Csak a bigott keresztények fogadják el a Bibliát? Csak ők értenek egyet minden egyes betűvel, mint a gyerekverése, eredendő bűn? Szomorú fej

"A gyík nem engedte ki írni a :( smileyt."

Ja hogy úgy értetted. xD

😁

Nekem engedte a smileyt.

A kérdésedre pedig a válasz:

A valódi keresztények abban az értelemben "bigottak", amikor Istenről, a szaváról a személyéről, és a szándékáról, a neki járó imádatról van szó.

Isten nem alkuszik, és nem ad engedélyt eltérni azoktól, amiket leíratott.

A Bibliában pedig tévedés, hogy Isten a gyermekek "veréséről" beszélne, mint ami kizárólagos büntetés lenne. Sehol nem olvassuk, hogy a gyermeket agyon kell verni, vagy kegyetlen módon fizikai fájdalmat kell okozni büntetésként.

Az én szüleim nem éltek keresztény életet, még is jól megvertek, ha rosszak voltunk. /vasaló zsinórral, szíjjal, kukorica, fakanál, stb/

Egy gyermek fegyelmezését, nem a fizikai megtorlás fényében kell gyakorolni. DE az sem helyén való, ha a gyermeket megalázzuk, vagy nem tartjuk tiszteletben a méltóságát.

A Biblia teljesen más büntetésről, fegyelmezésről szól. Ami nem jelenti azt, hogy néha nem csaphatunk rá picit a fenekére.

Ami pedig az eredendő bűnt illeti, ha nem értesz vele egyet, ez akkor is így van. Ádámék a bűnbe esés után hoztak létre utódokat, így képtelenség volt tökéletességet átadni.

Vannak szülők vallásoságtól függetlenül, akik sajnos a gyermekek testi fenyítését egy fajta nevelési eszköznek használják.

Ez hiba.

A saját gyermekkori élményem tapasztalata, a főzőkanál, vessző és a pusztakezes megoldások alkalmazása után, hogy értelme nem volt. Annyit tanultam belőle, hogy legközelebb úgy csináljam a dolgaimat, hogy azt ne tudják meg a szüleim.

Én felnőve kétszer emeltem kezet a fiamra. Mindkét esetben a kishugát ütötte verte, de úgy ököllel, mert a ki.aszott telefonon veszekedtek. Ebben az esetben hibáztam. De sajnos ez ösztönből jött. Én ezt kaptam és azt a mintát követtem, amit saját magam tapasztaltam. Mondanom sem kell, egyből megbántam a dolgot és leültem ezt az egészet átbeszélni a gyerekkel. Utólag átpörgettem mindkét helyzetnél, hogy mi lett volna az okos megoldás. De az ember utólag okos. Mondjuk vezetés közben felmérni még azt is, ami a hátsó ülésen történik, lehetetlenség lett volna, de ettől hiba volt.

A vallás nem számít, arra jöttem rá. A minta, amit gyerekkorunkban tapasztaltunk, az számít. A gyerekek pedig ketten hárman képesek olyan helyzeteket teremteni, hogy az ember hirtelen az ismert mintához nyúl vissza, gyors megoldásként. Ez hiba. Hibáztam így én is. Legközelebb már nem hibázom.