Az Ószövetség kegyesebb volt, mint az Újszövetség? Ott csak földi átkokkal és megsemmisülést jelentő halállal fenyegetett Isten, nem örökkön örökké tartó égéssel, gyötrelemmel.

@20, köszönöm válaszod! Minden variációt végiggondoltam már, de mindegyik beletört valamilyen igébe. Erre viszont nem gondoltam. Örülök, h megkérdeztem, ezt is végig fogom gondolni, a magyarázatoddal együtt!

Még 1x köszi!

Sziasztok,

Azért hadd írjak le egy másik szempontot is. Ahogyan írtam az előző hozzászólásomban a második halál, avagy a kárhozat örökké tartó testi gyötrelemnek értelmezése összefügg a lélek halhatatlanságának hitével. Ha a lélek természettől fogva halhatatlan, a kárhozatban sem veszhet el, csak örökké tartó szenvedésként lehet elképzelni a büntetését. Ez azonban nem bibliai tanítás.

Ezt megerősítendő néhány idézet neves katolikus, református és evangélikus teológusoktól:

„Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite... Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A Biblia szerint az emberi személy - jelenlegi, bukott állapotában - teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság.” (Nyíri Tamás - katolikus teológus: Remény vagy halál, Vigilia, 1978/11., 723., 725-726. o

„E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye... A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást... A gyakran léleknek fordított héber »nefes«... egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a »met« (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik... A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember »teljes halálá«-nak tétele mellett foglaltak állást:a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma.”

(Jacob Kramer - katolikus teológus: A halottak jövője, Szent István Társulat, Budapest, 1991, 12. o.)

„Mi halandó és múlandó emberek a halhatatlan és elmúlhatatlan isteni közösségben magunk is halhatatlanok és elmúlhatatlanok vagyunk. Hogyan tudtuk ezt elképzelni?... Két benyomásunk van: Semmibe nem tudunk belekapaszkodni, saját magunkba sem, minden elmúlik, mezítelenül jöttünk a világra, mezítelenül fogjuk azt elhagyni. A halállal vége van mindennek. A másik oldalon azonban semmi sem vész el. Istenben minden megmarad Isten előtt. Istennel és Istenben mi halandó lények halhatatlanok vagyunk, és mulandó életünk múlhatatlanként marad fenn, úgy, ahogyan életünket megtapasztaljuk, az idői és halandó. Ahogyan azonban életünk Istent megtapasztalja, az örökre halhatatlan marad. Istenben semmi sem múlik el, sem a boldogság pillanatai, sem a fájdalom korszakai. »Mindenek élnek Őneki.« (Lk 20,38) ... Úgy gondolom, hogy Isten azt a művet, amit egy emberi élettel elkezdett, be fogja fejezni. Ha Isten Isten, akkor őt ebben az erőszakos halál sem tudja megakadályozni. Ezért hiszem azt, hogy Isten története (műve) életünkkel, halálunk után tovább fog folytatódni, amíg azt a teljességet eléri, amiben a lélek nyugalmat talál... Számomra Isten ítélete a megtörtént és elszenvedett jogtalanság végérvényes rendbehozatalát jelenti, és a megtörténteknek a felegyenesedését. Ezért ezt a »közbeeső állapotot« széles élettérként képzelem el, ahol szabadon kibontakozhat az itt megtört és széttört élet... Azok, akiket mi halottnak nevezünk, nem vesztek el. De a megszabadulást sem élték át végérvényesen. Ők velünk vannak, azokkal, akik élünk, ugyanabban a reménységben elrejtve, és ezért velünk vannak az Isten jövőjébe vezető úton. Ez az élőknek a holtakkal és a holtaknak az élőkkel való reményközösségük. ” (Jürgen Moltmann - református teológus: Van-e élet a halál után? (ford. Dr. Szathmáry Sándor), Theológiai Szemle, 2002/1.,12-15. o.)

„ A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét... megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál - mint a bűn zsoldja - a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula - evangélikus teológia professzor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262-263. o.)

Üdv. Péter

#22

Pusztán kíváncsiságból, te ezeket a műveket végig is olvastad és ebből eredően idézed, vagy nektek is van egy adatbázisotok, mint a jehovásoknak, ahonnan az adott kérdéshez illő passzusokat másolgatjátok? Mert ők előszeretettel idéznek katolikus teológusoktól, lexikonokból olyan részeket, amik látszólag alátámasztják az ő tanításukat, persze az eredeti szöveget elolvasva sokkal inkább az ellentéte igaz. Mondjuk az már külön érdekes, amikor valaki az általa "babiloni" vallásnak tartott felekezettől idéz saját teológiájának igazolására.

Egyébként összességében jók az idézetek, tehát nem ezért kérdeztem, pusztán kíváncsiságból.

Talán annyit tennék hozzá, hogy kinek a szemszögéből vizsgáljuk a kérdést. A mi szemszögünkből, akik a fizikai világ körein belül élünk, melyet az idő folyása határoz meg, vagy az elhunyt szemszögéből, aki a halállal kikerül ebből? Mert más-más válaszokat kapunk. Ezért fogalmazhatta meg Jézus így:

"Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké."

Itt egyértelműen élőkként beszél a zsidó ősatyákról, pedig még ekkor a megváltás sem teljesedett be.

Szia,

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de az adventista teológusok az előző rendszerben - amikor még nem lehetett önálló teológiájuk - más nagy egyházak által működtetett teológiákon tanultak: sokan az evangélikus, míg mások a református teológián. És bármily meglepő ezeken a teológiákon bizony találkoztak olyan tanárokkal, professzorokkal, akiktől ezekről hallottak, tanultak.

