogarásztam a Depositumban a "Katolikus Egyház dogmái" c. fejezetet: [link]

Elolvasásra minden hívőnek és nem hívőnek ajánlom!

(Majd rájöttök, miért...)

Tulajdonképpen dogma nélkül egy vallás teljesen hieltelen.

Ha egy vallás azt mondja, hogy neki isteni vezetése van, akkor alap, hogy van egy rögzült tanítása a fő tantételekről, mivel megkapta a tanítást, és azt őrzi, ez így logikus (persze ebből még nem következik, hogy az a vallás és a dogmája igaz is, csak az, hogy ha egy vallás igazolni akarja magát, akkor ez egy alap dolog).

Ellenben ha változtatgatnak a fő tanításon, az alapból bukta. Persze, lehet érvelni azzal, hogy "új világosságot" kapott, de milyen érdekes, hogy az egyik isteni igazságot felváltja egy másik. Ha meg több ilyen "új világosság" jön, akkor nevetségessé válik a vallás, mert komolytalan az, hogy egyszer ezt hitték isteni igazságnak, máskor meg azt.

A tudomány ellenben akkor hiteles, ha nincsenek dogmái.

A tudomány nem állítja magáról, hogy isteni befolyás alatt allna, hanem emberek működtetik, így ott az egyik felfedezést felválthatja egy másik.

> Ha nem fogadod el az állítást igaznak, nem tartozhatsz a vallási közösségbe.

Hát ha nem, hát nem. De szerintem ez érthető. Aligha lehetek ateistaként egy keresztény közösség része. De ettől még lehet nem vallási alapon szerveződő közösségeknek tagja, akár ugyanazokból az emberekből álló közösségé is.

> Kíváncsi voltam és megnéztem #5 linkjét. Ott találtam több olyan dogmát is, amiből szerintem elég sok erkölcsi és életvezetési iránymutatás olvasható ki

Sokat? Szerintem meg eléggé keveset. Az erkölcs szó tényleg sokszor szerepel a szövegben, de… A dogmák túlnyomó többsége valamiféle transzcendensről szól. A kinyilatkoztató / teremtő / megváltó / megszentelő Istenről, a szentségekről stb… És igen, van szó az erkölcsről is olyan értelemben, hogy pl. hogyan viszonyul a erkölcsösség és a hit kegyelme egymáshoz, de ez valamiféle absztrakt általános nézőpontból tárgyalja az erkölcsöt. De az, hogy mik az erkölcsi alapelvek, egy adott konkrét helyzetben mi erkölcsös és mi nem, azt nem a dogmák hivatottak meghatározni. Nem nagyon találsz olyan dogmát, ami arról szólna, hogy ez és ez a gondolat / tett erkölcsileg jó ez meg ez a tett erkölcsileg rossz.

Lopni helytelen? Szexorgián részt venni jó? Csecsemőket halomra gyilkolni puszta szórakozásból rossz? Disznóhúst enni helyes? Hazudni bűn? Maga a vallás persze ad mércét ehhez, de önmagukból a dogmákból nem nagyon tudsz kiolvasni erre iránymutatást.

Oké, pl. a házasság egy kicsit konkrétabb téma, ott valóban van némi erkölcsi *tartalma* is a dogmáknak, de ez inkább a kivétel.

> Ez egy katolikus embert ahhoz vezetheti, hogy elítélje azt, aki több emberrel köt házasságot, még akkor is, ha abban kölcsönös tisztelet, jólét és boldogság áll fent, és azt is elítélheti emiatt, aki felbontja a házasságát, még akkor is, ha az toxikus volt.

Pedig ez a viszonyulás nem az egyetlen értelmezése a dogmákban leírtaknak. Valaki újra házasodik? Az elítélés, kvázi eretneknek nyilvánítás, kirekesztés egy reakció. A másik reakció meg az, hogy egyszerűen érvénytelennek tekintem a második házasságát.

> Nem sajnálod (/ tekinted károsnak azt a jelenséget), hogy vannak, akik minden további nélkül (feltétel nélkül) elfogadnak bizonyos kijelentéseket igaznak?

Lehet ez káros is, de nem feltétlenül. Van, akit ez segít hozzá ahhoz, hogy jobb ember legyen, ez ad neki reményt, lelki egyensúlyt. Mankó? Meglehet. De néha az embernek mankóra van szüksége.

Másrészt viszont ez már nem a dogmákról, azok létezésének a helyességéről szól, hanem az ember viszonyulásáról a dogmák iránt.

~ ~ ~

> Félreértés ne essék, nem csak a keresztény dogmákról beszélek. Véleményem szerint egyetlen állításról se lehet elmondani, hogy objektíve, abszolúte igaz. Tekinthetem igaznak, de nem lehet bizonyítani, hogy valóban abszolút igaz. Még a tudomány is egy gondolatrendszer, ami önmagában koherens, de NEM abszolút igaz. Kérdezd csak elégszer a "Miért?"-et. Egy idő után el fogsz jutni oda, hogy "csak" / "mert így definiáltuk".

Ez viszont egy akkora téma, hogy külön fogok rá reagálni.

> Még a tudomány is egy gondolatrendszer, ami önmagában koherens, de NEM abszolút igaz. Kérdezd csak elégszer a "Miért?"-et. Egy idő után el fogsz jutni oda, hogy "csak" / "mert így definiáltuk".

