Hogyha a nagy világvallások követése, vagy a teljes vallásosság hiánya helyett, az emberiség valamelyik ősi természet tisztelő és természet imádó vallásban hinnének, akkor most nem sodródnánk a kipusztulás felé?

Az ősi természet tisztelő és imádó vallásoknak több esetben voltak olyan elemei, amelyek alapján az emberek közel álltak a természethez, tiszteletben és harmóniában éltek vele. Ezekben a vallásokban a természeti erők tisztelete, a környezetvédelem és a fenntartható életmód fontos elemei lehetnek.

Ha az emberiség a mai modern világban is követné ezeket az ősi vallási hagyományokat, akkor valószínűleg jobban figyelne a természetvédelemre, az ökoszisztémák megőrzésére és a fenntartható fejlődésre. Az ilyen hagyományok tisztelettel és gondossággal bánnak a Föld erőforrásaival, és törekednek arra, hogy egyensúlyban legyenek az emberi tevékenység és a természetes környezet között.

"Nem igazán. Eleve, akkortájt az egyik leggyakoribb életmódja a természeti népeknek az volt, hogy felélték egy adott terület természeti erőforrásait, aztán továbbálltak. Ma az ilyesmi elég kivitelezhetetlen lenne."

A természeti népek is tudtak fenntartható módon gazdálkodni a természeti erőforrásaikkal, és például az őslakos amerikai közösségek vagy az ausztrál aboriginál népek hagyományos tudása és módszerei példát mutathatnak arra, hogy hogyan lehetséges harmonikus kapcsolatot kialakítani a természettel és annak erőforrásaival.

Különben meg többnyire arra adtatok választ, hogy miért nem lehetséges ma már a természet tisztelő vallások fentmaradása. Ellenben én arról beszéltem mi lenne, ha ezek a vallások játszanának központi szerepet az emberiség életében.

" Manapság sokszorta jobb az emberiség a fenntarthatóság szempontjából. Nyilván vannak kivételek is, de összességében pl sosem voltak korábban ekkora erdősítések, ennyi program fajok, ökoszisztémák megsegítésére vagy megmentésére, stb."

Ezek még annyit sem érnek, mint bekötözni egy levágott kéz sebhelyét.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja becslése szerint napjainkban az évente kihaló fajok száma száz- és ezer között mozog. Az IUCN Vörös Listája folyamatosan nyomon követi a veszélyeztetett fajokat és azok adatait, és ez az egyik kulcsfontosságú forrás az állatfajok kihalásának számának és ütemezésének pontosabb becsléséhez. Az emberi tevékenységek, például az élőhelypusztítás, a klímaváltozás, a vadászat és a kereskedelem mind hozzájárulnak az állatfajok kihalásáról. Ezért az állat- és növényfajok gyorsabb ütemben pusztulnak ki, mint az evolúciós folyamatok során korábban tapasztalt természetes kihalási ráta. A fajkihalások komoly kihívást jelentenek a biodiverzitás megőrzése és az ökoszisztémák stabilitása szempontjából.

Az emberiség létezése óta rengeteg őserdőt pusztítottunk ki a különböző tevékenységeink következtében, mint például a mezőgazdaság, erdőirtás, bányászat, infrastruktúra fejlesztés és legelők létesítése. Az őserdők nemcsak fontos ökológiai szerepet töltenek be, hanem jelentős szénmegkötő és oxigéngyártó forrásai az atmoszférának is. Az esőerdők például fontos szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében és a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Az őserdők pusztulása a mezőgazdasági területek, ipari létesítmények, infrastruktúra és városi területek bővülésével jár együtt, valamint az illegális fakitermeléssel és az erdőtüzekkel is összefügg. Az Amazonasz őserdő például fokozott figyelmet kap a pusztítás veszélye miatt. A pontos számok nehezen meghatározhatók, mivel az erdőpusztítások nagy része illegális, és a hatóságok is nehezen tudják ellenőrizni az erdőirtás mértékét.

Volt rá meddő kísérlet, hogy az Amazonasz kipusztított részeit vissza telepítik, de hát az. xD

Egy csemete sem maradt életben.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által meghatározott legnagyobb szeméthegy található a Csendes-óceánban, és ismert neve a “Nagy Csendes-óceáni Szeméthalom” vagy “Plasztik-sziget”. Ez a hatalmas szeméthalom több különböző szemétlerakatból és úszó műanyagokból áll, amelyeket az óceáni áramlatok hordoznak és halmoznak fel a Csendes-óceán középső részén, ahol a szemét összegyűlik egy nagy területen. A “Plasztik-sziget” nagyjából 1,6 millió négyzetkilométeres területet fed le, és kiterjedése néha a Dupont-lastarisz legfeljebb a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt nem működik, ami a pontos méretének meghatározását bonyolítja.

Ez a szeméthegy sokféle műanyagdarabot tartalmaz, amelyek jelentős környezeti problémákat okoznak az óceáni élővilágra, az ökoszisztémákra és az emberi egészségre. Az ENSZ és más környezetvédelmi szervezetek sürgősen cselekednek a “Plasztik-sziget” problémájának kezelésére, és figyelmeztetik a világ lakosságát az óceáni szemétölés következményeire. Az óceánok egyéb részein is jelen vannak hasonló szeméthegyek, amelyek az emberek tudatos fellépésével és a műanyagfogyasztás csökkentésével kezelhetők.

Se szeri se száma a modern emberi társadalom okozta természeti károknak.

De hát semmi baj a természet majd úgyis megbosszulja magát.

Ennek már most mutatkoznak jelei.