Hogyan telnek a papok hétköznapjai? Milyen kötelezettségeik vannak? Mennyi a fizetésük?

Hazudnak reggel, délben és este... :)

Viccnek hangzik, de sajnos ez az igazság! Naivitás lenne azt hinni hogy nem így van.

Ha a plébánosokra gondolsz:

- naponta mise és zsolozsma

- napközben a szokásos munka: beteglátogatás, adminisztratív és pénzügyi teendők, pályázatírás, prédikációkra és hittanórákra felkészülés, lelkivezetésre és gyónásra érkezők fogadása, rendezvények és ünnepek szervezése, újságcikkek és híveknek szánt anyagok írása

- délutánonként hittanórák tartása, jegyesoktatás, plébániai csoportok

- hétvégéken reggeltől estig esküvők, temetések, keresztelők, misék

- emellett természetesen az önfenntartás, főzés, takarítás, bevásárlás...

- heti egy szabadnap (hétfőn)

- évente néhányszor továbbképzés, lelkigyakorlat

Alapfizetés a minimálbér, végzettség és beosztás függvényében felmehet 200 ezer környékére.

(A fizetést NEM az állam és nem is a plébánia hívei adják, hanem az egyházmegye, főleg az adó 1%-okból, az ingatlanok utáni bevételekből és a plébániák egyházadójából befizetett közös járulékból. Kistelepüléseken élő papoknak ad az állam fizetéskiegészítést, a fontos kulturális szerepük elismerése végett. Ha iskolában tart hittanórát, akkor az állam fizet tanári órabért.)

Vannak egyházmegyés, de nem plébánián szolgáló papok, ők a legkülönfélébb helyeken dolgozhatnak (tanítás, kutatás, könyvírás, pénzügyi vezetés, média, közösségszervezés...).

És vannak a szerzetesek, akik ahány rend van, annyifélék. Közös dolog, hogy náluk a zsolozsma és a lelki élet több időt vesz igénybe. A dolgozó szerzetesek (tanárok, orvosok, szociális munkások) az államtól kapnak a munkájuk után fizetést, de ez a fizetés a rendházi közös kasszába megy, amiből közösen fizetik a rezsit, étkezést, közlekedést, egyéb dolgokat. Személyes felhasználásra pár tízezer forintos zsebpénzt kapnak. Szegénységi fogadalmat tesznek, ezért a feladatuk ellátásához szükséges javakon (normális ruha, autó stb.) kívül nem gyűjthetnek vagyont. A nem dolgozó szerzetesek alapvetően a lelki életnek és a tudománynak élnek, olvasnak, cikkeket és könyveket írnak, előadásokat tartanak, közösségeket vezetnek, és naponta akár 4-6 órát töltenek személyes lelkivezetéssel és gyóntatással. A mai paphiányos világban jellemző, hogy a szerzetesek besegítenek a közeli plébánián, és ők is temetnek, gyóntatnak, vasárnaponként többször is miséznek.

Egy barátomat tavaly szentelték, most káplán.

A lelki részt tekintve nyilván naponta zsolozsma, szentmise. Misék előtt fél órával gyóntat, illetve ha a plébános misézik, akkor mise alatt végig. Heti egyszer kórházba megy kórházlelkészként, illetve ha hívják, hogy sürgős, akkor azonnal. Hittant tanít az iskolában, illetve azon túl a plébánián is néhány csoportban. Most nyáron pedig segít a gyerekek táboroztatásában.

60 ezer forint a havi fizetése. Illetve van egy autó a plébánián, azt használhatja.

5-ös jól leírta, annyit hozzátennék, hogy a leírt tevékenységek területenként és beosztásonként abszolút eltérőek... (nem a zsolozsma, stb). Fizetés... Nekem a 13 év alatt volt olyan helyem, illetve azon belül olyan hónapom, amikor pl. annyi temetés és mise volt, hogy simán 300-400k adódott... és nem egyszer. Aztán volt olyan is (a fentinél arányában nézve sokkal rendszeresebben!! - leszögezem, még mielőtt valaki kaszát-kapát ragadna mérgében az előbbi miatt), amikor mélyen az alap sem, mert olyan volt a vidék, ahol éppen laktam, illetve ama hónapban semmi "stóla" sem jött (tehát nem volt "mondatott" mise, vagy nem történt esküvő, sem temetés).

És ez utóbbi nem azt jelenti, hogy "na, akkor én nem csinálok semmit", mert a napi-heti rend ugyanúgy megy, a misék is, csak éppen "nem mondatja senki", tehát nem adnak-fizetnek be szándékot, avagy nincs esküvő / temetés (tehát amikből hó végén stóladíjat lehetne "számfejteni"), de a mise ugyanúgy zajlik pl. hétköznapi és vasárnapi rend szerint. Vagy éppen a hittanórák ugyanúgy mennek (ennek van óradíja). Az egyéb felmerülő feladatok ugyanúgy mennek (hivatal, betegek, stb). Minden nap más, nincs két egyforma. Amikor reggel kinyitom a szememet, mindig az villan az agyamba, hogy "melyik nap van a héten"? Illtve olykor még az is hogy: "hol is ébredek"? :D Volt olyan hely a 13 év alatt, hogy este beestem az ágyba, aztán volt olyan is, hogy napokig pangás, de hát akkor is vagy a telefon, vagy valaki csöngetett. Meg hát az egyéb teendők magad körül...

Szabadnap is, kvázi nagyobb helyeken lehet mondani, hogy stabil. Nekem évekig akkor volt amikor "kijött", amikor "adódott", vagy amikor "csináltam magamnak", de ez utóbbi sokkal ritkább volt (ilyenkor mentem el pl. összefüggő több napra). Hol délelőtt indultam útnak távoli szülővárosom felé, hol pedig éjjel, mikor hogy' jött ki. Azért amúgy örülök, hogy a sok papcsúfoló, meg miegymás ekézésünk mellett vannak ilyan kérdezők is... (Szóval: amikor valaki valamennyire talán "fogja az adást", akkor eszembe jut - sok más hétköznapi esetben is, hogy mégis tán érdemes csinálni, amit csinálok és talán mégsem kéne aposztatálni, jó Ég tudja...).

"Kötéltáncosok" vagyunk a javából!

38 éves katolikus pap