Milyen gázt és mire használtak a német háborús koncentrációs táborokban?

Kedves utolsó!

Nem barátom, nem tökmindegy. Elmondom, hogy miért nem tökmindegy. Mi a különbség, ha hatmillió vagy 300 000 zsidó halt meg a második világháború alatt?

A válasz: 5 700 000. Neked ez elenyésző, apró különbség, amit nem érdemes feszegetni? A hogyan haltak meg kérdés feszegetése pedig csak azoknak nem fontos, akik egyáltalán nem akarnak gondolkodni, illetve a mai napig hatalmas kártérítéseket kapnak.

Ha nem tudnád, hogy miért van egyre több olyan ember, akit érdekel a történelmi igazság bemutatása és a hazugságok leleplezése, akkor elárulom Neked: a holokauszt-mítosz egy kígyóméreg, amellyel a mai középkorú és fiatal generációt meg lehet bénítani, ne képviselje saját és nemzete érdekeit az élet semelyik területén sem, legyen szó globalizációról, EU-csatlakozásról, lakóingatlanok és termőföldek külföldi tulajdonba adásáról, nemzettudatról. Ez nem mindenkinek tetszik. A hatalmas jogtalan kártérítésekről még nem is beszéltem. Tömören összefoglalva ez az oka annak, hogy egyre több helyen olvasol a fentiekhez hasonló egyszerű, de megválaszolatlan kérdéseket.

Kedves utolsó! Abban igazad van, hogy emberölésre nem alkalmatlan, de ha tényleg embereket akartak volna tömegesen irtani, akkor sokkal hatékonyabb anyagok álltak volna rendelkezésre. A rémhírpropaganda számos verziójából csak egy maradt meg a köztudatban: emberek millióinak megölése külön e célból létrehozott gázkamrákban Zyklon B-vel. Bár ma minden iskolás gyerek meg tudja nevezni a "holocaust legfontosabb eszközét", de ha megkérdezik, mi is pontosan az a Zyklon B, általában azt válaszolják: Mérges gáz, amit a tusolófejeken keresztül vezettek be a gázkamrába. Az egykori dachau-i koncentrációs táborban még ma is láthatók a tusolófej-utánzatok, amelyeken keresztül állítólag bevezették a mérges gázt. A közhiedelemmel ellentétben azonban a Zyklon B nem gáz, hanem egy rovarölő granulátum, amely a szerves klórtartalmú szerek (pl. DDT) kifejlesztése előtt világszerte a leggyakrabban alkalmazott rovarirtószer volt. Hatóanyagát, a hidrogén-cianidot már 1915-ben alkalmazta az USA bevándorlási hivatala Ellis Island-on fertőtlenítésre és a tetvek elpusztítására. Későbbi szerek, melyek az akkori Zyklon B-vel teljesen azonosak (mint pl. a Fumex, Detia Degesch), még ma is használatban vannak világszerte.

A Zyklon-B egy granulátum, ami nehezen tud a tusolófejeken keresztül áramolni, még ha számtalan dokumentáció és játékfilm (pl. Schindler listája) így ábrázolja vagy szuggerálja. Ezért a holokauszt vallás felkent papjainak (ún. történészeknek) van egy másik verziójuk is a Zyklon B-re: a Zyklon B granulátumot bedobónyílásokon keresztül dobták be a gázkamrákba. Ennek a változatnak a problémája az, hogy a jó minőségű amerikai légifelvételek szerint 1944-ben egyértelműen nem voltak bedobónyílások az auschwitzi gázkamrák tetején. A bedobónyílások problematikáját részletesen taglalja a Rudolf tanulmány is, amit ajánlok figyelmedbe!

Mire is használták a Zyklon B-t? A háború alatt Európa nagy részén dúlt a tífuszjárvány. A tífusz egy halálos betegség, amelyet a tetvek terjesztenek. Az ágyneműk, a ruházat és a szálláshelyek tetvetlenítése ezért életfontosságú volt a táborban fogvatartottak számára. Üres Zyklon B - dobozokat gyakran prezentáltak a holocaust "bizonyságaként", noha ezek semmi mást nem bizonyítottak, mint hogy a táborokban ezt a rovarölőszert használták a járványok kitörésének megakadályozására. Még a hivatalos, holocaustverziót támogató történészek is beismerik, hogy az Auschwitzba szállított Zyklon B 95-98 %-át rovarölőszerként és nem emberek megsemmisítésére használták fel. Más szavakkal: A táborokba szállított Zyklon B csaknem teljes egészét arra használták fel, hogy a tífuszjárványokat megakadályozzák, azaz, hogy az emberek életét megmentsék. Egy csöppnyi rész (2-5 %) pedig elegendő lett volna, hogy ugyanazokat az embereket megöljék, akiknek az életét ugyanannak a szernek a 95-98 %-ával megmenteni igyekeztek? A következő kérdést is kikerülik a "komoly" történészek: Ha valóban létezett volna tervük a náciknak az emberek ipari méretű megsemmisítésére, akkor miért egy nehézkes hatású, késleltetett leadású, nehezen kezelhető szert alkalmaztak? Hiszen nagyhatású vegyi harcászati anyagok egész arzenálja állt rendelkezésükre, amelyeket egyébként Németország a háború során egyszer sem vetett be, még katonai célokra sem.