Szoktatok járni templomba?

Nem. Miért tenném?

Sehogy nem gyónok meg semmit. Az általam elkövetett bűnök sehol sincsenek ahhoz képest, amit velem követtek el. Nem szoktam ok nélkül és direkt ártani másoknak.

Én régen sokat jártam.

Varg Vikernes/F

Szoktam templomba járni és gyónni is, amikor szükséges.

Vannak jó lelkitükrök, és az alapján szoktam gyónni.

Néha szoktam. Vannak időszakok amikor gyakrabban, de van, amikor épphogy párszor elmegyek egy évbe.

Nem szoktam gyónni, csak ritkán. Meg igazából nem is nagyon van vétkem mások ellen. Mármint szándékosan nyilván nem ártok senkinek. Véletlen, úgy, hogy lehet észre sem veszem, hogy valakit pl. megsértettem, az persze meg lehet. De nincsenek olyan rossz bűneim. Meg egyébként sem látom a gyónás értelmét. Mármint katolikus vagyok, meg minden. De sosem tudtam elfogadni azt, hogy el kell mondanom a bűneimet másnak, hogy megbocsájtást nyerjek. Mármint elvileg Isten hall, tud mindent. Akkor pedig nem látom értelmét, hogy mi értelme is van a gyónásnak. De ez most lényegtelen. A lényeg az, hogy ha tudom, hogy vétkeztem, akkor nyilván elgondolkodok rajta, meg minden, de gyónni ritkán szoktam.

Nem, mert gyülekezetbe járok.

Egy keresztény, Krisztus oktatása alapján, igyekszik nem véteni mások ellen. A tökéletlenség miatt előforduhatnak még is kivételek. Erre Jézus, és az írások, konkrét eljárást emelnek ki. Ha a vétség, nem megbocsáthatatlan szándékos, nem sért erkölcsi alapelvet, akkor a két ember rendezni tudja egymás között. Ugyanakkor őszintén elmondhatjuk Istennek, hogy mennyire sajnáljuk, és rendezni szeretnénk.

Akkor kell felvigyázókat bevonni, ha vétek sérti a Bibliában lefektetett erkölcsi alapelveket, mert ezzel Istent, és a hittársainkat is befeketítjük, mélyen érinti Isten és a környezetünkben élők jó hírét.

Őszintén tiszta lelkiismerettel mindent el kell mondani, hogy a szellemi segítségnyújtás helyénvaló, és helyreigazító legyen.