A pokol a bünösök kínzó helye. Akkor mègis Jèzus milyen joggal volt a pokolban, az egyik ima szerint"alá szált a pokolra"?

Úgy hogy a "pokol" nem azt jelenti a bibliában, amit ma az egyházak tanítanak róla!

POKOL

Sok régebbi protestáns és katolikus fordítás ezzel a szóval adja vissza a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavakat (KJ, Dy, Kár., B.–D., Káldi). Ezek a fordítások azonban nem következetesek, mivel más szavakat is használnak az eredeti szavak visszaadására, például „sír”, „verem”, „halál”, „alvilág”, „holtak országa”, „holtak hazája”, „koporsó”. A modernebb fordításokban már a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavak betű szerinti átírása található (AS, RS, ÚV).

A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words (1981, 2. köt. 187. o.) c. mű a következőt mondja arról, hogy az eredeti héber és görög szavakat „pokol”-nak fordítják: „HÁDESZ. . . Megfelel az Ósz.-ben [Ószövetségben] található »seol«-nak. Az A.V. [Authorized Version] az Ósz.-ben [Ószövetségben] és az Úsz.-ben [Újszövetségben] nem éppen szerencsés módon »pokol«-nak fordítja.”

A Collier’s Encyclopedia (1986, 12. köt. 28. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „Első jelentésében megegyezik az ószövetségi héber seollal, illetve a Septuagintában és az Újszövetségben a görög hádesszel. Mivel a seol az ószövetségi időkben csupán a halottak nyugvóhelyére utalt, és nem hordozta magában azt a gondolatot, hogy erkölcsi szempontból meg vannak különböztetve a jók és a rosszak, ezért a »pokol« szó, különösen a ma használatos értelme miatt, nem szerencsés fordítás.”

A „pokol” szó napjainkban használatos értelmét jól mutatja Dante Isteni színjáték c. műve, illetve Milton Elveszett Paradicsom c. írása. A szó mai jelentése teljesen más, mint az eredeti nyelvű szavaké. Azonban az az elképzelés, hogy a „pokol” a tüzes gyötrelem helye, már jóval Dante és Milton napjai előtt kialakult. A Grolier Universal Encyclopedia (1971, 9. köt. 205. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „A hinduk és a buddhisták szerint a pokol a spirituális megtisztulás és a végső megújulás helye. Az iszlám hagyomány szerint ez az örök büntetés helye.” A Babilonban és Egyiptomban élő ókori pogány népek körében is megtalálható volt az a hittétel, hogy van szenvedés a halál után. A babilóniaiak és az asszírok „az alvilágot. . . a borzalmak helyének [képzelték], amely igen hatalmas és ádáz istenek és démonok uralma alatt áll”. Az ókori egyiptomi vallási szövegek nem írtak arról, hogy bárkit is örökre tűzben égettek volna, de a „másvilágot” egy olyan helynek írták le, ahol „tüzes gödrök” vannak fenntartva „az elkárhozottaknak” (ifj. Morris Jastrow: The Religion of Babylonia and Assyria. 1898, 581. o.; The Book of the Dead. E. Wallis Budge bevezetőjével, 1960, 135., 144., 149., 151., 153., 161., 200. o.).

A pokoltűz a kereszténység egyik legalapvetőbb tanítása már évszázadok óta. Érthető, hogy miért írja a következőket a The Encyclopedia Americana (1956, XIV. köt. 81. o.): „Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen transzliterálták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához.” Ám az, hogy transzliterálják és következetesen adják vissza ezeket a szavakat, lehetőséget ad a Biblia tanulmányozóinak, hogy megfelelően össze tudják hasonlítani azokat az írásszövegeket, melyekben az eredeti héber és görög szavak szerepelnek, így, ha elfogulatlanok, pontosan meg tudják érteni a valódi jelentésüket.

Szia,

A pokol nem a bűnösök kínzó helye. A pokol kifejezés a Szentírásban a héber seol és a görög hádész szavak magyar fordítása, mely egyszerűen a halottak tartozódási helyét jelöli. Minden ember ide kerül a halála után - függetlenül attól, hogy jót vagy gonoszt cselekedett - és innen vár a feltámadásra. Halála után az Úr Jézus Krisztus is értelemszerűen erre a helyre került.

