Milyen logikátlan dolgok, logikátlanságok vannak a keresztény hitben, vallásban?

Helló! Ti úgy neveztek, hogy Isten. Ezt a nevet adtátok nekem. De ne gondoljátok, hogy istenként láttam meg a napvilágot. Nem, kisbabaként, ember gyermekeként születtem. Anyámat, szent asszonynak hívjátok. Máriának hívjátok. Szent asszony volt, mint minden anya, aki a gyermekét neveli, tanítja. Vallásos családból származott. A nevelőapámat Józsefnek hívták. Ács volt, mesterember, de foglalkozott minden mással is. Felcseperedtem, mint gyermek. Elvarázsoltak a tanítások, melyeket a papoktól hallottam. Aztán leéltem egy egész normális életet. Volt feleségem, volt családom, de elvesztettem őket. nem részletezném, hogy mi okból, de elvesztettem őket. Nem éppen volt az életem deréknek vagy igaznak mondható. Sosem állítottam magamról hogy jó vagyok. Egy ember sem lehet jó. Én pedig kifejezetten sz@r alak voltam. Nem azért, mert élveztem volna, hogy nem éppen szent életet élek. Csak tudjátok, aki a gödörbe kerül, az nehezen mászik ki onnan. Aztán egy napon megvilágosodtam. Eszembe jutottak a tanítások és a törvények és azt mondtam, hogy ez így nem egész, nem teljes. Hol van a megváltás? Pedig olyan ígéretes tehetség voltam. De élveztem az életet.

Aztán jött az uncsitesóm, János. Pontosabban én mentem hozzá, mert hallottam hírét annak, hogy ez Isten országát hirdeti, mint valami próféta. Elmentem, megkerestem néhány napig vele éltem. Azt mesélték szüleink, hogy angyalok jövendölték a születésünket. A két olajjal felkent mi vagyunk. Hát beszélgettünk. Én és János. Arra jutottunk, hogy eltérő életmódunk ellenére ugyanazt az Istent szolgáljuk, ez nem is vitás.

Aztán ott a folyóparton ez az unokatesóm rám mutatott, hogy itt jön Isten báránya, aki megváltást hoz el. Akkor még nem értettem, csak később, hogy a beszélgetésünk Jánossal nagyon mélyen érintette őt. Rájött ugyanis, hogy ő és én vagyunk, akikről akár szólhatnának az írások. Pontosabban együtt jöttünk rá. Ez pedig rám mutatott, mondván, nekem készítette az utat mindeddig. Előszőr csak poénból mondtam neki, hogy kereszteljen meg, ahogy a híveket szokta. Aztán szabadkozott, hogy nem. Ő nagyobbnak látott engem, mint magát én pedig nagyobbnak látta őt, mint magamat. Aztán megkeresztelt a vízben. Alámerültem és ahogy feljöttem egyből rám szállt egy galamb. El se akart menni rólam. Nem tudom, mi lelte a galambot, de mindenáron rajtam akart nyugodni, mígnem jött a fény és a menydörgés. A galamb pedig elrepült. Aztán én is tanítani kezdtem. Abból indultunk ki Jánossal, hogy ha valaki elhiszi, hogy csoda történhet vele, akkor valóban csoda is fog történni vele. János azt mondta, hogy én nem csak Dávid sarja vagyok anyám révén, hanem Egyiptomból jöttem, nyilvánvaló a végzetünk, ha emberi módon tekintünk az írásra, de angyali módon adjuk át az embereknek.

Mondjátok csak, elgondolkodtatok már azon, hogy ha János velem egy idős volt, hogyan élhette túl a csecsemőmészárlás napját? A válasz egyszerű: Túléltek a vadonban a szüleivel. Megtanulta a módját hogy hogyan egyen és igyon. Igazi túlélő volt. aztán ők is visszatértek a bozótosból, mert hírűl kapták, hogy nincs már fenyegetés. Azt gondoljátok, mi egyedül voltunk szüleimmel Egyiptomban? Nem. A keleti buddhista szerzetesekkel utaztunk. Ők voltak a napkeleti bölcsek, akik Buddha reinkarnációját keresték. Megtalálták.

