Régen, kb. a Horthy korszakban és előtte mindenki erősen vallásos volt?

Népegyház volt akkor, tehát úgymond természetesebb volt a hitélet gyakorlása. Meg áthatotta a mindennapokat. Az más kérdés, hogy mennyire volt ez megélt hit vagy csak inkább szokás. Ez eléggé egyénfüggő. Abból kiindulva, hogy egyházi missziók indultak pl. az alföldi falvakba, pláne a tanyavilágba, mert nem gyakorolják a hitet sőt eléggé tudatlanok is, ez arra enged következtetni, hogy nyilván akkor is voltak problémák.

"Meg ha pl. a gyerek beteg volt először nem orvost hívtak, hanem istenhez imádkoztak először, utána hívták az orvost, de voltak olyanok is, akik szerint minden betegségnék elég az imádkozás, fölösleges az orvos."

Nyilván egyénfüggő ez is. Most is van, aki kristályokban hisz. De amúgy a két világhábor között már bőven voltak képzett orvosok, akiket kihívtak, ha kellett.

80-90 éve se jártak minden nap templomba. De ha jártak is volna, áruld már el nekem, hogy napi 24 órából mindössze 1 órás elfoglaltság hogy a fenébe eredményezné azt, hogy mellette mindent elhanyagoltak?

Gondolom te nem ülsz le órát se tévézni, mert ha igen, akkor teljesen elhanyagolod a családod...

Érdekes kérdés!

Az istenhit bizonyára elég általános volt, ilyen értelemben vallásosak voltak. Templomba hetente jártak. A legtöbb szokás, esemény is vallási jellegű volt. Gondolok itt arra, hogy például a kötelező polgári házasságot csak 1894-ben vezették be, és még az után is jó ideig az csak a kötelező "rossz" volt, és a templomi esküvő volt az, ami igazán számított, főleg faluhelyen. Minden gyereket megkereszteltek, mindenkinek egyházi temetése volt, egyházi ünnepekhez kötődő népszokásokat követtek az emberek.

Ugyanakkor az már kérdéses, hogy mennyire volt őszinte a többség hite, illetve mennyit ismert a vallásából. Például a paraszti népesség valószínűleg kevéssé ismerte a Bibliát, nem véletlenül van a katolikus mise rendjében ószövetségi és evangéliumi olvasmány is, szerepe volt annak, hogy felolvastak a Bibliából a híveknek.

Annyi igaz ebből, hogy nagyon nyomták a vallást Horthy alatt, talán a Tanácsköztársaság ellensúlyozására, mert nálunk volt a legtöbb vallási ünnep a világon, még az olaszokat is megelőztük.

Azonban nem volt mindenki vallásos, az én rokonságom dédapáim kora óta biztosan ateista volt, a baráti, az ismeretségi körrel egyetemben, pedig művelt, iskolázott emberek voltak többnyire, mindenféle politikai érzelemmel, de visszafogott politikai aktivitással, inkább csak vélemény szinten, ezért mindig a családi kapcsolatok domináltak és ez azóta is hagyományosan így van.

Egyedül az egyik bátyám feleségének családja vallásos, ők néha be is szólnak ezt, azt, amire fagyos csend a válasz, olyan illetlenség számba megy, de ez új fejlemény és biztosan nem fog nálunk meghonosodni.

Máshol is szép számmal voltak vallástalanok, csak az nem szúrt szemet, mert nem hangoztatták harciasan ateizmusukat, ez egészen az orosz megszállásig nem volt divat.

A II. világháború előtt a vallás a kultúra része volt. Volt aki komolyan vette, volt aki nem, de mindenképpen beleépült az emberek gondolkodásába egyfajta az erkölcsi norma, amit a vallás képviselt, akár betartották, akár nem.

Volt aki hitből, volt, aki neveltetéséből fakadóan járt templomba, de Isten létezését senki sem vonta kétségbe. Az istentagadás a kommunista ideológia nyomán vált általánossá. Korábban az emberek a majomember-historiát egyszerűen kinevették.