Katolikus szerzetesrendek miért ostorozták magukat és miért viseltek ciliciumot?

"Melyik rendre volt ez jellemző?"

A sion rendre a Da Vinci-kód C. filmből. xD

https://www.youtube.com/watch?v=d7pioagkX5k

Szerintem ez elég ritka volt, talán a filmek kicsit eltúlozzák, s olyan benyomást kelthetnek, mintha általános dolog lett volna.

De valószínűleg azért, mert Krisztus is így szenvedett.

Főleg a flagelláns-mozgalom tagjai ostorozták magukat. Ez nem szerzetesrend volt, hanem (ma úgy mondanánk) egy lelkiségi mozgalom.

Elsősorban a járványok, főleg a pestis miatt terjedt el. Úgy gondolták, hogy a pestis Isten büntetése a bűnök miatt, viszont az önként vállalt vezekléssel Isten megbocsájt és a pestis büntetését le lehet törleszteni, amivel megszűnhet a járvány.

Mivel sok volt a túlkapás, ezért a pápák később betiltják ezt a mozgalmat (1348-ban VI. Kelemen bullával hivatalosan felszólított mindenkit a kilépésre).

Az önostorozás, a vezeklö öv az úgynevezett aszkézis, vagyis önsanyargatás kissé keményebb eszközei. Az aszkézis annyiban és akkor helytelenítendô, ha az már az egészség rovására megy.

Az aszkézis enyhébb formái, mint például a böjt mindenkinek ajánlott. A komolyabb aszkézisre már csak nagy szellemi erejû emberek képesek. Például Keresztelô János életmódja, vagy Jézus 40 napos böjtje.

Az aszkézis célja, hogy a szenvedés által mégjobban Istenre figyeljünk, illetve minden hûségesen viselt szenvedés legyen az önkéntes vagy kényszerû a bûn okozta szenvedéseket semlegesíti vagyis az egész Egyház illetve emberiség javát szolgálja.

Az önostorozó mozgalmak a nagy járványok idején voltak divatban, tehát egy mégnagyobb szenvedés elkerülése volt a cél.

Sokan túlzásba vitték a vezeklést, s fiatalon meghaltak. Pl. Szent Margit. Persze ô ezt nem így gondolta, egyszerûen csak rettenetesen fájt neki az apja-testvére háború. A vezeklése mindenesetre célt ért, a békét megkötötték.