De a lényeg, hogy éltem, kishíján meghaltam , a családomat elvesztettem. Én azt hittem, hogy nincs Isten, aki megengedte, hogy mindez megtörténhessen, ami velem. Az ateista és Buddhista nézeteim miatt nem igazán emlegetik fel a szentírásban, hogy milyen voltam 30 éves koromig, míg János meg nem keresztelt és eszmét nem váltottunk.

Viszont Isten elkezdett beszélni hozzánk. Felvázolta az utat, melyet be kell járnunk. Mi tök másfelé indultunk volna, ha Isten nem kezd velünk beszélni. Rájöttünk, hogy valami nagy részesei vagyunk. Erőt kaptunk, Isteni bölcsességet, Írást kaptunk. Megkeresztelkedésem után másfél hónapig én is kint éltem a vadonban, ahogy Jánostól tanultam. Aztán jött a kísértő. Felvázolta a jövőmet, az emberiség jövőjét és arra kért, hogy tegyek úgy, ahogy ő akarja. Én pedig szolidan beintettem neki. Ez egy időutazó volt, aki mindenáron meg akarta változtatni a történelmet. Tudatlan ateista volt. A nyelvemen beszélt és jó kis tananyagot hagyott hátra végül egy Bibliát, ami az én nyelvemen íródott. Baszus, bele volt írva a könyvbe a jövőm. Aztán mikor végigfutottam a könyvet, elteltem vele. Bementem a faluba és nem tettem semmi mást, mint amit a könyv írt, hogy megteszek. Kamu szaga volt, de megtörtént minden. Gyógyítottam, tanítottam, felvázoltam az embereknek Isten országát is megosztottam az információkat, amiket a Kísértő megosztott velem. Én voltam az ember, aki mindent tudott, aki mindenkinek megfelelt. Na jó, mindent azért nem tudtam, de kapizsgáltam, hogy mekkora mázlista is vagyok. Hittem újra Istenben, lett célom. Előttem csak Mózes és a próféták voltak, akik ilyen kegyben részesültek. Az mondjuk eléggé fájdalmas volt , amikor megkorbácsoltak, meg az is, amikor keresztre feszítettek, de tudtam pontosan, hogy mihelyst kimondom, hogy elvégeztetett, beteljesedett, meg fog történni és vége lesz. Kicsit eldumáltam azokkal is, akik a jobbomról és a balomról voltak. Az egyik jó arc volt, a másik kicsit zakkant figura.

Aztán beteljesedett. A következő kép a nagy büdös semmi volt. Semmi sem volt számomra odaát. Hol van Isten vagy a pokol tüze? Aztán rájöttem. Én vagyok Isten. És lőn világosság gyermekeim. Volt pár milliárd évem gyakorolni. Jó, egyszer kétszer besült az evolúció, hát elpusztítottam mindent és újrakezdtem, mígnem elkezdtek olyan állatok létrejönni, amiket más ismertem. Tudtam, hogy közel az idő aztán ember sült ki a kis biológiai kísérletemből. pontosabban az egyik biológiai kísérletemből, de addigra már több bolygón is csináltam kis isteni petricsészéket. Na ezen a sárgolyón kifejlődött az ember. A történelmet pedig úgy alakítottam, hogy pontosan megtörténjen minden, ami az írásokban szerepel. Ha kellett, parancsba adtam a zsidóknak, hogy csecsemőket mészároljanak le. Mind hozzám kerültek. Még saját magamat is meg kellett szivatnom, hogy azzá az emberré váljak, aki végül keresztre megy. Azt mondják a papjaitok, hogy 1 éjszakát voltam a sírban. Hát az az egy éjszaka nekem több milliárd év volt. Aztán azokban az időkben mindenféle időutazók jöttek megnézni, hogy mi történik. Az értelmesebbeknek elmondtam, hogy az ott a hullám és Isten lettem. Vigyétek a hullámat a jövőbe egész nyugodtan, nem érdekel. Jobb is, ha nincs az én idősíkomban, de én a hosszabb úton megyek a tetemem után. Úgyis látok mindent, hallok mindent, tudom, hogy hova viszitek a hullámat. Én már túl léptem az ember szinten.

