Kik azok a héber nyelv tudósok akik a Jehovát részesítik előnyben?

A pogány nemzetek valójában ismerték és használták is ezt a nevet az időszámításunk előtti időkben, és az időszámításunk szerinti első évszázadokban (The Jewish Encyclopedia. 1976, XII. köt. 119. o.).

Az évenkénti engesztelés napjával kapcsolatban ezt írja: „És amikor a papok meg a nép a templom udvarában állva meghallották, hogy a főpap kimondja a Nevet, letérdeltek és meghajtották magukat, arcra borultak, és ezt mondták: »Áldassék királysága dicsőségének neve örökkön-örökké!«” (Jóma 6:2, H. Danby ford.).

Károli Gáspár 1589-ben ezt írja az első teljes fordítás, a vizsolyi Biblia előszavában:

„Az Istennek. . . neve IEHOVA, de azt is nem tartottuk meg, hanem aholott egyéb nem lehetett benne . . . követtük a vulgata editiot” (A vizsolyi Biblia elöljáró beszéde. Budapest, 1940, Országos Bethlen Gábor Szövetség, 40–41. o.).

Az i. sz. XI. századból való Leningrádi kódex B 19A Jehwáʹ, Jehwiʹ, illetve Jehó·wáʹ olvasatban jelöli a tetragram magánhangzójeleit, a Ginsburg-féle maszoréta szöveg pedig Jehó·wáʹ formában pontozza Isten nevét

*** w12 3/1 23. o. Vajon a háromság bibliai tanítás? ***

Dr. J. H. Hertz rabbi ezt írta az 5Mózes 6:4-ről: „A tökéletes monoteizmusnak kinyilatkoztatása hadüzenet volt minden politeizmus . . . ellen . . . A semá kizárja a kereszténység háromság tanát, mert az sérti Isten egységét.”

Szümmakhosz (görög):

W. G. Waddell professzor ezt mondja: „Órigenész Hexaplájában. . . Aquila és Szümmakhosz görög fordításai, valamint a LXX [Septuaginta] mind a ΠΙΠΙ betűkkel írták le a JHWH-t; a Hexapla második oszlopában a tetragram héber betűkkel volt írva” (The Journal of Theological Studies. Oxford, XLV. köt. 1944, 158–159. o.). Mások szerint Órigenész Hexaplájának eredeti szövege minden oszlopban héber betűkkel tüntette fel a tetragramot. Maga Órigenész a Zsoltárok 2:2-höz fűzött megjegyzésében azt mondta, hogy „A NÉV a legpontosabb kéziratokban héber betűkkel van írva, de nem a maiakkal, hanem a legrégebbiekkel” (Patrologia Graeca. Párizs, 1862, XII. köt. 1104. h.).

J. B. Rotherham a „Yahweh” formát használta a Héber Iratok fordítása során a The Emphasised Bible lapjain. Később azonban, a Studies in the Psalms című munkájában a „Jehovah” alakkal találkozunk. Így magyarázza: „JEHOVAH — Az emlékeztető név ezen angol formájának alkalmazása . . . a Zsoltárok könyvének jelen változatában nem holmi bizalmatlanságból fakad, mintha ez pontosabb kiejtés lenne, mint a Yahwéh, hanem kizárólag gyakorlati szempontok vezettek ebben a döntésben, mivel kívánatos, hogy eljussunk a nagyközönség füléhez és szeméhez e dologban, amelyben az alapvető tényező az isteni név könnyű felismerésének szándéka volt” ([London, 1911] 29. o.).

Gustav Friedrich Oehler német professzor a név különböző kiejtési változataival foglalkozott, majd erre a következtetésre jutott: „Ettől kezdve a Jehova formát fogom használni, mert e név polgárjogot nyert a szókincsünkben, és nem lehet onnan kiszorítani” (Theologie des Alten Testaments. Második kiadás [Stuttgart, 1882] 143. o.).

Paul Joüon jezsuita tudós kijelentette: „Fordításainkban a (feltételezett) Yahweh forma helyett a Jéhovah alakot használtuk . . . , amely a hagyományos és szokásos francia irodalmi forma” (Grammaire de l’hébreu biblique. [Róma, 1923] 49. o., lábj.).

David Clines, az angliai Sheffield Egyetem Bibliai Tanszékének előadója: „Egyik következménye annak, hogy a keresztény tudatból hiányzik a Jahve név, az a tendencia, amely a figyelmet Krisztus személyére összpontosítja, mint aki az istenség kizárólagos megnyilvánulása

1930-ban A. F. Kirkpatrick tudós pedig a következő megállapítást tette: „Igazából nem is az számít, hogyan ejtették ki pontosan Isten nevét, hanem inkább az, hogy elismerjük, hogy ez egy személynév, nem pedig csupán egy általános megjelölés, mint amilyen az »Úr« szó is.”

Kérdező : megsúgom, hogy az egyik dicséret onnan fakad a kettőből, hogy nyolc fordítást vizsgált a tudós és az új világ jött ki a nyolcból győztesen, mint a legértelmesebb. Jujj 😜

A king james nem volt versenyben 😀