Ateisták! Titeket már próbáltak megtéríteni? Ha igen hogy reagáltatok rá?

Én azért lettem majdnem ismét ateista, mert túl erőszakosan próbált valaki rávenni a saját istenhitére. Idősebb korú férfi ismerősről van szó.

Sehogy sem akar engedni a saját elvárásaiból felém. (Udvariasságból általában meghallgattam, de nem érdekelt igazán, hogyan hisz, miért hisz.)

Annyit tudok róla, hogy eredetileg apáca volt az anyukája (már régebben meghalt.) Kénytelen volt a kedves mama polgári foglalkozás után nézni, miután feloszlatták abban az időben az apácarendeket.

Tehát erősen hívő családban nevelkedett ez az ismerős. Meghatározó volt egész életében az anyuka magaviselete.

2010. év folyamán segített egy felszentelt pap rendbe hozni a lelkivilágomat, ezért vagyok általában fogékonyabb a vallásos életre - vissza-vissza térő módon. Ennek már 13 éve.

2010.-nél jóval korábban is voltak átmeneti időszakokban elég érdekes "isten" élményeim - talán sosem távolodtam el annyira igazán, csak hosszabbnak tűnt a reménytelenség/búskomorság szakasza.

Jehovák próbáltak párszor.

Egyszer két idősebb nő több tele szatyorral.

Azt hittem segítséget kérnek.

Volt. Talán kétszer.

Elbeszélgettem vele kicsit aztán mentem a dolgomra. A brosurát udvariasan vissza utasítottam, de lehet elfogadtam már nem emlékszem pontosan.

Hármas vagyok!

Pontosan miért lettem lepontozva?

A feltet kérdésre válaszoltam.

Ja, volt. Meghallgatom, ha pl a buszon ülök, de nyilván nem fog rám hatni, ha egyszer nem hiszem el, hogy Isten létezik, azt mièrt hinném el hogy a szerintem nemletező Isten engem mennyire szeret vagy mennyire a pokolra fog küldeni? Általában ezzel a kettővel érvelnek :D

Azt sem tudom, mikor mitől függ, hogy a pokolra jutok vagy jézus szent szíve csak engem vár :D

Én spirituális vagyok.

Többször mentem már oda kint álldogálókhoz, hogy felmérjem a fényüket és segitséget nyújtsak nekik.

Szóval odáig, hogy ők akarjanak tériteni, sose jutottunk el, inkább én téritettem őket, de inkább csak beszélgettünk. Az utolsó alkalom volt az, amikor volt elég időm is, és nem hitték azt, hogy csak kicsúfolom őket, hogy rájöttem, hogy nekik nem kell segitség, ők csak adni akarnak, a saját kevésségükön dolgozni nem.

Többször is kérdeztem, hogy nyitottak-e( nem ők, hanem szervezet szintjén) arra, hogy befogadjanak bölcsebbeket, de csak annyit mondott, hogy menjek el valami találkozóra és ott majd beszélhetek a végén valakivel.

IGEN.

Mosolyogva és türelemmel! - (ha időm engedi...)

Igaz, speciális az esetem: aposztata (hitehagyott keresztény) vagyok, így előre tudom, mivel próbálkoznak. A vita végét élvezem! Keresztkérdéseim, érveim hatására belegabalyodnak rögeszmefuttatásaikba, mint sündisznó a rágógumiba. Így aztán alig várják, hogy békében távozhassanak.