Ez a jó kapcsolat a ami napig él. Adventista teológusok is részt vettek a RÚF 2014 elkészítésében, és az Adventista Teológiára is járnak ezek a folyóiratok amikből idéztem.

Egyébként a 20. századi keresztény teológiában általánosan elismertté vált, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban - nem biblikus tanítás. A 20. századi teológusok rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe. Ha érdekel a téma mélyebben ajánlom figyelmedbe a feneieken kívül Karl Barth és Oscar Cullmann tanítását, akik valóságos forradalmat idézetk elő azáltal, hogy azt vallották: „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal... Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember... most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.” (Kirschliche Dogmatik, Zürich, 1948, III/2., 770-771. o.)

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól. ” (Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten, Stuttgart-Berlin, 1962.)

De, hogy egy magyar nevet is említsek: Dr. Szathmáry Sándor református teológia professzor nagyon sokat foglalkozott ezzel a témával.

Üdv. Péter

Kevés információ van erröl úgy látszik még az újszövetségben is, különben nem lenne erről értelmezési vita. xd

A halál után rögtön következik egy ítélet, amely az embert igaznak vagy hamisnak ítéli, és eszerint kerül az ember szelleme és lelke egy Istentől kijelölt helyre.

Ha bűnös akkor akkor a Biblia azt mondja a "gyötrelem helyére" kerül (Lukács 16:28) és nem aludni megy.

Itt a görög szó egész pontosan "kínzást", "szenvedést" jelent.

Semelyik vallás nem állítja a kereszténységet leszámitva, hogy minden ember fel fog támadni fizikai testben és igy fogja elfoglalni az örökkévaló helyét vagy a gyehennában vagy Istennél.

Az pedig, hogy a lélek örökkévaló, nem csak a platonizmus àllitja, hanem gyakorlatilag minden vallásában megvan az emberiségnek csak kicsit eltérő koncepciókban, de ami pogány eredetű, az nem jelenti azt, hogy az ellentéte a valós tény. Hiszen más bibliai helyeket meg éppen pogány népek írásos tekintélyével szokták erősíteni még az Adventisták is.

Részben egyetértek Péterrel.

A hellenisztikus tanítás nem Istentől jön, hanem Görög Filozófusoktól, amit belekevertek.

Mivel a Tűz tava jelképes, ezért ami ezzel kapcsolatos, az is. De ha másért nem, legalább Isten szeretetének jele lenne az elfogadó erő, hogy Ilyen nincs, hiszen nem gyönyörködik senkinek a halálában, akkor miért tenne olyat ami örökkön örökké szenvedést jelentene?

(Jelenések 19:3) . . .És a város füstje felszáll örökkön-örökké.”

vegyük ezt a verset is. Egy város füstje soha nem szűnik meg? Vagy:

(Ézsaiás 34:9, 10) . . .. 10 Se éjjel, se nappal nem fog kialudni, időtlen időkig felszáll a füstje. Nemzedékről nemzedékre felperzselt marad, nem lesz, aki átmenne rajta — örökkön örökké.

Ez a vers Edomról szól. Vajon a vers alapján nem inkább azt jelenti, hogy megszünt létezni ez a város, és lakatlan? Ugyanis nem füstöl Edom volt városának területe.

Ilyenkor jön az, hogy ömlengeni kezdenek Isten szeretetéről, az mellett meg szó nélkül elmennek, hogy Isten haragja marad azokon akik nem fogadják el az igazságot. Én nem szeretnék Isten haragja alá kerülni. Nem hiszem, hogy azért kellett Krisztusnak eljönnie, meghalnia és feltámadnia mert Isten haragja jelképes, a gyehenna jelképes.

Isten ítélete pedig igazságos lesz. Aki az Ószövetség alatt élt és nem volt világossága, hitem szerint elnézőbb lesz az ítélete is, erre vannak utalások a Bibliában. Minden korban élő ember számára ott van a lelkiismerete és a gondolatai amely Isten mindentudása alapján elitélhető és ezeket a titkokat maga Isten fogja megítélni.

#26

Ezek szerint Isten uralma is csak jelképes, mert ott is az örökkön-örökké kifejezés van. A Szentírás pont ugyanazokkal a szavakkal jellemzi az üdvözülteket is:

"Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké."

Gondolom akkor itt is csak jelképesen van ott az örökkön-örökké.

Azt mondod, hogy egy város nem éghet örökké. Fizikai értelemben valóban nem. De mit is írtál Living? Azt írtad:

"Mivel a Tűz tava jelképes, ezért ami ezzel kapcsolatos, az is."

Tehát elfogadod, hogy a Jelenések könyvében jelképek vannak. Ezek alapján az itt szereplő város is egy jelkép. Mit is jelképez? Egyébként jobb fordításban ott a parázna asszony szerepel, ami János idejében a keresztényüldöző Rómát jelképezte, élén a császárral és követőivel. Tehát nem egy város fog fizikailag égni, hanem a keresztényüldöző eszmék táplálói. Itt egyébként a parázna asszony az Egyház ellentétéként szerepel, aki Krisztus tisztaságos jegyese. Az Egyház tagjai a keresztények, akikre örök üdvösség vár, a parázna asszony tagjai az Egyház üldözői, akikre örök gyötrelem vár. Ez egy teljesen egyértelmű kép, talán csak a vak (vagy különféle szervezetek által megvezetett) emberek nem látják.

"ott a parázna asszony szerepel, ami János idejében a keresztényüldöző Rómát jelképezte,"

János a jelenések megírását az Úr napjára datálja. Vagy is akkor teljesedik, amikor Jézus visszatér, megszemlélni a Földet, és elindulnak az utolsó napok.

Ez pedig nem lehet a Rómaiak hatalmának ideje.