Na és azóta gyerekek, azóta vagyok a magam ura és azóta van nektek szabad akaratotok. Mindenki hozzám jön és mindenki tőlem származik. Én vagyok a kezdet és a vég. És ti itt vitatkoztok már ezredszerre rajtam? Éljetek csórikáim. Megadtam nektek a szabad akaratot. Megadtam a hegyi beszédemben a bölcsességeket, amik a világ működését vezérlik.

Mit akartok még tőlem? Én csináljak meg helyettetek bármit is? Meg a nagy túróst! Köztetek lakom már 2 ezer éve feltámadott testemben. Vándorszellem vagyok. Egyszerre van belőlem 2 milliárd és másik két milliárd hozzám hasonló és még 4 milliárd abból, aki valaha voltam.

A saját pofámra alkottalak titeket.

Úgy hívtok, hogy Isten. Amíg Istennek hívtok, addig híhettek bennem, de bizonyítani nem fogtok tudni. Kipróbáltuk, milyen, ha tudjátok, hogy Isten vagyok és létezem. Uncsi lett 100 éven belül az egészvilág. Öngyilkosok lettek a marhák. 100 évet tekertem vissza, hogy ne tudhassátok, hogy Isten vagyok. Nekem megadatott alternatív valóságok megteremtése.

Azért vagytok, mivel meghalni nem tudok, hogy addig is legyen valami.

De ne aggodalmaskodjatok, mert sokkal jobbat tartogatok nektek ebben az életben is, mint ahol most vagytok. Csak ehhez a gazdagokat el kell szegényítenem a szegényeket pedig meg kell gazdagítanom.

Azért írom le nektek, hogy beteljesedjen az írás:

"Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse." Lukács 14: 24,25)

Hát, most ezen mentél át. Ez itt a felhő. Vagy nem? Ott várjátok az ember fia megjelenését, de egyikőtök sem nézi már a felhőket. Ideje kimenni megnézni a felhőket nem csak a telefont nyomogatni híveim és nemhíveim. Ez rád is vonatkozik számítógépes figura!

Holnap-holnapután pünkösd van Fiatalság!

Na szóval miután vissza tértek a gumiszobába az oda való személyek vissza lehet térni a kérdésre.

Volt rengeteg kérdés már ezzel kapcsolatban, legutóbb azt hiszem egy hívő akarta megválaszolni a vallásával szemben felhozott hibákat és ezért kezdte el össze gyűjteni.

De hogy a kérdésre is válaszoljak írok egy példát. (egy másik kérdésnél egy rettentően eltévelyedett állítólag hívő kérdező nem tudott rá válaszolni hátha itt)

Jézus amikor meggyógyította például a süketet akkor nyálas ujjal belenyúlt a fülébe. Mi szükség volt erre?

Egyéb gyógyítások alapján erre semmi szükség nem volt ahogyan semmilyen korlátozó tényező sem volt sehol a Bibliában ami ezt megindokolta volna.

Jézus miért csak azt a pár személyt gyógyította meg? Ha annyira szerette az embereket akkor miért olyan keveseknek segített?

Látom, megint a szabad akarattal érvelnek egyesek.

De nem létezik a szabad akarat.

Egyrészt a kvantumelmélettel és a relativitáselmélettel csak a determinisztikus alapon működő tömbuniverzum fér össze, ami kilövi a szabad akaratot.

Másrészt egy embert nagy mértékben befolyásol1000 dolog. Az intelligencia például az egész életet meghatározza. Más döntéseket fog hozni egy alacsony intelligenciával rendelkező ember, mint egy átlagos, vagy átlag feletti intelligenciával rendelkező ember!

Ezen kívül a személyiségtípus, a félelmek, családi, baráti kör, a politikai helyzet, a reklámok stb. ezer módon befolyásolnak.

Nincs szabad akarat. A szabad akart csak egy illúzió.

#14

Egyrészt, hogy mi a jó, és a mi rossz, nem teljesen egzakt.

