Jézus miért nem beszélt természettudományos dolgokról?

Mert nehezen beszélhetett volna ilyenekről úgy, hogy akkoriban még senki nem ismerte ezeket.

Pedig ha valóbban köze lett volna Istenhez és beszélt volna ezekről akkor az sokkal meggyőzőbb lett volna és kiemelte volna a hamis vallások tömkelegéből.

Ennek két megoldása is lehet, ha feltételezzük, hogy Jézus létezett és az volt, akinek a keresztények tartják:

Lehet, beszélt róla, csak épp senki nem értett egy kukkot sem belőle, ezért lejegyzetelésre sem került.

Vagy mivel tudta, hogy nem értene belőle senki egy kukkot sem, nem is beszélt ezekről.

"Isten kifejezetten és határozottan nem szeretné, hogy biztos, és megalapozott tudásunk legyen róla."

Abszolút így van, erre már "kvázi hívő" koromban rájöttem. Ezért is lettem agnosztikus. Ateista azért nem lettem, mert egyrészt nem tudom és nem is akarom kizárni annak a lehetőségét, hogy a fizikai világon túl van még valami, másrészt pedig szeretném azt hinni, hogy a szépség, a szeretet, a művészet nem pusztán fizikai folyamatok végterméke, hanem annál több. De ez már csak az én szentimentalizmusom...

Totál nem tartozik a témához, csak feltűnt, hogy te nem azt érted ateista alatt, amit az ateisták többsége. Szóval egy kis OFF, akit nem érdekel, nyugodtan ugorjon:

A teista - ateista és gnosztikus - agnosztikus az ateisták által leginkább használt felosztásban két külön dolog, valahogy így:

[link]

Mindenki, akinek nincs hite Istenben/istenekben, ateista. Ezen belül lehet agnosztikus és gnosztikus ateista is. Az ateisták többsége agnosztikus ateista.

Bővebben:

[link]

Ennél sokkal fontosabb dolgokról beszélt.

Pl. Hogyan élhetjük túl a közelgő nagy nyomorúságot?

#6

Az oké, hogy két külön dolog, de nekem ez a négyes felosztás kicsit erőltetettnek tűnik, különsen a gnosztikus ateizmus fura párosítás nekem, de zavaró a gnosztikus teista is. Értem persze a koncepciót, de én nem használnám a gnosztikust ilyen értelemben az agnosztikus ellentéteként. Az ókori gnoszticizmus ugyanis nagyon mást értett tudás alatt, és ez kissé megkavarja a dolgokat. A gnosztikust én szeretném megtartani a gnoszticizmus eredeti értelmében vett fogalomként. Amikor az agnoszticizmus fogalmát megalkották, akkor sem egy gnosztikus-agnosztikus ellentétpár egyik tagjaként határozták meg, hanem önmagában álló fogalomként.

"Mindenki, akinek nincs hite Istenben/istenekben, ateista."

Vannak azért olyan vallások és világnézetek, ahol nem lehet ezt így egyértelműen kimondani. Lehet valaki úgy buddhista, hogy nem hisz semmilyen istenség létezésében, sőt akár azt is kijelenti, hogy tudja, hogy nem léteznek ilyenek, tehát szó szerint "gnosztikus ateista", viszont abban hisz, hogy a világ elsődleges princípiuma szellemi. De a platóni ideák világában való hit sem igazán tekinthető istenhitnek, de ateizmusnak is nehezen. Vagy a hinduizmusnak is van olyan irányzata, ahol az istenségeket nem valóságos létezőknek, hanem inkább archetipikus képeknek tekintik, de hisznek a mindent átfogó egységben, mint végső valóságban. Ez igen nehezen tekinthető teista értelmeben vett istenhitnek. De a transzcendens nem is feltétlenül isteni. Ha én hiszek egy olyan transzendenciában, ami semmilyen isteni jellemzővel nem bír, egyszerűen csak van, akkor akkor is teista vagyok? Vagy ha valaki abban hisz, hogy vannak istenek, de ők fizikai lények, csak olyan képességekkel bírnak, ami emberi szemszögből nézve már isteni? Vagy van aki abban hisz, hogy egy szimulációban élünk, és azt nem tudhatjuk, hogy aki a szimulációt futtatja, az fizikai vagy isteni lény. Róla kijelenthetjük, hogy agnosztikus ateista? Végül is abban feltétlenül hisz, hogy van egy ilyen lény, csak azt nem tudja biztosan, hogy fizikai vagy isteni.