Van olyan ember aki nem hiszi el, hogy Jézus az emberiség megváltója, megkédőjelezi a küldetését és elveti a feltámadását?

Azt tanítja a vallásod: ne ölj! Isten mégis ölni készül a végítéleten és ölt is már nemegyszer. (lásd biblia)

Ha ő a saját lelkét adja a híveinek, hogy hozzá hasonlatosak legyenek, miért tiltja meg azokat a dolgokat, miket ő maga is megtenne, előszeretettel használ. Egyenlőséget hirdet, de az egyház 2 évezrede próbál az emberek fölé emelkedni. Nekik az lenne a fő alapelvük, hogy

mindenhol segítsék az embereket és mégis ők tartják a markukat. Koldusokként alamizsnákból királyokká szeretnék magukat emelni. Üres szólamokat prédikálnak, miket még maguk sem hisznek, de nem is ez a cél, hanem a jólétük megteremtése, pedig pont a mesterük tanította, hogy aki őt akarja követni, hagyja el mindenét s mindenkiét s lélekben haljon meg érte, hogy benne születhessen újjá. .Az egyház tanácsokat osztogat, hogyan kellene élni. De milyen jogon?! Hiszen nem ismerik az életet, hisz mindig is KITARTOTTAK voltak. Isten akaratával magyarázzák meg a gondjaikat, hogy ő jót tett neked, csak ne csalódj bennük s arra ösztönöznek fogadd el a rossz dolgokat ahogy vannak, pedig ami rossz azt nem elfogadni kell, hanem kiirtani bármi áron! Az életben alapvetően is nehéz helytállni, de ha még a kereszténység keretei közé is hagyjuk magunkat szorítani, az csak hátráltat minket, gátol a céljaink elérésében és nem mozdít előre.

A legtöbb keresztény nem követi igazán Jézust.

[link]

#42

Nem igazi skót logikai hiba?

"SZERESD AZ ELLENSÉGEIDET!

Az őszinte kereszténység legfőbb bizonyítéka az ellenség szeretete. Jézus tette ilyen magasra a mércét, szemben kora uralkodó nézeteivel. Sokan olyan következtetést vontak le a parancsolatból: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Móz 19:18), amit az Úr soha nem mondott vagy tervezett, hogy gyűlöld az ellenségedet. Természetesen erre nem utalt a szöveg.

Krisztus szerint milyen gyakorlati úton-módon mutatkozik meg az ellenség szeretete (Lk 6:27-28)?

Az ellenség háromféleképpen is kinyilváníthatja szándékát: rosszindulatú magatartással (gyűlölet), bántó szavakkal (átkozódás) és bántalmazással (háborgatás, üldözés) – amint Mt 5:44 versében utal rá Jézus. Ő pedig arra tanít, hogy a rosszindulat háromszoros kinyilvánítására a szeretet három formájával válaszoljunk: tegyünk jót velük (jó cselekedetek), beszéljünk szépen róluk (áldás), járjunk közben értük Istennél (ima). A keresztény válasza az ellenségeskedésre és a szembenállásra az, hogy „a gonoszt jóval győzd meg” (Róm 12:21).

Figyeljük meg: Jézus először is azt kéri, hogy szeressük ellenségeinket, majd pedig ebből következően mutassuk be szeretetünket jótetteinkkel, kedves szavainkkal és közbenjáró imánkkal. A mennyei eredetű szeretet nélkül ezek a tettek, szavak és imádságok inkább támadó jellegűek lennének, képmutató hamisítványai az igazi kereszténységnek.

Mivel indokolta Jézus, hogy szeretnünk kell ellenségeinket (Lk 6:32-35)?

Az Úr három érvet sorakoztatott fel, hogy segítsen megértenünk ezt a magas elvárást. Először is, a világénál magasabbra kell tennünk a mércét. Még a bűnben élők is szeretik egymást, sőt a bűnözők is segítenek egymásnak. Ha Krisztus követése nem emelne fel bennünket a világ gyermekeinek szintjénél magasabb fokra az életben és a szeretetben, akkor ugyan milyen értéke lenne? Másodszor, Isten meg fog jutalmazni azért, ha szeretjük az ellenségeinket. Még ha nem is a jutalomért szeretünk, Ő kegyelmesen jutalmat tartogat. Harmadszor pedig ez a fajta szeretet bizonyítja, hogy szoros kapcsolatban állunk Mennyei Atyánkkal, aki „jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Lk 6:35)."