Szerintetek megfelelő érvekkel, vitával gondolkodással el lehet téríteni, bizonytalanítani egy vallásos embert, meg lehet a hitét gyengíteni?

"lehet nem szép dolog amit tettem nem tudom ....."

Az, hogy erdeklodsz?

Nehéz kérdés. A gyerektől idővel érdemes elvenni az úszógumit, hogy megtanuljon úszni. De ha úgy veszed el, hogy nem tanítod úszni, vagy nem áll készen arra, hogy úszni tanuljon, vagy alkatilag alkalmatlan az úszásra, akkor az életben maradásához szükséges eszközt veszed el tőle.

Így van ez a hittel is. A vallásos élet ad erkölcsi értékrendet, ad egyfajta életcélt, ad reményt. Persze ateistaként ez részben láthatod a hittől függetlennek, részben meg talminak, de erősen hívő számára ez keretezi az életét. Ha ez összedől benne, akkor lehet, hogy lehetőséget kap arra, hogy az addigi hite által diktált erkölcsi szabályokról önállóan gondolkodjon, vagy hogy saját, önmagáért értelmes célokat tűzzön ki az életében. De lehet, hogy teljesen összedöntöd az erkölcsi értékrendjét, céltalanná, kiüresedetté, reménytelenné teszed az életét és depresszióba sodrod.

A hit elvesztésének a következménye lehet a felszabadulás is, de lehet összeomlás is. Ha egy adott embert a hite segíti hozzá, hogy jobb vagy kiegyensúlyozottabb ember legyen, akkor hajrá! Főleg ha úgy általában rendben van és ő tartózkodik attól, hogy téged meggyőzzön a hite igazáról, akkor neked sem muszáj a te világképedet rátukmálni, vagy az övét összezavarni, aláásni.

Én egy időben azért szívesen belementem valláskritikus vitákba. Mostanság csak módjával, és leginkább akkor, mikor kimondottan ateistákat szólít meg egy-egy kérdés. Ha nagy ritkán valaki tevőlegesen térít, vele is szívesen leállok beszélgetni, és ha úgy jön ki, elmondom erről vagy arról a saját nézőpontomat, de mostanság inkább az ő gondolkodását igyekszem megérteni.

Persze a kérdést nehézzé teszi, hogy szubjektív, egyéni viszonyulásokban el lehet kerülni a hitvitákat, de azért a vallás mentén vannak olyan jelenségek, amiknek a közéletre, a kisebb-nagyobb társadalmi egységekre is van hatása, ahol viszont nem feltétlenül lehet/szabad egy-egy jelenség mellett elmenni.

Nem, mert még mindig vanak megválaszolatlan kérdések.

Pl, hogy miért alakult ki a világ? Mi van a halál után?

A 2-es válaszoló tökéletesen megfogalmazta, minden szavával egyetértek. Még annyit tennék hozzá, hogy akinek erős a hite, azt nem fogják a valláskritikus érveid meggyőzni, legfeljebb annyit fogsz ezekkel elérni, hogy idegesítővé válsz számára, és kerülni fogja a társaságodat. Ugyanis az ember olyan, hogy csak azt veszi észre, ami beleillik a világképébe. Az ellenérveket onnantól kezdni meghallani, hogy belülről, magától elkezdett ez a világkép repedezni.

Nekem volt egy kb 10-12 éves erős vallásos időszakom, amikor többek között a Hit Gyülibe is jártam. Minden ellenérvet hülyeségnek tartottam. Az időszak végén szép lassan elkezdtek érdekelni más témák is, sokat olvastam az emberiség kifejlődéséről és a Biblia keletkezéséről, és ettől lettem egy idő után ateista. A folyamat kb. egy évet vett igénybe, de belülről jött, senki nem győzködött róla, magamtól néztem utána mindennek.

A gyüliből a mai napig megvan egy barátnőm. Ő már oda született. Egyáltalán nem szektás, kifejezetten nyitott, értelmes, de az identitásának nagyon fontos része, hogy ő gyülis. Tudja, hogy én már nem, nagyon röviden el is mondtam neki, hogy miért, de mondtam neki, nem szoktunk erről beszélgetni. Nekem attól nem lesz jobb, ha az ő egész élete összeomlik, amikor még nem áll arra készen, hogy újat építsen helyette. Majd ha kéri, szívesen beszélgetek vele erről, de csak akkor.

Ezen az oldalon szívesen válaszolok a kifejezetten ateistákat célzó kérdésekre, de nem azért, hogy bárkit meggyőzzek, hanem hogy bemutassam az álláspontomat. Persze tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek a nagy része igazából kötözködés, és bármit válaszolunk, azt az illető nem fogadja el, de ettől függetlenül élvezem őket, mert ilyenkor a saját gondolataimat is rendbe szoktam tenni.

ma 09:39

Hát mivel a Gyakori a vallás alapjait sem ismerő, ateista kérdésekkel van tele, szerintem magabiztosan kijelenthetjük, hogy a többségük ugyanolyan ösztönös, mint a vallásosok.

Egykori hívőként úgy gondolom, hogy aki mélyen benne van a vallásban, hinni akar, és olyan személyiségű, hogy hajlamos a vallásos hitre, azt nem lehet elbizonytalanítani. Az ilyen embert nem érdekli az ellenérv, vagy ha hall egyet, és mégis elbizonytalanodik, akkor meg fogja találni azokat a válaszokat a gyülekezetében, amik tetszenek neki, és ez megerősíti a hitét.

#5

Engem, mint kitért hívőt, és mostani ateistát már nem lehetne elbizonytalanítani, ugyanis ismerem a vallást, éltem benne, és szilárd meggyőződésem, hogy hamis, és nincs Isten.

JuJo, nem figyeltél.

Az csak az egyik feltétel, hogy ösztönös.

De aki ide ír, azok többsége gondolkodik ezen a témán, és akkor már nem annyira egyszerű eltéríteni.

Nem. Még Richard Dawkins is úgy vélekedett, hogy az erős keresztények ellen esélyük sincs. Mármint hitük elbizonytalanításában.

Sőt, a mostani modern, erős keresztényeket nemhogy elbizonytalanítani nem lehet, hanem még vissza is támadnak, és még ők akarják elgáncsolni a te ateista világképedet. xD

Még itt a Gy-k a valláskritika kategóriában is lehet olyan kérdéseket találni, amiben a keresztények támadják az ateista nézeteket.