Júdás mennyire tekinthető bűnösnek Jézus elárulásában?
Lukács 22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Lukács 22:4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Ez alapján a Sátán belebújt Júdásba, és mint egy bábot irányította. Még csak nem is Júdás beszélt a főpapokkal, csak a Júdásnak kinéző Sátán.
Lukács 22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala
@21, Lukács nem ezt ìrja.
"Ez alapján a Sátán belebújt Júdásba, és mint egy bábot irányította. "
Ez nem ilyen. Júdás beengedte a sátánt, mert neki akart szolgálni
Az "ördög bújt belé" kifejezés még nem is olyan régen is bevett szófordulat volt arra, hogy valaki megveszekedett, megátalkodott.
A biblikus nyelvezet gyakran fogalmaz így, hasonló, hogy "Isten emgkeményítette a fáraó szívét". A pszichológiai keretezés a XIX. századig nem létezett, így addig az emberek a viselkedést és a kogníciót másképp fogták fel, és ezt a nyelvük is tükrözte. Még ma is szoktuk mondani, hogy pl. "ideológiailag megszállott", vagy hogy "szektás agymosott", holott az ideológia és a propaganda szigorú nominalista felfogás szerint puszta absztrakciók, nem képesek sem megszállni, sem bármi másképp kauzális viszonyt létesíteni az emberekkel (persze tudjuk, hogy képesek, ami egy megalapozott érv arra, hogy az abasztrakt fogalmak valójában nem is annyira elvontak, de ez most nem a modern gondolkodás kritikájának szánt komment).
Mindenesetre ha mondjuk azt mondjuk valakire, hogy ideológiai megszállott, vagy megszállott fundamentalista, akkor felteszem nem képzeljük azt, hogy az ideológia vagy egy fundamentalizmus egy démon, valami éteri testtel, ami beleszáll és elkezdi felülírni az idegpályák utasításait (illetve valójában pontosan ezt képzeljük, csak letagadjuk, lásd fent). Hát ennek szellemében értelmezendő Lukács vagy Mózes megfogalmazásai is. Ez persze nem ad felmentést a "megszállottnak", hisz a megszállás a mitikus nyelvezetben gyakran a megszállott kívánságából történik, éppen úgy, ahogy az ideológiai megszállást sem varrjuk teljes egészében az ideológia nyakába, tudjuk, hogy az embernek van hatásköre és képessége ennek ellentartani.
#13
Szavaiddal élve: "Ez alapján tehát valakinek mindenképp el kellett vinnie a balhét,...." - valóban valakinek el kellett árulnia az apostolok közül Jézust, de nem volt törvényszerű, hogy Iskariot Júdás lesz az.
Az evangéliumok valamivel i. sz. 31 pászkája után említik először Júdást az apostolok felsorolásában, körülbelül másfél évvel azután, hogy Jézus megkezdte a szolgálatát. Itt: Márk 3:19; Lukács 6:16. Ésszerű feltételezni, hogy Júdás egy ideje már tanítvány volt, mielőtt Jézus apostollá tette. Sok író teljesen negatív képet fest Júdásról, holott egy ideig bizonyosan olyan tanítvány volt, aki Isten és Jézus kegyét élvezte; már önmagában az is emellett szól, hogy ki lett választva mint apostol. Ráadásul megbízták Jézus és a 12 apostol közös pénzügyeinek a kezelésével. Ez azt tükrözi, hogy akkoriban megbízható volt, valamint rátermett vagy képzett is, különösen arra gondolva, hogy Máténak volt tapasztalata a pénzzel és a számolással, mégsem ő kapta meg a feladatot. Itt ír róla a Biblia: János 12:6; Máté 10:3. Ennek ellenére Júdás teljesen és megbocsáthatatlanul becstelenné vált. Kétségtelenül emiatt került az utolsó helyre az apostolok felsorolásában, és ezért írják le úgy, mint „aki később elárulta” Jézust, és „aki aztán áruló lett” : Máté 10:4; Lukács 6:16.
Jézus erre elismerte, hogy ő választotta ki tizenkettőjüket, de hozzátette: „Egy közületek mégis rágalmazó (gör.: di·aʹbo·losz; jel.: ’ördög’ v. ’rágalmazó’).” A beszámolóból kiderül, hogy Júdás volt az, aki már akkor rágalmazó volt, és ’el akarta árulni Jézust, noha egyike volt a tizenkettőnek’ János 6:66–71.
Krisztus a Héber Iratok próféciáiból tudta, hogy egy közeli társa fogja elárulni: Zsoltárok 41:9; 109:8; János 13:18, 19.
Isten az előretudása révén ugyancsak látta, hogy egy ilyen valaki árulóvá válik, de nem lehet összeegyeztetni Isten tulajdonságaival és múltbeli eljárásmódjával azt a gondolatot, hogy Júdás bukásra volt ítélve, mintha eleve el lett volna rendelve a sorsa.
Júdásnak alighanem elevenébe talált, amikor Jézus megdorgálta a pénz felhasználása miatt. „Sátán belement Júdásba”, valószínűleg abban az értelemben, hogy az áruló apostol megadta magát az Ördög akaratának, és engedte, hogy eszköz legyen Sátán tervében, melyet azért szőtt, hogy megakadályozza Krisztust küldetésének a teljesítésében.
Néhány nappal később, niszán 12-én Júdás elment a papi elöljárókhoz és a templomőrség parancsnokaihoz, és megkérdezte, mennyit fizetnének neki Jézus elárulásáért.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!