Csak Krisztus által mehetünk a mennybe?

Nagyon dicséretes az amit leírtál magadról. sok magát vallásosnak nevező ember sem él ilyen életet.

Azonban érdemes figyelmet fordítani Isten szavára, amit nem ok nélkül íratott le.

(Máté 12:30) 30 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.

(1Tesszalonika 5:9) . . .hanem azért, hogy megmeneküljünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

Csak két verset írtam ki a Szavából, ami határozottan utal arra, hogy Krisztus által van a a megmentés és a reménység.

Isten senkit nem foszt meg a szabad akarattól, az önálló gondolkodástól.

Viszont az Istennek járó tisztelethez hozzá tartozik, hogy tettekkel adunk hálát, és mondunk köszönetet mindazért amit kapunk Tőle.

(Malakiás 3:18) 18 Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt.”

Amint megfigyelhető Isten kijelentése alapján, látható különbségnek kell lennie Isten imádói, vagy népe, és azok között, akik nem tartoznak hozzá.

Az Istennek járó imádat mindig is része volt Isten népének, már csak azért is, mert ez teszi különbözővé a keresztény életet élő, és a nem az szerint élőket.

Sátán amikor meg kísértette Évát, arra vette rá, hogy ne Istennek engedelmeskedjen, hanem neki. Semmit ne tegyen amit Isten mond, tegye azt, amit Ő mond.

Ennek a világnak jelenleg Sátán az uralkodója, igy a keresztény életet élők, úgy tartják magukat távol a világ semmittevésétől, hogy amig ez a rendszer tart, közel húzódnak Hozzá, ami nem a tétlenséget jelenti.

(Héberek 10:24, 25) 24 Ezenkívül figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást, 25 és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.

Ha Isten népe nincs szoros egységben, akkor nem tudnák egymást támogatni, nem ismernék egymást, igy védtelenül vannak kitéve a gonosz támadásának.

Talán az lemaradt, :(Jakab 2:19, 20) 19 Ugye hiszed, hogy egy Isten van? Jól teszed. Csakhogy a démonok is hiszik, és rettegnek. 20 De akarod-e tudni, ó, te balga ember, hogy a hitnek tettek nélkül semmi haszna?

A hitet tettek nyomatékositja, nem csak szavak.

Istent azért kell szeretni, mert miden ami jó tőle van és kis szenvedést is sok jóval meghálál.. jó tettek, másokért való ima, adakozás..

Hallgass mindig a lelkiismeretedre..

Üdv.+Isten áldjon!

egy katolikus.

Kedves kérdező. Először is hadd hívjam fel a figyelmed egy ellentmondásra.

írtad:

"Keresztény vagyok református..hiszek Istenben Mi Atáyánkban és Fiában Jézusban Krisztus Urunkban megvagyok keresztelve is.."

Ennek ellentmond a következő megjegyzésed:

"de nem akarunk annyira hívők lenni"

A hit azt jelenti, hogy hiszel Jézusban és az Ő szavában, mai a Bibliában van, és eszerint cselekszel

"Mint sok hívő aki azért szereti Istent hogy ne jusson pokolba. Nem jónak tartom ha a vallás elveszi az önálló gondolatát az embernek."

Ebben igazad van. Annyit hozzátennék, hogy sok olyan hívő van, akinek tetszik Jézus akarata és ezért hívő. Köztük én is. Megtérésemkor valóban az elkárhozástól féltem, de ahogy haladok előre a megszentelődésben, úgy változott meg ez a dolog, hogy most már gyönyörködöm Istenben, gyűlölöm a bűnt, örülök és hálás vagyok az üdvösségemnek. Már egyáltalán nem a félelem, hanem a szeretet és hála tart engem Krisztusban.

Javaslom, hogy ne a "sok hívővel" foglalkozz, hanem saját magad vizsgáld meg magadat, és tanuld meg az újszövetség lényegét, mert annak nagyon nem a félelem a lényege, hanem a szeretet, bizalom és hála Jézus iránt!

"de nem akarunk annyira hívők lenni, vallásba dugni a fejünket"

Ez pontosan mit jelent? Gyilkolni, hazudni, lopni, paráználkodni szeretnél? Vagy mire gondolsz?

Nem.

A Mennybe nem Jézus segítségével/által jut a hívő, hanem ÖNMAGA által!

Ha betartod Isten rendeléseit és követed Jézust, a Mennyben lesz helyed.

Ellenkező esetben hiába kéred Jézust, nem leszel kivétel.

Igen, Csak Krisztus által, de tudnod kell, hogy a Krisztus nem a názáreti Jézus személyisége, hanem annál több. A Krisztus minden ember isteni kiléte. Mikor Jézus saját személyéről beszélt, akkor az „Ember Fia” kifejezést használta, mikor pedig isteni kiléttéről volt szó, akkor egyesszám első személyt alkalmazta: „Én vagyok ...”

A Krisztus tehát a mi isteni kiléttünk, nem a személyiségünk, sem az ego, e dolgok a testel együtt múlandóak, míg isteni kiléttünk örök, általa mehetünk a mennybe.