Isten tulajdonképpen maga a létezés és most rajtunk keresztül fedezi fel önmagát?Vagyis minden emberi tudat egy bizonyos fázisa egy végső tudatnak?

Jól hangzik, dolgozzál még rajta.

A tojás :)

Miféle Isten, aki nem ismeri magát és életekkel játszik?

Finom. Ha érdekel a valóság, írhatsz.

Lehet hogy ez hülyeség de én úgy szoktam elképzelni hogy mi úgy aránylunk Istenhez mint a sejtjeink vagy szerveink hozzánk. És ha pl sokat üzenünk neki valahogy (medi, ima, sírás rívás bármi) akkor észreveszi hogy hopp, fázik a lábam haza kéne menni. Valami hasonló. Tehát valami nagyobb szerveződés részei vagyunk.

5 Minket is érdekel a valóság, írj.

Valahogy így képzelem én is. Amit az agy és az univerzum struktúrájáról írtál, lehet a képzeletének kivetülései vagyunk. Ez részben magyarázná azokat az elméleteket, miszerint egy "virtuális valóságban" élünk. De ugye itt van még a transzhumanista vonal is. A transzhumanizmus lényege, hogy a homo sapiens-t homo deus-á tegye. Mi van, ha ez már megtörtént, és mi csak egy "archív felvétel" vagyunk a múltban, ami körbe-körbe megy a végtelenségig? Mi van, ha az emberiség már eggyé olvadt egy hatalmas kollektív tudatban? Szeretek ilyen dolgokról filozofálni :)