A Szentháromság tagadók szerint az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nem szent?

Freudot is az Antikrisztus írányította. A megborult elméje pedig ítélet volt, hogy Isten fölé merte emelni magát.

Ahogy Nabukodonozoron is ugyan ez miatt volt ítélet, csak rajta pár évig mível kegyelmet kapott. Isten megmutatta a hatalmát rajta.

#8

Az 1Kor 2,10 idézet tényleg elgondolkodtató. A többi viszont egyáltalán nem utal arra, hogy különálló személyről lenne szó. És itt a különállón van a hangsúly. Mert mint már írtam, nekem magával a "személy" fogalommal is gondjaim vannak, de az más lapra tartozik.

"A Szentháromság tagadók- nem más, mint az Antikrisztus szelleme."

Jehova valamikori népe ennek ellenére választottak voltak, mert nem háromságot imádtak ellenben azokkal akik valóban háromságot imádtak Isten mégsem fogadta el őket.

A háromságot Jézus, és az első tanítványok sem tanították, soha nem tette magát egyenlővé Istenével, sőt alázatosan mindig elismerte Atyja egyedüli Istenségét, és hatalmát. Soha nem magára, hanem az Atyjára irányította a figyelmet.

Ez abból is látszik, hogy soha nem a saját egyéni akaratát tette, hanem amiért az Atyja elküldte. Az Atyjáról mindig úgy nyilatkozott, mint aki nagyobb, hatalomban magasabb pozícióval rendelkező személy.

Többek között az egyik ilyen, mikor Jézus kijelenti, hogy az élete az Atyjától függ.

#12

Ugye Szentlelket sokan próbálják Isten (magától tehetetlen) erejének beállítani. Amiket idéztem, ott az írók egyértelműen megkülönböztették a Szentlelket és Isten erejét. Ettől még nem válik személlyé, az igaz, de egyértelműen bizonyítja, hogy nem is Isten ereje.

1Kor 2,10 idézet azért lényeges, mert rámutat, hogy az Atyától különálló "entitás", hiszen egyrészt ismerettel rendelkezik, másrészt az Atyáról van ismerete, méghozzá olyan, mint senki másnak. Ha picit belegondolunk, ezt azt is jelenti, hogy a Szentlélek Isten is.

Arra mutató igéket, hogy személy, direkt nem idéztem, mint írtam, mert rengeteg van. Tényleg nagyon sok. Talán egyet idézek szintén a Korintusi levélből:

"Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek."

Pál apostol nem csak az írja, hogy a Szentlélek különféle kegyelmi adományokat oszt a hívőknek, hanem azt, hogy a saját tetszése szerint teszi. Tehát saját, az Atyáétól elkülönülő akarattal rendelkezik.

De ezen felül a Szentélek vígasztal, ösztönöz, megbántható, közbenjár, vezet, tanít, emlékeztet, elrendel és megtilt dolgokat, véleménnyel rendelkezik, stb... Ezekre mindre lehetne idézni, sok helyen többet is. Egy élettelen egyikre se képes.

Isten szelleme, a természet feletti képessége, ami több dolgot tud megvalósítani. PL: Ezzel teremt, vagy gyógyít, halottat tud feltámasztani, de ezzel vigasztal, és tanít is.

Úgy beszél erről, mint amit kibocsát, vagy is ad belőle másoknak, hogy képesek legyenek egy feladatot elvégezni. Egy személyt nem fog szeletekre, vagy részekre osztani.

Mózesnél olvassuk, hogy Isten visszavett valamennyit a szelleméből amit Mózesnek adott, és másoknak osztotta szét, vagy is mások is kaptak ebből.

Jézus fogantatását nem egy külön személy végezte, hanem Isten természetfeletti képessége.

Ezért aki azt állítja, hogy nem Isten szelleme végez természet feletti dolgokat, az kétségbe vonja Isten hatalmát, ezért a szentszellemét káromolja, másnak tulajdonítja, és nem Istennek, annak nincs megbocsátás.

Ezzel Isten hatalmát, és a tőle jövő képességeit bírálja.

#14

Ez így már nem is áll olyan messze az én elképzelésemtől. Én sem támogatom az "Isten ereje" koncepciót, viszont a "személy" fogalma nekem túl korlátozónak tűnik, mintha az isteni teljességet egy emberi viszonyokra alkotott fogalomba akarnánk begyömöszölni, ami szükségszerűen egyfajta antropomorfizációhoz, az isteni abszolútumnak a teremtett világ szintjére való lehúzásához vezet. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a Szentlélek Istennek egy olyan aspektusa, ami az emberekkel való viszonyában önálló személyként jelenhet meg. Tehát nem ontológiailag önálló "entitás", hanem az abszolútum bizonyos kontextusban önálló megnyilvánulása. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez dogmatikailag helytelen, de hát én nem is tartom magam a dogmatikához, amolyan "magam módján hívő" vagyok.

#16

Isten leírásához kénytelenek vagyunk emberi fogalmakat használni,, gondolj bele, már az Atya név is korlátozó, de Jézus is ezt használta. Én nem látok ebben problémát. Viszont nem relativizálnám, hogy a s Szentlélek személy-e, mert szerintem minden kontextusban az, de nyilván az Isten és ember viszonyban teljesedik ki legjobban.

Az 1Kor.2:10-hez kapcsolódóan.

Egyetlen mondat kiemelése egy gondolatmenetből félrevezető lehet. Itt is érdemes megnézni, hogyan fejti ki Pál, mit is akar mondani:

""Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke."

Összehasonlítást látunk az ember szelleme és Isten szelleme között. Ahogyan működik az egyik ""azonképpen"" működik a másik is. Ha ez így van, és az ember szellemét nem vesszük különálló dolognak/entitásnak/személynek magától az embertől, akkor miért akarnánk Isten esetében így tenni.

#18

Mert kicsit más az ember felépítése, mint Istené, aki maga is lélek. Ahogy a Szentlélek is lélek.

Egyébként az embernél is külön vesszük, mert a Biblia is tanítja, hogy az ember testből és lélekből áll, ez két külön dolog. Még akkor is, ha ez a kettő egységben működik.

19es,

Nyilván a teremtmény nem azonos felépítésben az alkotójával. Ettől függetlenül mindkét esetben azonos _működést_ ír le az apostol, ami miatt én azt gondolom, hogy nincs megalapozva kétféle szellem/lélek értelmezés.

Az emberben levő lélekzet az Istenéből ered, Tőle kapjuk. Ugyanez az éltető hatalom az, amit eszközként használ az Örökkévaló az anyagi világban történő munkájához, csak a nagyságrend különbözik. Maga Isten pedig teljes egészében AZ élő, a mindenkor létező, a "vagyok"- azaz Ő szellem/lélek. Abban a 'dimenzióban', ahol Ő lakozik, minden szellemi, nincs egy Tőle megkülönböztethető, különálló "Lélek".

Az ember alkotórészei egy egészet képeznek, és bár "két külön dolog" valóban a test és a lélek, de ami a kettő együttműködésének eredménye, az maga a személy, az ember, az élőlény mint egy egész. Nem nevezzük a testet önmagában személynek, ahogy a lelket sem. Az egyik a másik nélkül nem élő.