Nem féltek, hogy egyes funamentalista hívek ártani akarnak nektek?

A valláskritika nem a vallások erkölcsi tanításait vonja kétségbe, hanem elsősorban azokat az eszmefuttatásokat, amik nincsenek - legfeljebb csak szimbolikus szinten - ok-okozati kapcsolatban egymással, vagyis utólagos igazolásként, előzetes indokként, stb használják a vallások misztikus képeit a gyakorlatban elkövetett tetteik igazolásaként.

A valláskritika szerepe az lehet, hogy a vallással való visszaélést kísérli meg tudományos eszközökkel kimutatni, leleplezni, megmagyarázni ... ezért elsősorban felvilágosító jellegű.

Mivel a legtöbb valláskritika pusztán "eszmei szinten" "támad", így nagyobb a valószínűsége annak, hogy hasonló "eszmei szinten" (értsd. primitíven) igyekeznek a megtámadottak védekezni, ellentámadni: ellenérvekkel, esetleg trágárságokkal, az istenkép ignorálás veszélyének ecsetelésével, stb. A "kulturális valláskritika" így nem avatkozik tevőlegesen a vallásos hívők életmódjába, nem akadályozzuk ideológiai alapon megélhetésüket, vallásgyakorlatukat, stb, így annak a veszélye sem fenyegethet, hogy pl. merényletet tervezzenek, hajtsanak végre egy-egy gondolatmenetünk ellenében.

Az "ártás" többnyire valószínűleg "rossz hír keltés/terjesztés" szintjén marad meg - persze nem elképzelhetetlen, hogy egy szorosabb vallási közösség, egy szekta fanatikusai kikiálthatnak egy valláskritikával foglalkozó személyt a csoport "ellenségének" (lásd. pl Veér Andrást a szcientológusok, akit hivatali úton akartak eltávolítani a közéletből, és komoly vagyoni kárt is okoztak neki: felgyújtották a kocsiját!), de mindezeknek az akcióknak fontos eleme, hogy előzetesen fenyegetéssel hívták fel az illető figyelmét a lehetséges tetlegességre ... úgy gondolom, hogy az általános valláskritika területét nem fenyegeti a fundamentalistáktól való akciózás veszélye.

(Jómagam az Amway Co. tevékenységéről írtam terjedelmes elemzést, kimutatva, hogyan manipulálják a tagságot, aminek nyílvánosságra kerülése a tagok megélhetési módját érinti, de részükről mindezideig nem érkezett sem ellenkritika, sem méltatlankodás az anyag felől - vagy igyekeznek struccpolitika módján semlegesíteni mivel igazságtartalma egyértelmű, vagy megelégednek saját "hitük"-be vetett bizodalmukkal, és egyszerűbb "nem hinni" a kritikának.)

Végezetül: a valláskritka elsősorban nem a vallásoskanak szól, nem az ő gondolkodásukra és magatartásukra igyekszik hatni (ez sajnos kimutathatatlan, de valószínűleg komolyan érinti őket), hanem az ún. bizonytalankodóknak szól, és őnekik igyekszik kiegyensúlyozott képet mutatni az istenképekben való hit, és a gondolkodási hibákkal bőségesen élő eszmei irányzatok elfogadásának következményeiről.

(Brain Storming)