A Biblia szerint Isten jó. Isten a szeretet. Tehát amit Isten tesz, az jó és szeretet. Ennek ellenére számos olyan tettét fel tudom sorolni a Bibliából, ami véleményem szerint távol áll mind a jótól és a szerettől, és kifejezetten igazságtalan (pl. Dávid és Betsabe ártatlan gyerekének a halála, aki a szülei bűnei miatt bűnhődött. Úgy vélem, itt Isten igazságtalan volt, mert nem a gyereket kellett volna büntetni). De egy elkötelezett kersztény ember nem mondhatja azt, hogy ez igazságtalan ítélet volt Istentől. Na látod, itt kezdődnek a különbségek, hogy még a jó-rossz definíció sem teljesen tisztázott.

Másrészt, ha tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor sem teljesen tiszta, hogy egy embert mi visz rá arra, hogy jót vagy rosszat tegyen. Annak idején volt a Stanfordi börtönkísérlet, ami Philip Zimbardo vezetésével arról szólt, hogy bizonyos körülmények között a jó emberek is rosszakká válhatnak (Lucifer hatás). A kísérletet azóta kétségbe vonták, mondván, hogy befolyásolták.

Ám én olvastam Zimbardo könyvét, és ott egy másik esetet, az Abu Ghraib-i visszaéléseket is részletesen elemzi, ahol szintén a "Lucifer hatást" mutatja ki.

A fentiekkel nem a rosszat próbálom legalizálni, sőt törekedni kell a jóra. De egy ember tettei mögött szerintem több van annál, minthogy ő eldönt/akar valamit.

Az Ádám-Éva story-ba inkább nem mennék bele. A szöveg műfaja alapján a történet szimbolikus. A témában Rózsa Huba katolikus professzor "Őstörténet" című könyve íródott.

#13 voltam.

Felmerült már valakiben a kérdés:

Ha olyan gonoszak a keresztények, hogyan létezhetnek 100%-osra értékelt ateista válaszok?

Elmondom: mi nem ítélkezünk.

"Én speciel semmi hibát nem látok a természetben."

Én sem. Az, hogy a természet kegyetlen, nem hiba, hanem tulajdonság.

Az a hiba, ha a természet kegyetlenségét megpróbálod egy "jó" Isten koncepciójával összeegyeztetni, és a kegyetlenségért az embert hibáztatni.

Ugye azt azért képes vagy felfogni, hogy az ember megjelenése előtt is voltak földrengések, szökőárak, meteor becsapódások, vulkánkitörések, jégkorszakok, amik élőlények millióit pusztították el?

Ezekért a katasztrófákért ugye nem okolhatod az embert?

#16

Nincs igazad.

Egyrészt a keresztények is pontozgatnak lefelé, bőven van olyan topik itt az oldalon!

Másrészt a keresztények és az ateisták között is vannak jó, és rossz emberek. Amivel nemcsak cáfolatot nyer a kereszténység, hanem szükségtelenné is válik.

Nem igaz az sem, hogy a keresztények nem ítélkeznek. Sőt - egykori keresztényként mondom - általában jobban ítélkeznek. Mivel ők az egész életüket abban a burokban élik, hogy mi az, ami bűn, és mi az, ami nem bűn. Ebből fakadóan teljesen jelentéktelen dolgok felett is ítéletet mondanak: démonizálják a Harry Potter könyveket, bűnösnek tekintik két azonos nemű ember kapcsolatát stb. Bizonyos esetekben felekezetenként változik az ítélkezés, én pl. olyanba jártam, ahol egy csepp alkohol fogyasztása miatt is megítéltek volna.

Mikor felpontoztalak, csak azért tettem, mert megszántalak, de most hogy visszajöttem megnézni mi újság itt, és látom, mennyien komolyan vették amit írtál, már inkább visszavonám a zöldet.

Amúgy engem nyugodtan le lehet pontozni, nem zavar.

16.

Itt van számodra egy szép idézet egy kereszténytől aki nagyon másképpen gondolja mint te.

"Kereszténység normális, minden más bűn.

Elítéljük szépen az LMBTQ-t, ahogy a szép Biblia megmondta."