Hány millió embert ölhettek meg a világon Isten és a kereszténység (pl. :A szentnek nevezett István király 20 ezer magyart öletett meg mert nem akarták felvenni a keresztény hitet) nevében?

"Akkor, hogy is volt az a dolog a vízözönnel?"

Tudod egyáltalán, hogy miket műveltek a földön. Kismiska volt hozzá képest a vízözön.

A legtöbb protestáns fundamentalista olyan képzetben él, hogy az Inkvizíció során több ember halt meg, mint bármely háborúban, vagy járványban. Hatalmas számok keringenek közöttük, amelyek semmi másra, mint saját maguk alkotta statisztikáikra támaszkodnak. Ezek a számok érdekes módon egyre növekednek, mintha egymásra akarnának vele licitálni, egymást akarnák vele túlszárnyalni. A kezdetben évi több ezer áldozatból, évi ötezer lett, majd tízezer, százezer, és aztán ez odáig folytatódott, hogy immár 25 millió, 50 millió(2), sőt, az egyik népszerű fundamentalista könyv(3) 68 millió áldozatot ír csak a spanyol inkvizíciónak köszönhetően, és ha ehhez hozzátesszük a többi állítását, akkor az már 95 millió!

Ezek a milliós számok annyira groteszkek, hogy íróik épelméjűségében támaszt kétséget, de tekintsük csak demográfiai tudatlanságnak.

Európa teljes lakossága a XIV.-XV. században kb. 45-60 millió fő volt, és majd csak a XVII. század végére éri el a 100 millió főt (ezt akár egy gimnáziumi tankönyvben is ellenőrizni lehet). Ezen kívül nem volt inkvizíció észak-Európában, Kelet-Európában, sem a Brit-szigeteken. Az inkvizíció elsősorban Dél-Franciaországot, Olaszországot, Spanyolországot és a Szent Német-Római Birodalom egyes területeit érintette.

Továbbá a történészek ki tudják mutatni minden egyes nagyobb népességcsökkenés jeleit a társadalmi, szociális és demográfiai struktúrákban, illetve az archeológiai feltárásokban, így pl. a pestisjárványokat, háborúkat, stb. Azonban az inkvizíciós területeken semmi ilyesmit nem találtak, és ennek csak egy oka lehet: az áldozatok kevés száma. Ugyanezt támasztják alá az inkvizíciós eljárásokat dokumentáló iratok is (ez kötelező volt minden egyes esetben). Mindezek alapján, illetve más történelmi kutatások alapján a (Katolikus Egyháztól független) történészek mai álláspontja, hogy az áldozatok szám csak néhány ezerre tehető.

A keresztes háborúk mai megítélése nem igazságos. A keresztes hadak keleti hadjáratai a keresztény Európa önvédelmi indíttatású offenzívai voltak (ld. Boldog II. Orbán pápának a Clermonti Zsinaton /1095/ mondott beszédet!) (legalábbis az első kettő mindenképpen), és meg is védték Európát. Sajnálatos, hogy a későbbi keresztes háborúkban már nem csak a vallási lelkesedés, hanem a bír- és kalandvágy is szerepet játszott. Olyan szégyenletes események is bekövetkeztek, mint Bizánc elfoglalása (Itt is áll, hogy a keresztes háborúk bűnei az emberi gyarlóság következményei voltak, de ez nem jelenti azt, hogy magára az intézményre ne lett volna nagyon is szükség.). De annak állítása, hogy a szent sír felszabadítása, a keresztény zarándokok védelme, a kereszténység egységesítése és az iszlám terror megelőzése pusztán propagandisztikus célok voltak, melyek hátterében igazából gazdasági érdek (Pl. a lovagok elsőszülöttségi jog okozta elszegényedése, az itáliai városok kereskedelmi monopólium utáni vágya és a jobbágyok feudális kizsákmányolás előli menekülése.) állt, nem több, mint a járulékos okoknak a „felvilágosodás" célzatos előítéletétől vezérelt fő okká tétele, és mint ilyen közönséges koholmány. Hiszen már a keresztes hadjáratok meghirdetése (1095) előtt is léteztek „keresztes" hadak. Pl. ők védték meg Spanyolországot a Gibraltár-szorosnál befurakodott móroktól, akiket. Martell Károly és seregei csak a mai Franciaország területéről tudtak visszaverni (732). Nélkülük ma - valószínűleg - egész Európa a sária uralma alatt élne. De lehet-e önvédelmi indíttatású egy olyan európaiakat védő háború, amely Európa határain messze túl zajlik? Az igenlő válasz két részből áll:

1. Bármely honvédő vagy ún. „igazságos" háború járhat határokon túli offenzívakkal (Gondoljunk csak az USA II. világháborúban történt európai [pl. normandiai partraszállás] és ázsiai [pl. Hirosima, Nagaszaki] szerepvállalására, a Szovjetunió európai előrenyomulására, a koreai és vietnámi háborúkra, az öbölháborúra, az Egyesült Államok iraki terrorellenes hadjáratára, és az újjáalakult Izrael állam fegyveres konfliktusaira a szomszéd államokkal. - a jegyzet e történelmi események egyikét sem akarja szentesíteni vagy elítélni, hiszen a káténak nem célja a legújabb kor történelmi értékelése, pusztán meg akartunk mutatni, hogy a köztudatban bőven összefér egymással a határokon túli katonai akció és önvédelmi harc fogalma.) is (ilyen lehet pl. a megelőző csapás [Az a tény, hogy a kereszténység saját területén (Európában) mért négyszer is megsemmisítő csapást a muzulmán seregekre, éppen elegendő bizonyíték arra, hogy a muszlim világ Európa bekebelezését tűzte ki céljául, s ez ellen határon túli eszközökkel is fel lehetett és kellett lépni:

• 732: Tours és Poitiers - iszlám agresszor: Abderrhaman — győztes keresztény vezér: Martell Károly.

• 1456: Nándorfehérvár - iszlám agresszor: II. Mohamed - győztes keresztény vezér: Hunyadi János.

• 1571: Lepanto - iszlám agresszor: Ali Pasa - győztes keresztény vezér Don Juan d'Austria.

• 1683: Bécs - iszlám agresszor: Kara Mustafa - győztes keresztény vezér: Sobieszki János.

Az iszlám invázió tehát független volt a keresztesek tevékenységétől, hiszen a muzulmán agresszió nyugati megmozdulásai már évszázadokkal a hadjáratok előtt és után is súlyos katonai problémákat okoztak Európa számára.]).

2. Egy ország és egy közösség akkor is köteles megvédeni állampolgárait vagy a közösség tagjait, ha azokat az ország határain vagy a közösség birtokain túl éri támadás (Gondoljuk el, mi történne ma, ha valamely nagyhatalom állampolgárait egy idegen országban államilag támogatott ideológia alapján tömegesen mészárolnák le, csak azért, mert egy adott országhoz tartoznak.). Márpedig a keresztény zarándokokat a muzulmánok századokon át szisztematikusan irtották vagy zaklatták, attól függően, hogy mi volt az éppen uralkodó érdek. „Mi magától értetődőnek és jogosnak tartjuk, hogy bármely ország vagy nemzet fegyveres erővel védje érdekeit. Hisz egy ország vagy nemzet jólétét, fennállását értékelni tudjuk. Ugyanezt azonban megtagadjuk az Egyháztól. (...) Pedig így járva el, vagy következetlenek vagyunk, vagy (...) a lelki értékeket nem becsüljük eléggé" (P. Mehrle Tamás: Szt. Domonkos életének tanítása).

Külön kell tárgyalni az ún. gyermekhadjáratot (1212), melynek megítélése szintén kérdéses. Mert igaz, hogy volt ilyen, az is, hogy őrült-ség volt, de azt sem kell feledni, hogy nem az Egyház szervezte, hanem spontán népi kezdeményezés volt. Az Egyház nem is támogatta, sőt több püspöknek is sikerült gyermekek ezreit visszafordítani a biztos halálból.

"Biztosan szörnyű dolgokat csináltak a pelenkába."

??? Az újszülötteknek és Noé bárkájának mi köze egymáshoz ???

"De necsak az inkvizíciót vegyétek alapul.A keresztes hadjáratok,meghódított népek elnyomása,parasztfelkelések,munkásfelkelések,a két világháború."

Parasztfelkelések csak a középkor végén voltak. Azt se felejtsd el, hogy úgy ítéld meg a keresztes hadjáratokat, hogy Buda visszafoglalását is egy keresztes hadjáratnak tekintették.

A munkásfelkelések és a két világháború IDEOLÓGIAI, és nem vallási alapon zajlott. A nácik annyira voltak keresztények, hogy az ezotériát vették mindennek alapjául, szerfölött érdekelte őket a keleti filozófia.

A kommunizmus alternatívája az imperializmus volt, szintén nincs köze az egyházhoz.

a vallásnak egész egyszerűen nem szabadna akkora hatalmat adni, hogy bárkit is feljogositson arra hogy egy embert megöljön. Röviden és tömören ennyi a véleményem.

Lehet valaki vallásos de ha pl. egy vallásos ember gyermekét ölnék meg azért mert nem követi a többieket mert mások az elvei akkor már máshogy vélekedne az a szülő is.