Ha jobban belegondolsz ez szükségszerű. Vegyük a definíciókat. Mit jelent az, hogy alma? Hogyan definiálnád ezt a fogalmat? Mondjuk – elég hányaveti módon – definiáljuk úgy, hogy az alma egy piros gyümölcs. Oké, de mit jelent az, hogy piros? Az egy szín. De mit jelent az, hogy szín? És itt két eset lehetséges:

1. Előbb-utóbb olyan fogalmat használunk az egyik fogalom definíciójában, ami már érintettünk, és akkor egy körkörös definíciót kapunk,

2. vagy előbb-utóbb ki kell mondani, hogy az adott fogalomnak nincs definíciója / nem szükséges definiálni / a jelentése mindenki számára világos.

Más opció nincs.

(Fordítva is felülhetünk a lóra, hogyan írjunk egy szótárat úgy, hogy szavakat csak a már szótárban meghatározott jelentésű szavakkal írunk le? Az első szónál elakadunk, hiszen kezdetben a szótár üres.)

Aztán vegyük a logikát. Egy adott állítás igazságát logikai úton más, igazolt helyességű állításokból lehet levezetni. Ezek aztán megint igazolást kívánnak. Itt is előbb-utóbb vagy körkörös érvelésbe futunk, vagy kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy bizonyos állításokat igazolatlan módon fogadunk el igaznak.

Ez óhatatlanul fennáll bármilyen fogalmi rendszerben a vallástól a filozófián át a tudományig, a szaknyelvtől a társasjáték szabályokig.

~ ~ ~

A matematikában ilyenek a posztuláttumok, axiómák. Illetve definíciók terén ilyenek az alapfogalmak. A pontnak nincs definíciója. Az euklideszi geometria összefüggése csak akkor igazak, ha az axiómái, posztulátumai igazak.

A természettudományokban is vannak definiálatlan fogalmak. Meg vannak alapigazságok.

Meg természetesen a vallásoknak, azok teológiájának is megvannak az alapigazságai, alapfogalmai.

~ ~ ~

Ami viszont jelentős különbség a vallások és pl. a tudomány között, hogy mik is pontosan az alapigazságok.

Pl. az euklideszi axiómarendszernek – a teljesség igénye nélkül – ilyen alapigazságai (axiómái és posztulátumai) vannak:

- Ha egyenlőkhöz egyenlőket adunk, akkor egyenlőket kapunk (számtani analógia: ha a=b és x=y, akkor a+x=b+y).

- Ugyanazon dolgok kétszeresei egyenlőek egymással (ha a=b, akkor 2a=2b)

- Az egész nagyobb, mint a része.

- Bármely pontból bármely pontba lehessen egyenes vonalat húzni.

- Bármely középponttal és sugárral kört lehessen rajzolni.

Itt nem arról van szó, hogy jobb híján elfogadjuk őket kiinduló állításként, hanem hogy ezek roppant módon magától értődően igazak. Sőt nehezen tudnánk elképzelni is azt, hogy ezen állítások ellentéte az, ami igaz. (Egy posztulátum volt, ami kilógott a sorból, ami aztán hosszú kutakodást, végül a nemeuklideszi geometriák megszületését vonta maga után.)

A természettudománynak is megvannak a „dogmái”. Pl. hogy a valóság objektív, minden megfigyelő ugyanazt a valóságot tapasztalja meg. Ha én leesni látom az almát, akkor te is. Vagy pl. hogy a fizikai törvények valódi törvények és nem nagyon kicsi valószínűségű véletlenek. Ha százmilliárd megfigyelés szerint az alma leesik, akkor az egy törvény és nem arról van szó, hogy az alma bármerre eshetne, csak a véletlenek furcsa összjátéka miatt minden megfigyelt esetben történetesen lefele estek. Vagy ilyen alapigazság, hogy a világegyetemben mindenhol ugyanazok a törvények érvényesek, illetve a időben is mindig ugyanazok a törvények voltak érvényben.

Ezek olyanok, amiket igaznak érzünk. (Azt a nagyon kevés embert, aki meg nem érzi igaznak, azt meg nem tartjuk százasnak.) Nem is nagyon tudnánk megmondani, hogy ha igazolni kellene ezeket, mégis hogyan lehetne megtenni. Ennek ellenére még a legelvakultabban tudományszkeptikusok is elfogadják ezeket igaznak.

A vallások alapigazságaival viszont más a helyzet. Koránt sem annyira maguktól értődők. A Biblia nem tanít tévedést? A fene tudja. A hívők szerint igaz ez, az ateisták, más vallásúak szerint nem. Egy isten van? Megint csak a fene tudja, van, aki szerint igen, van, aki szerint nem. Isten a világot jónak teremtette? Hmm…

Ezek nem objektíven nézve maguktól érthetőek, hanem maximum annak, aki ebbe nőtt bele. Nem véletlenül vannak különböző vallások, egymással össze nem egyeztethető hittételekkel. És válasszuk szét, nem arról beszélek, hogy ezek nem igazak. Arról beszélek, hogy sem nem igazoltak, sem nem maguktól értődőek. Ezért más „feltétel nélkül” elfogadni mondjuk azt, hogy Isten abszolút változhatatlan és azt, hogy a derékszögek egyenlőek.