Akik nem hisznek a Túlvilágban, Mennyországban, azt vallják, hogy a Halállal vége mindennek, elveszítenek mindent, csak filmszakadás lesz? Ezt hogy lehet feldolgozni, nem rossz érzés így élni?

Nem. Épp ellenkezőleg: JOBB így élni.

Ha ugyanis feltételezzük, hogy ez az egy életünk van, akkor minden egyes perc felértékelődik. Az ember rájön arra, hogy nem pazarolhat el egyetlen percet sem, hiszen meg fog halni. A vallásos embereknek ellenkezőleg nem annyira fontos ez az élet. Nekem pl. olyasmit mondott az egyikük, mikor én is vallásos voltam, hogy mi csak átmegyünk ezen az életen, a mi otthonunk nem itt van - ami egyértelműen a földi életet leértékelő kijelentés. Aki így gondolkodik, annak mindegy, hogy elmegy az élete, mert egyetlen célja van: hogy megfeleljen a vallásának, és alkalmassá váljon egy olyan világra, ami lehet, nem is létezik. Vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan ő hiszi.

"Ezt hogy lehet feldolgozni, nem rossz érzés így élni?"

Semmi sem véges, egyszer mindennek vége lesz.

Paradox módon azonban pont ez adja a dolgok értelmét. Az élet a halál fényében válik értékessé.

#5

Miért zavarna, amikor úgyis meghalok, szóval amúgy sem maradna meg semmilyen fizikai tulajdonom? Nem fogok létezni, így még zavarni sem tud majd semmi.

"És a véglegesség nem zavar? Úgy értem, hogy most veszel házat, autót stb., örülsz neki, de aztán meghalsz, és nem marad semmid, az nem baj?"

Nem zavar. Mert megtanultam, hogy az a dolgok rendje, hogy egyszer mindennek vége szakad.

Ha beülök egy moziba megnézni egy filmet, akkor jól érzem magam, de egyszer annak is vége lesz.

De gondolkodjak ezen? Ugyan, inkább élvezem az ott töltött időt.