Honnan szarmazik ISTEN avagy mi volt legelso dolog a vilagegyetemben?

„Ki teremtette a Teremtőt?

A filozófia jelen állapotában döntő jelentőségűvé lépett elő a közölhetőség. A televízió tudományos felfedezéseket ismertető dokumentumfilmjei elkényeztetnek bennünket. S a jelen kérdés sajátos kihívása épp az, hogy meghökkentő egyszerűséggel és naivitással megfogalmazott formájában találkozik benne az élénk eszű tinédzser a filozófiát csak felületesen ismerő természettudóssal. Előbbiről tizenéveseknek tartott hittanórák tanúskodhatnak. Utóbbiról az Univerzum világszerte ismert tudósa nyilatkozott, a maga szintjén is föltéve a kérdést, ,,Az idő rövid története'' című portréfilmben. Holott ő a kozmikus ,,fekete lyuk'' nagyhírű fölfedezője, zseniális matematikai gondolkodás birtokában: Stephen Hawking. S ez a kérdés az, hogy ,,Ki teremtette a Teremtőt?''

A kezdet és a vég a filozófia visszatérő problémája. A válaszadásra azonban nem a szaktudósok illetékesek, akkor sem, ha a kozmológia, ill. kozmogónia felől közelítenek. Holott sokan az ő tekintélyükre hivatkozva bíznak a tudományos igényű válasz megfogalmazásában. A kérdésnek azonban a filozófus a szakembere. S a bölcselet története elárulja, hogy a számban és minőségben jelentős többségben lévő filozófusok hogyan jutottak el a maguk sajátos útján az Abszolútumig, ,,amely'' -- vagy ,,aki'' -- az egyetlen kielégítő válasz a kérdésre. Ez a válasz pedig így fogalmazható: a Teremtőt mint Abszolút Valóságot senki és semmi nem teremtette, sőt nem is teremthette. Nem csak a pantheizmus tarthatatlan tehát, hanem az a feltevés is abszurd, hogy a Világegyetem és annak egyik bolygóján, a Földön kibontakozó élet hordozója, az általunk ismert anyag, öröktől fogva létezik. Ez ugyanis visszafelé számolva a ténylegesen végtelen számú és ténylegesen végtelen időkvantumú létezés föltételezését követelné meg. Teljesen világos és meggyőző logikai zátonya ennek a feltevésnek az, amit már Schütz Antal megfogalmazott, s amire többször hivatkoztam: ,,Nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más''.

Kell tehát lenni egy végső Valóságnak, ,,amely'' mindig volt és mindig lesz, ,,amely'' az egyetlen biztos hordozója és alapja a létezésnek, ,,amely'' tehát maga a Teremtő Valóság. Scotus Eriugena találékonyan így nevezte meg: ,,A Teremtetlen Teremtő Természet''. Ez a rejtélyes Ősvalóság pedig a metafizika gondolati ostromának legfőbb célpontja. Esendő hasonlattal: ő a körhinta acél tartóoszlopa, miközben az Univerzum és benne mi is olyanok vagyunk, mint a körhinta acélhuzalain forgó elemek. A teljesen Önmagában Való, ,,amely'' a ,,keletkező-elmúló'' és ,,változó'' létformák stabil fenntartója. Arisztotelész -- kevéssé szerencsésen -- ,,Mozdulatlan Ősmozgatónak'' nevezte, holott a legdinamikusabb teremtő Valóságról van szó. A filozófia szaknyelvén kifejezve: nincs létében függő, relatív létforma Abszolút Való nélkül. Ez fogalmából eleve adott, kényszerítő erejű következtetés. Ahogyan a ,,fiú'' fogalmából következik az ,,apa'' léte, az ,,árnyék'' fogalmából a ,,fény'' léte, úgy következik -- belső kényszerrel -- a ,,keletkező és elmúló'' létformából a ,,nem keletkező és soha el nem múló'' Létforma, a teremtett létezőből a Teremtő Létező. Ez persze belátás kérdése, amelyhez érdemes kijárni a filozófia iskoláját -- akár magánúton is --, hogy szellemi tapasztalattá érjen, belső evidenciává fényesítve a felismerést, amellyel túlemelkedünk a tinédzser és a nagy természettudós idézett kérdésfölvetésén: ,,Ki teremtette a Teremtőt?''

