Elképesztő, egy valaki 5 perccel ezelőtt teremtette a világot, az összes emlékünkkel együtt?

Elképzelhető, csak nincs különösebb jelentése, tulajdonképpen irreleváns, hogy mi történt "valójában", mivel a valóság kizárólag a tudatunk által nyilvánul meg. Ha pontosan ugyanarra a végeredményre vezet, mintha amúgy az emlékeink a valóság valós lenyomatai volnának – márpedig pontosan úgy van konstruálva ez az elképzelés, hogy pontosan ugyanaz legyen a kimenetel – akkor a "beültetett" emlékeink szükségszerűen igazak, hiszen helyes következtetésekre jutunk a valóság állapotát illetően, hiába csak beültetettek.

Akkor viszont az omphalos-érv (ahogy filozófiában nevezik ezt a megközelítést, vagy Last Thursdayism) az, ami szükségtelenül bonyolítja a magyarázatot, mivel semmivel nem jutunk általa közelebb a valóság természetét illetően, mintha az emlékeinket valósnak értelmezzük. Pontosan ugyanez a helyzet a szolipszizmussal és a virtuális univerzum elméletével is. Az egyetlen lényeges következmény, hogy növeli az emberek szorongását, mert differenciálatlanul megkérdőjelezi az emlékeik, az érzékeik, és a megtapsztalásaik valóságába vetett bizalmát anélkül, hogy alternatívát adna a valósághoz való hozzáférésre.

Én ezért tartom igazából haszontalannak ezeket a felvetéseket. Nem azért, mert ne lehetnének igazak, hanem azért, mert csak dekonstruálnak, konstruktív felvetés nélkül.

Persze, a vallásokban is megjelennek hasonló elképzelések, de ott legalább adnak alternatívát. Pl a buddhizmus is elmondja egy csomó dologról, hogy káprázat, de legalább azt is elmondja, hogy hogyan lehet a káprázaton túli valósághoz hozzáférni.

például...

Én pl. azt szoktam mondani, hogy én találtam fel a világot, miattam létezik minden, ha én nem létezek, akkor nincs világ.

Az a vicces, hogy ez egy biztosabb kijelentés, mint az, hogy "ha te nem léteznél".

Ugyanis én tuti, hogy létezem, te viszont?