Amikor a keresztények Isten létezéséről vitáznak egy ateistával, akkor nem is azt akarják igazolni, hogy van Isten, hanem azt, hogy az az Isten van, akiben ők hisznek?

8000 vallás van, és ezek közül sokban vannak egészen gonosz istenek is.

Bár a keresztények istene is tud gonosz lenni, de talán ennyire nem.

#4

Miért ne lenne? Attól még hogy két vallás egyaránt monoteista, ha egyszer másféle istenképük van, az nem ugyanaz az isten.

Kérdező, szerintem pont hogy nagyon nem. Annyira csak egy isten van a fejükben, hogy fel se merül a gondolatmenetükben, hogy másikhoz képest is kéne igazolni: amiből egy van, azt valóban nem szokták megkülönböztető jelzőkkel ellátni. Egy ázsiait nem is az a része akaszt ki igazán, hogy van-e, vagy nincs bármi is, hanem az, amilyen fölényes magabiztossággal nézik semmibe, szóra se érdemesnek más isteneket / vallások / milliárdok létét, és legfeljebb a "saját ateistáikkal" élvezik a vitázgatást.

"Saját ateistáknak" üzenem, hogy tulajdonképpen azzal, hogy leállnak az ábrahámi isten létéről vitázni, pontosan ugyanúgy éltetik ezzel, mint maguk a vallás hívői. Valójában az ábrahámi vallás nimbuszára a saját ateistáknál sokkal veszélyesebb az a szőnyeg alá söpört tény, hogy a világ nem csak belőlük áll.

#8 Csak érdekességként megemlíteném, hogy amit leírtál, az egy modern jelenség. De vissza vetíteni ezt akár csak párszáz évvel korábbra, és úgy beállítani, hogy ez akkor is így ment, az történelmi anarchronizmus, és emellett ez egy kifejezetten euro-centrikus álláspont, még inkább mint a monoteista istenkép, és amit te is ugyan úgy kivetítesz az ázsiaikra, mint amennyire a keresztények a saját álláspontjukat.

Például ha megnézzük a gyarmatosítás előtti Indiát, ahol éltek keresztények, muzulmánok, szikhek, hinduk, akik között - ezt nem mindenki tudja - voltak monoteisták is (és nem összekeverendőek a mai modern hindu monoteista irányzattal), és az indiaiak nem úgy álltak egymáshoz, nekik is van egy Istenük, meg nekünk is van, meglepően nagy volt a kölcsönös tisztelet a különböző vallási háttérrel rendelkező indiai monoteisták között, különösen Akbar császár uralkodása alatt, és pontosan azért, mert mind úgy gondolták, hogy abban az Istenben hisznek, csak másként.