Szükséges tehát ehhez a valóságra való logikai ,,rálátás''. S meg kell érteni a nagy tudósok filozófiai esendőségét. Egy híres festmény -- mondjuk a Mona Lisa -- szépségét csak képi egészében ragadhatjuk meg. A nagy tudósok tekintélyes része nagyítólencsével, sőt mikroszkóppal vizsgálja a képet. Így közelről és élesen látja a részleteket, de nem szemléli eléggé a kép egészét. Eljuthat akár a festékszemek egyes atomrészecskéinek fotózásáig is, anélkül, hogy a kép esztétikai egészét megragadná. A létezés összefüggő egészének, magának a Létnek kutatói a filozófusok. Korunk tömegtájékoztatásában mégis a szaktudósok véleményét kérik ki, még a tudományuk határán túli kérdésekben is. És ez a baj. Ha a szaktudós -- mondjuk kozmológus -- eljut az ősrobbanásig, mint a kezdetek kezdetéig és Univerzumunkat egy atomnyi ősmagból eredezteti, akkor megkérdezik tőle: mi volt az ősrobbanás előtt? A gyanútlan szaktudós erre beleesik a csapdába és esetleg ezt válaszolja (egyébként megtörtént): ,,A Semmi''. Tehát a Semmi a teremtő Ősvalóság? Holott a korrekt válasz ez volna: ,,Erről kérdezzék meg filozófus kollégámat''. Amikor pedig a legvégső végre, az Univerzum omega-állapotára kérdezünk rá, a kozmológia tudósához fordulva, akkor nem az a korrekt válasz, hogy megint a Semmi jelenti a végső megoldást, a fizikai világ energiáinak totális elernyedésével és a kozmikus sötétséggel, a Weltnachttal. A korrekt válasz ez: ,,Ha pusztán fizikai energiák vannak és csupán azokkal kellene számolnunk, akkor a Kozmosz visszahullana a végső sötétségbe. Ha azonban magasabb Teremtő Energia is létezik és magasabb létdimenziókkal is számolhatunk, akkor nem ez a végső felelet. Ebben átadom a szót a filozófusoknak.'' A létbizalom képviselője egyszerű és logikus választ ad: ,,Mivel a Semmit ki kell iktatnunk mint végső magyarázó elvet, ésszerűen feltételezhetjük, hogy ugyanaz a Teremtő Valóság, ,,amely'' elindította kibontakozásának kozmikus útjára a Világegyetemet, újjá is teremtheti azt''. A végső okot keresve az Abszolútumot mint Teremtő Ősvalóságot nem tudjuk kikerülni. A metafizika minden útja őhozzá vezet. És tőle nem vezet tovább, visszafelé a létben. A metafizika ,,visszaszámlálása'' eddig ér el.

Ki teremtette hát a Teremtőt? Csak nem veszi komolyan egy igényes gondolkodó, hogy a Teremtőt egy másik Teremtő teremtette, azt ismét egy másik, és így tovább, a végtelenségig. A hosszú sorban ütőtávolságra elhelyezett dominók visszatérő példáját idézve: eszerint minden dominót egy előző másik dominó ütött volna el. Csakhogy a ,,minden'' dominón kívül fogalmi képtelenség föltételezni egy rajtuk kívüli ,,másik'' dominót, mint arra részletesebben utaltam. Ez a legközérthetőbb példa.

Lehet, hogy sokat kell együtt gondolkodni az olyan kivételesen nagy filozófusokkal, mint Arisztotelész vagy Aquinói Tamás, Leibniz, Pascal vagy Spinóza. El kell jutnunk a belső tapasztalásig, a bennünk kiérlelődő gondolat-evidenciáig. Akkor világossá lesz előttünk, hogy az elemzett kérdésfölvetés a filozófiába még csak belekóstoló tizennégy évesekre jellemző, amelyre meg kell tudni adni a választ. Akkor is így van ez, ha olyan kiváló természettudós, mint Stephen Hawking szintén megkérdezte egyszer, és ugyanazzal a gyanútlan filozófiai naivitással: ,,Ki teremtette a Teremtőt?''”

