Egy vallásos személynek mindennel egyett kell érteni és követni feltétel nélkül a vallását különben nem jó vallásos ember?

A mai, normális keresztény elvek szerint egy-két kisebb dologban kételkedhet, attól még jó vallásos.

Ez vallásonként és korszakonként változik. Régen égettek érte.

A válaszommal, nem kívánok senkit "kitéríteni".

Vallásosnak lenni, vagy keresztény életet élni, nem ugyan az.

Nem vagyok katolikus, azonban a Biblia ír az ilyen esetről.

Isten szava alapján nem lehet kételkedés. Aki kételkedik, az kezdeti szakasza annak, hogy másban is kételkedhet, és elszakad a pontos ismerettől.

Jézus idején is volt olyan, amikor a Tanítványok elsőre nem értettek meg valamit, de vártak türelemmel, és nem hagytak fel Jézus követésével. Míg mások megbotránkoztak Jézus szavain, és elhagyták Őt.

János írt arról, hogy aki nem azt a tanítást támogatja, amit Jézus lefektetett, az kizárható a gyülekezetből.

Természetesen ez arra is kiváló, hogy a hitünket erősítsük, illetve meggyőződjünk arról, hogy valóban a tiszta Biblia alapján lefektetett hitet éljük. Ha rájövünk, hogy rossz helyen vagyunk, akkor imateljesen tovább kell vizsgálódnunk, és megkeresni Isten népét a Bibliában leírt kritériumok alapján.

Pál a következőket írta erről:

(Róma 10:2, 3) 2 Mert tanúsítom, hogy buzgón szolgálják Istent, de nem pontos ismeret szerint. 3 Mivel nem tudják, mi alapján tekint Isten valakit igazságosnak, hanem a saját maguk módján akarják igazságosnak bizonyítani magukat, ezért nem akarnak Isten igazságos alapelveihez igazodni.

3 szintje van a vallásosságnak. Szerintem egyértelmű, hogy melyik mit jelent

1. Ahova kulturálisan, családi hagyomány szerint tartozol.

2. Egyházhoz, egy gyülekezethez, mint szervezethez való tartozás.

3. Hitben tartozni az egyházhoz.

Ha egy olyan alapvető kérdésben, mint a gyónás szentsége a római katolikus egyházzal ellentétes véleményen vagy, akkor a 3. pont nem teljesül. Ez az ember élete során aztán persze változhat.

Keresztény attól még lehetsz a 3. pont szerint, annak igazából mindössze annyi a feltétele, hogy valljad azt, hogy te bűnös vagy, de Jézus, aki Isten fia, megváltott téged a bűneidtől.

A római katolikusok itt szeretik az egyházat összekeverni a római szervezetükkel. Holott a II. vatikáni zsinat értelmében már protestáns keresztény közösségben is lehet üdvösséget is nyerni, tehát ezek a közösségek is az egyház részei.

Ha valaki nem hisz a pápában, vagy Jézus anyjának örök fizikai szüzességében, az lehet protestáns bibliai keresztény.

Ha valaki a Bibliában nem hisz, az már problémásabb.

Távol álljon tőlem, hogy megítéljem, ki jó vallásos ember.

Ugyanakkor az is távol álljon tőlem, hogy felülírjam az egyházat, amit Krisztus alapított, mert nem értek egyet valamivel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kritikával illetni az egyházat, de pusztán hittani kérdésekben kijelenteni, hogy én jobban tudom, mint egy többezer éves hagyomány, szerintem rendkívül önhitt, és ilyennel csak saját magunk tévesztjük meg.

Kérdező, szerintem vizsgáld meg, hogy neked elvi problémád van a gyakorlattal, vagy csak nehezedre esik. Ha elvi problémád van, akkor pedig biztosan van válasz a katolikus tanításban, utána lehet járni, lehet konzultálni. Ha mindezek után nem győznek emg, akkor el kellene gondolkodni, hogy te akkor vajon ehhez a közösséghez szertnél-e tartozni.

Ha csak pusztán nehezedre esik valamiért, akkor magadon kell dolgoznod. Lehet, hogy épp a bűn próbál megmaradni, és arra sarkallni, hogy elkerüld a feloldozást.

Mivan? A vallás a te elmédben létezik. Kövesd a szíved hangját.

Ne keverd a vallást és az egyházat, mert köszönő viszonyban sincsenek egymással.