István király nem érzett lelkiismeret furdalást, és nem bánta meg, miután véghezvitte a sok pusztítást?

Tudod, ő a 10-11. században élt. Teljesen más volt az értékrend, felfogás, sőt a kereszténység értelmezése is közelebb állt az eredetihez, mint a mai cukormázas.

Az Intelmekben pedig világosan leírja, hogy ne legyen kegyetlen, zsarnok a fia.

Nem, nem. Amiről te tudsz, az már a cukormázas változat.

A bibliai igenis harcos kereszténység! Kardot hoztam- mondta maga Jézus!

Az akkori egyház nem volt hatalomcentrikus és zsarnok, és nem, nem ezért avatták szentté.

Te meg buta vagy, és csak provokálsz.

"De hát az eredeti kereszténység is arról kéne hogy szóljon, hogy az ember legyen szelíd, és békében éljen másokkal. Ha nem is szereti, de akkor legalább tűrje meg a másikat."

Nem, ennél sokkal többről szól a kereszténység. Ha a magva ennyi volna, akkor nem létezne, mert elsöpörték volna. A kereszténység egy vallás, melynek alapja egy mélyen megélt spiritualitás, aminek az egyik következménye már, hogy szeretjük embertársainkat.

Ami Istvánt illeti, ez nem népirtás volt, hanem háború. Úgy nem lehet egy országot vezetni, hogy valaki fellázad, és nem ismer el jogos királynak. Mégis mit kellett volna tennie, fejet hajtania Koppánynak, meg Ajtonynak, hogy bocsesz, tévedés volt, nektek van igazatok? Így soha nem jött volna létre magyar állam.

A zsarnokság nem itt kezdődik. István nem volt önkényúr, a középkori királyságok nem így működtek.

István jó keresztény módjára viselkedett: nem tűrte a másként gondolkodókat, és térített, ahogy tudott.

A kereszténység sosem volt egy toleráns vallás, betegesen ragaszkodott ahhoz, hogy mindenben neki van igaza, és igyekezett mindenkit betéríteni a szektájába.

Ez a vallás egyébként már régen felőrlődött volna, ha Rómának abban az időben jól ment volna a szekér, és nem lett volna rá szüksége.