Az apostolok a későbbiekben miből éltek miután ott hagyták korábbi megélhetésüket?

Szia

Nincsen felsorolás arról, ki mit dolgozott az apostolok közül miután keresztényekké lettek. De Pál apostol többször írt magáról ezzel kapcsolatosan. Bár korábban farizeus volt, és magas jogi végzettséggel rendelkezett, keresztényként sátorkészítésből tartotta fenn magát, de többször, pl. amikor fogoly volt, a restvérei gondoskodtak róla. Ezt olvashatjuk róla, tőle:

1Tesselonika 2:5,6 "Amint tudjátok, valójában sohasem hízelegtünk nektek, és sosem játszottuk meg magunkat kapzsiságból. Isten a tanú erre! Arra sem vágytunk, hogy emberek dicsőítsenek minket, sem ti, sem mások, noha Krisztus apostolaiként a terhetekre lehetnénk, nagy költséget róva rátok."

2Korintusz 11:9 "Amikor viszont ott voltam nálatok, és szükségem volt valamire, senkinek sem voltam a terhére, mert a Makedóniából jött testvérek bőségesen elláttak azzal, amire szükségem volt. Igen, semmiképpen sem akartam a terhetekre lenni, és nem is szeretnék soha."

2Tesszalonika 3:8 " és senki kenyerét nem ettük ingyen. Ellenkezőleg, éjjel-nappal fáradoztunk és keményen dolgoztunk, hogy egyikőtökre se rójunk költséges terhet.

2Tesszalonika 3:10 " Hiszen amikor nálatok voltunk, többször is erre utasítottunk titeket: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyen.”

Cselekedetek 18:1-3 "Ezután Pál elhagyta Athént, és Korintuszba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű, pontuszi születésű zsidóval, aki nem sokkal azelőtt jött Itáliából a feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából. Elment hát hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, az otthonukban maradt, és velük dolgozott, ugyanis ők is sátorkészítők voltak.

Cselekedetek 20:34 " Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a saját és a velem levők szükségleteiről."

2Korintusz 11:9 "mikor viszont ott voltam nálatok, és szükségem volt valamire, senkinek sem voltam a terhére, mert a Makedóniából jött testvérek bőségesen elláttak azzal, amire szükségem volt. Igen, semmiképpen sem akartam a terhetekre lenni, és nem is szeretnék soha."

4es

Ezt hogyan értelmezed? :Cselekedetek 20:34 " Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a saját és a velem levők szükségleteiről."

Természetesen a hívek eltartották őket. Pál apostolról azonban tudjuk, hogy több esetben ezt mégsem vette igénybe, hanem sátorkészítő szakmája révén ebből tartotta fenn magát:

"Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal." (1Kor 9,5-18)