A kereszténység és iszlám menny és pokol túlvilágképe manapság már idejétmúlt, a reinkarnáció (és az azt meghatározó karma) ellenben sokkal logikusabb?

Egyàltalàn nem idejètmúlt. Következmènye van annak mit teszel. Felelős vagy a tetteidèrt.

Az hogy neked nem tetszik az mellèkes.

A pokol logika ellenes, istenellenes képzelgés. Ha valaki bármennyire is ért istenhez, filozófiáhiz, matekhoz, ésszerű gondolkodáshoz, az tudja, hogy pokol nem létezhet.

Reinkarnáció nélkül hogyan lennél isten a semmiből?

"A kereszténység és iszlám menny és pokol túlvilágképe manapság már idejétmúlt, a reinkarnáció (és az azt meghatározó karma) ellenben sokkal logikusabb?"

A reinkarnáció tana, minden csak nem logikus.

A reinkarnációról, már Szent Justinosz 150-ben is leírta, hogy miért értelmetlen. Idézem:

"Minden élőlénynek – kérdezte –, aminek csak van éltető lehelete, azt ugyanolyannak mondhatjuk, vagy más az emberé, más a lóé és más a szamáré?

– Semmiképpen sem – válaszoltam –, mert mindegyikben egyforma az.

– A ló, a szamár – mondotta – látja vagy látta valamikor az Istent?

– Nem, dehogy – válaszoltam –, még az emberek közül se sokan, csak az, aki igazként él, megtisztult az igazságosságban és az összes erényben.

– Tehát nem a rokonság révén látja a lélek az Istent - szólt közbe –, sem nem azért, mert szellem, hanem azért mert mértékletes és igaz.

– Valóban így van – helyeseltem – és mert van benne valami, ami által megérti az Istent.

– Jól van! De a kecskék és a birkák valami bűnt követtek el?

– Semmiképpen – mondottam én.

– Szavaid szerint – mondotta – ezek az élőlények is látják?!

– Dehogy – válaszoltam. – Mert nekik a testük, mivelhogy ilyen, akadályozza őket ebben.

– Ha ezek mégis beszélni tudnának – szakított félbe –, jól tudod, sokkal nagyobb ékesszólással nyilatkoznának megvetően a mi testünkről. De most hagyjuk ezt. Legyen úgy, ahogyan mondottad. Most inkább arra felelj nekem, hogy a lélek akkor lát-e, amikor a testben van, vagy amikor attól elválik?

– Amíg emberi alakban van, addig is képes az értelem által erre – mondottam –, de sokkal inkább akkor, amikor a testtől megszabadul, mert önmagában lesz és eléri azt, amit mindenkor szeretett.

– És erre az állapotra emlékezik akkor, amikor az emberbe visszatér?

– Nem hinném – mondottam.

– Mi hasznuk van azoknak, akik látták Istent, avagy mi az előnye annak, aki látta Istent, azzal szemben, aki nem látta őt, ha az előbbi még csak arra sem emlékezik, hogy látta?

– Nem tudom megmondani – válaszoltam.

– És akik méltatlanok erre a látásra, azokra miféle büntetés vár? – kérdezte.

– Valamely vadállat testét öltik magukra, és ez lesz büntetésük.

– Tudják, hogy miért jutottak ilyen testbe, és hogy ez a büntetés?

– Nem hinném.

– Akkor pedig semmi értelme sincs az ilyenfajta büntetésnek, mit nem nehéz belátni, mert úgy is mondhatnám, hogy nincsen semmiféle bűnhődés abban, ha valaki nem fogja fel büntetését.

– Valóban nincsen.

– Így tehát a lelkek nem látják az Istent, és nem is vándorolnak egy másik testbe, mert így tudatában kellene lenniük, hogy büntetés alatt állnak, és félnének attól, hogy bármi módon a legkisebb bűnt is elkövessék, csak ezután már büntetésre ne jussanak. Azzal én is egyetértek, hogy Isten létét felfogják a lelkek, valamint azt, hogy jó az igazságosság és a vallásosság – mondta.

– Igazad van – válaszoltam rá" (Párbeszéd a zsidó Trifónnal c. írásából)

És akkor én még hozzátenném, hogy valaki pl. csigaként hogyan dolgozza le a rossz karmáját? Hogyan teszi jóvá az elkövetett rossz tetteket? Szépen csúszkál?