A katolikus, református és evangélikus egyházi magyarázat szerint erre a pokolra szállásra akkor került sor, amikor Jézus meghalt testileg a kereszten, lelkileg azonban alászállt a "limbus"-ba, a pokol tornácára.

Az általad idézett i.sz. IV. század végén megszövegezett Credo (Hiszekegy) értelmezését is efelé terelték ("Alászállt a poklokra").

A bibliából azonban egyértelmű, hogy nem így van:

"Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn. 5:28-29)

"És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett." (Jel. 20:11-15)

Üdv. Péter

"És mondá Jézus, merítkezz alá az pokolnak tornácára,

hogy lásd mit én látok, érezd, mit énérzek,

s szíved rettenjen gőgtől és haragtól,

mi átszáll engem, midőn bűnöd rám száll.

S e bűnt én hordom tovább, s mélyre szállok vele,

hol a sötét és magány szívét táplálja a düh,

válladról a terhet átveszem,

és alászállok pokol mélyére,

hol terhed leteszem."

Azért, mert a "pokol" szó nem pusztán az elkárhozottak végső szenvedéssel teli állapotát jelenti, bár kétségtelen, hogy manapság legtöbbször valóban ebben az értelemben használják.

A "pokol" a bibliai héber "seol" és a görög "hádész" magyar megfelelője. Az Ószövetség tanítása szerint minden meghalt, akár jó volt akár rossz, úgymond a pokolba, a seolba került, ami azonban nem a rettenetes kínok helye, de nem is a teljes megsemmisülésé (ahogy egyes felekezetek állítják), hanem az "árnyak" birodalma, ahol életnek nem nevezhető rabság létben tengődnek. Jézus az Újszövetségben azonban már úgy beszél a pokolról, a hádészról, mint a tűz és kínok rettenetes helyéről (lásd a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatát).

A katolikus teológia ezt azzal magyarázta, hogy a pokolnak úgymond különböző mélységei, szintjei vannak, amelyekben fokozatosan egyre nagyobb a szenvedés. A meghalt ószövetségi igazak nem a pokol kínokkal teli mélységeibe, hanem úgymond csak a legfelső bugyorba, a pokol előcsarnokába vagy tornácára kerültek, ahol ugyan nem volt nagy szenvedés, de jónak azért az se volt jó, hanem úgymond egy enyhe börtön.

Jézus amikor meghalt, természetesen nem a kárhozottak "mélységes bugyraiba", hanem csak az igazak kevésbé fájdalmas börtöneibe szállt alá, meghozva nekik a megváltás és a szabadulás lehetőségének jó hírét (1Pét 3,19). A Jelenések könyve is úgy beszél a hádészról, tehát tulajdonképpen a pokolról, mint olyan börtönről, amiből még meg lehet szabadulni, hiszen Jézusnál vannak a hádész kulcsai, amit tehát ő ki tud nyitni és be tud zárni kiengedve és bennhagyva azt, akit csak akar. Tehát a pokolnak, a hádésznak van egy úgymond szabadulós átmeneti része, s van, ahol az örök kárhozottak gyülekeznek, manapság inkább csak ez utóbbit nevezik pokolnak.

Az Újszövetség egyáltalán nem állítja, hogy az átmeneti pokol megszűnt, s ez az átmeneti pokol egyébként teljesen megfelel a katolikus tisztítótűz tanának.

"tudat lehető legszánalmasabb állapota"

Nem értem, hogy hogy lehet szánalmas a tudatlanság. Ha nincs agyunk, akkor nem létezünk és kész. Pl. amikor nem álmodsz semmit (pedig álom alatt is van vérkeringés) akkor nem tudsz magadról. Én szeretem ezt az állapotot, amikor nem létezik senki, aki idegesítene (politika, éhezés, nyomor, szegénység, betegség, stb. egyszerűen nincs, ez egy jó állapot).