Tehát a kérdés trükkös, mert alattomosan azt sugallja, hogy Isten származik valahonnan, aztán felteszi a kérdést, hogy honnan. A válasz egyszerűen annyi, hogy a kérdésnek semmi értelme. Mintha azt kérdeznénk: “Milyen szagú a kék?” A kék nem abba a kategóriába tartozik, ahol a dolgoknak szaguk van, tehát a kérdés maga hibás. Ugyanígy Isten sem abba a kategóriába tartozik, amelyben a teremtett, létrejött, okozott dolgok találhatók. Isten nem valaminek a következménye vagy teremtménye.

Honnan tudjuk? Nos, tudjuk, hogy a semmiből nem áll elő semmi. Így ha valaha létezett időszak, amikor abszolút semmi sem létezett, akkor soha semmi nem keletkezhetett volna, nem létezne ma sem semmi. De – mint azt látjuk – léteznek a dolgok. Éppen ezért, mivel soha nem lehetett olyan időszak, amikor semmi sem létezett, kell lennie valaminek, ami mindig is létezett/létezik. Ez a mindig-létező pedig maga Isten.

Mondjak arra sokan, hogy "Ha arra, hogy Isten honnan, mikortól van, az a válasz, hogy mindig is létezett, akkor ezzel az erővel a nagy bumm anyaga is mindig létezhetett." - De ezen elképzelés mellett konkrétan semmi sem áll a naívan felvetett "ezzel az erővel" szövegen túl. Az változó anyag ugyanis nem lehet mindig létező, mivel a változásokat jellemzi a kauzalitás, és a változó változtatók sorában nem lehet végtelenségi haladni.

Képzelj el egy végtelen hosszúságba nyúló sort, amin koldusok állnak egymás előtt, semmi pénzük nincs. Egyszer csak az egyik kezében látsz egy százdollárost, amit a hátul álló mindig az előtte állónak ad át. Ha a sor végtelen hosszúságú, akkor ki adta a százdollárost a koldusnak, ha egyszer senkinek sem volt pénze? Egyszerűbben megfogalmazva: száz hülye sem tesz ki egy okosat.

A változó változtatók sorában tehát nem lehet fogalmilag végtelenig haladni, hanem kell lennie egy olyannak a sor végén, amely fogalmilag maga a Lét, és mint ilyen nem jellemzi sem a kauzalitás, sem az egymásutániság, sem a változás. Ez pedig nem lehet valamiféle személytelen ősanyag.

Első válaszoló:

"tudományos magyarázatot nem igazán lehet adni, ill. ha vki meg tudja magyarázni, akkor szívesen meghallgatom :)" Olvasni is szeretsz? Keress rá steven hawking-ra(remélem jól írtam le, mindig összekeverem), meg valami olyan kulcsszavakra hogy ősrobbanás előtt, fekete lyuk... szóval ő magyarázatot ad. Meg a nemsokára megjelenő(vagy már megjelent) könyvén is felháborodtak, mert leírja hogy nincs szüksége az univerzumnak istenre a működéshez.

hogy mi volt a legelső dolog a világegyetemben azt nem tudom (azt hiszem a hozzá értők se egyenlőre)

de az ember minden dologra amit nem értett, nem tudott megmagyarázni, kitalált vmit, ami nem a tudáson alapult, de úgy gondolta h az magyarázza azt

kezdetben pl villámlás, eső, mennydörgés... ezeket is vmien felsőbbrendű erőnek nyilvánították. a tudomány ezekre idővel választ adott és manapság természetes dolgok.

a vallás/hitvilág mögé sok ien dolgot lehet elrejteni sztem. (ez csak tipp de úgy gondolom h) a hívő emberek száma 1re kevesebb a technika fejlődésével, mer sokmindenre választ kapunk, amit eddíg csak "bedumáltunk" magunknak.

talán ha rájön az emberiség h hogyan alakult ki a világ, megszűnik az istenségben való hit (remélem). bár sztem már jelenleg is vannak oan bizonyítékok amelyek racionális vizsgálata kizárja h istentől származunk.

a hit 1 hatalmas erő, de ha én megrögzötten abban hiszek h 150 évig fogok élni, kb 90 évesen csalódnom kell majd azt hiszem.

bocs ha kicsit eltértem a témától.

van benne vmi. a világegyetem végtelen, mégis növexik :O

amig ien dolgokat nem h nem ért, nem tud felfogni az ember, elég esélytelen rájönni a kérdés válaszára.

de azért beszélni érdemes róla :)