Jézus ugyebár a feltámadása után 40 nappal felment a mennybe, hová "repült" fel? Az űrhajósok miért nem találják meg?!

A menny, sem a pokol nem földrajzi hely, hanem a tudat állapota, tehát ott van ahol az ember van. A halandó ember folyton e kettő között ingadozik. Azt kérdezed, hova repül fel Jézus ? Had mondjam el hogy Jézus nem repült fel sehova, csak a halandó emberek látásköréből vonta vissza magát, nehogy mint egy bálványt imádják őt (ami ennek ellenére mégis megtörtént).

Mikor az ember oly 'magasra' emelkedik a tudatban vagy annyira tudatosul, hogy teljesen megérti a benne élő Krisztus lényét, akkor a halandó társai számára, akik őt nem követték a tudatban, láthatatlanná válik, de bármikor megteheti, hogy ismét láthatóvá váljon nekik.

Az űrhajósok azért nem találják meg, mert Jézusnak 2000 év előnye van. Még nem érték utól.

(De miért nem volt jó a sokat emlegetett menny a ...ba válaszom? ;))

A biblia úgy írja több helyen,hogy 3 ég van és amit szemünkkel látunk,úrhajósok elérni képesek az csak az első.

-afelett van a második, majd a harmadik és ott van a menny.-a mennyről egyébként konkrét ,körülhatárolt bolygóként beszél az írás-következtethető,hogy akkor az is.

A mitoszok szerint két átjáró van az ember által nem észlelhető világba:

- az egyik az Ikrek csillagképben ami, 45 fényévnyi távolásgra van,

- a másik a Nyilas csillagképben, ami 75 ezer fényévnyi távolságra van.

Ha mennyországnak képzelem a "másvilágot", akkor könnyen beláthatod, hogy Jézus utolérhetetlen a mai technikánkkal.

Ha meghalok és a lelkem fény,- vagy annál nagyobb sebességre "kapcsol", akkor a mennyországba kerülhetek, ahonnan nincs visszaút.

Mert Jézusról sem tudja senki megmondani, hogy földi időszámítás szerint mikor tér vissza.

MIT TUDUNK JÉZUS KRISZTUS MENNYBEMENETELÉRŐL?

Válasz:

Jézus Krisztus a feltámadását követő negyvenedik napon fölment a mennybe. Ez azt jelenti, hogy Jézus végleg bevonult Isten mennyei uralmába. Az, hogy Jézus az Atya jobbján ül, azt jelenti, hogy emberi természetével is részt vesz az Atya dicsőségében és közbenjár értünk.

Magyarázat:

Jézus Krisztus mennybemenetelét (ascensio) a Szentírás úgy írja le, mintha Jézus felfelé emelkedett volna. Ennek nyilván nem az az oka, hogy a mennyország fenn van a felhők felett. A „fel” átvitt értelméről van itt szó, azaz hogy Jézus visszatért az Atyához a magasabb létrendbe. Természetesen könnyen lehet, és a szent szövegből erre lehet következtetni, hogy Jézus a természetfeletti irány érzékeltetése céljából valóban felfelé kezdett emelkedni. Ez a jelenet ködben történt, jelezve az esemény titokzatos jellegét, emberi ész számára felfoghatatlan voltát.

Jézus Krisztus mint Isten sosem változik. De mert az emberi testet és lelket magára vette és vele személyileg egyesült, mennybemenetele után benne és általa valamiképpen az emberi természet is megdicsőült. Nem úgy, hogy részévé vált a Szentháromságnak, hanem úgy, hogy köze lett hozzá; közelébe került és kiárad rá mindörökké a Szentháromság isteni fénye és áldása. Mivel Jézus emberi természete is megdicsőült, minket is bekapcsol Isten háromságos életébe.

Jézus mennybemenetelére, vagyis a világból való távozására azért volt szükség, hogy tartalmat adjon a keresztény hitnek és reménynek. Ha Jézus itt maradt volna a világ végéig, keresztény hitről nem beszélhetnénk, hiszen nem hinnénk, hanem pontosan tudnánk, hogy Jézus él. Ezzel pedig a hit erénye megszűnne. Márpedig a törékeny emberi természetnek szüksége van a hitre az üdvözüléshez (Ld. a 16. kérdést). Ezért mondta Krisztus: „Jobb nektek, ha elmegyek; mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jön el hozzátok” (Jn 16,7). A Megváltó ezen kijelentését magyarázva Szt. Ágoston (In Ioann. tract. 94, 4; PL 35:1869), és őt követvén Aquinói Szt. Tamás (STh III, q. 57, a. 1, ad 3), azt hangsúlyozza, hogy az apostolok túlságosan evilági, fizikai ragaszkodása Krisztushoz akadálya volt a Szentlélek eljövetelének. A Szentlélek kiáradása a szívekbe éppen ezt a kicsit földhözragadt szeretetet volt hivatva magasabb, természetfölötti szintre emelni, megtisztítani minden földi ragaszkodástól, mindentől, ami a lélek tekintetét elvonhatná a mennyei valóságoktól.

Igazolás:

A Szentírás beszámolója a mennybemenetelről: „Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: »Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe mente” (ApCsel 1,9).

Jézus arra is utal, hogy szükséges a világból való távozása, mert ellenkező esetben nem küldheti el a hit betetőzéseként a Szentlelket: „De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm” (Jn 15,7).

Krisztus megmondta előre, hogy a mennybemenetel után kezdődik el az üdvösségre való egyetemes meghívottság kihirdetése: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32.)”