Vajon a hihetetlenűl bonyolult dns véletlenűl jött létre?

Na lányok, fiúk, hölgyek, urak!

Szerintem kezdjük az elején. A DNS (vagy szépen mondva dezoxiribonukleinsav) felépítését tekintve nem olyan szörnyen bonyolult. Felépítésében nukleotidok vesznek részt, amik foszforsavból, 5 szénatomos cukorból (esetünkben dezoxi-ribózból) illetve nitrogéntartalmú szerves bázisból (a DNSben ezek: adenin, guanin, timin illetve citozin) állnak.

A lánc gerincét a cukorfoszfát lánc alkotja, amihez a bázisok kapcsolódnak. A bázisok eltérő kapcsolódási sorrendje adja a DNS hihetetlenül nagy változatosságát.

A DNS két ilyen láncból épül fel, ami egymás köré csavarodik spirálisan (kettős hélixnek nevezik).

A bázisok szemben állnak egymással a láncban, és hidrogénkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz (ez adja a molukula lánc nagy stabilitását).

Ugye négy féle bázis van a DNSben (timin, citozin, adenin és guanin). A timin és a citozin pirimidin vázas, míg az adenin és a guanin purin vázas. Mivel a purinváz két gyűrűből áll (a pirimidin csak egyből), így a purinvázas vegyületetk (adenin, guanin) nagyobb térrészt foglalnak el a molekulában, mint a pirimidin vázasak (timin, citozin).

Így térbeli okok miatt, a guanin mindig citozinnal áll párba, az adenin pedig mindig timinnel. (Meg amúgy az adenin és a timin 3-3 hidrogénhidat tud létrehozni, a guanin és a citozin pedig 2-2).

Szóval a DNSben ez a kétféle bázispár van, ami mindig szemben áll egymással. Timinnel szemben mindig adenin áll, citozinnal szemben mindig guanin.

Mivel a DNS két egymásra csavarodó láncból áll (aktív és néma szál), ha megadják az egyik szál bázissorendjét abból egyértelműen meg lehet határozni a másik szál bázissorendjét.

Az egésznek a titika a kapcsolódási sorrend. Felépítése nem olyan bonyolult.

Nem tudom, hogy mennyire volt úgy érthető, ahogy leírtam, de ha valaki nem lógta el a középsulis kémia / biológia órakat, az megértheti, hogy hogyan is működik a dolog.

Egyébként még kérdezném, hogy milyen tudományos lyukakra, illetve bizonyítatlan állításokra célzott tegnap 13:29-es hozzászóló, mert ha tudok, akkor segítek.

Nem bonyolult? Te leírtad nagy vonalakban a felépítését, de a kérdés az, hogy mi eséllyel jöhetett létre?

Ha majd a az ember hasonló nagyságrendben és méretekben elkészíti a maga mesterséges adattároló egységét, akkor mondhatjuk, hogy nagyon jók vagyunk. (Ez nem most lesz - ha lesz egyáltalán!) De még akkor sem mondhatjuk, hogy nem kellett az elkészítéséhez intelligencia. És ez itt a lényeg.

Ami azt illeti már megtettük. DNS részleteket már róta tudunk mesterségesen szintetizálni, de J. Craig Venter és csapata nemrég előállított mesterségesen egy teljes DNS láncot, ami nem utolsó sorban működőképes (életképes).

És ha mi, emberek képesek vagyunk ilyenre rövid idő alatt, akkor úgy gondolom, hogy a természet is megtehette ugyanezt évmilliók alatt.

Kedves 22:06-os.

Az utolsó mondatoddal van szerintem a legnagyobb baj. Ehhez sokkal nagyobb hit kell, mint a legképtelenebb vallásba! Mit jelent neked a "rövid idő", hiszen nagyon hosszú és küzdelmes kutatási eredmények előzték meg azt is, hogy 1953-ban a DNS-t azonosítsák.

Miről is van szó? Tényleg "életet teremtettek" az élettelenből?

"Alighanem szintén elhamarkodottan kürtölték világgá azt is, hogy először sikerült mesterséges életet lehelni a holt anyagba - egyelőre még csak egyik életformának a másikba való átalakítása történt meg, szigorúan "élő nyersanyag" felhasználásával."

[link]

"Mindez, hívja fel megannyi elemző a figyelmet, még nem új élet teremtése. A mesterséges DNS-lánc létrehozásához, összeszereléséhez szintúgy élő anyagokat (a biotechnológiai szempontból kulcsfontosságú, könnyen manipulálható Escherichia coli baktériumokat és élesztőgombát) használtak. Ráadásul az így alkotott mesterséges genom életre keltéséhez egy "igazi", élő sejtre volt szükség, amit azután folyamatosan, bár kezdetben nem teljes mértékben, formált át a bevitt örökítőanyag."

Neharagudj, amit most mondok nem ellened fog szólni, hanem a cikk ellen amit linkeltél. Én nem értem, hogy egyes emberek, miért nem tudnak örülni az "apró" sikereknek. Az a cikk a legjobb jóindulattal sem mondható objektívnek. Konkrétan lenézi, becsméreli Venterék sikerét. Komolyan mit várnak egyes emberek? Hogy egyből "Istenek" legyünk? Ha valaki elér valamit, azt rögtön le kell húzni? Nem tudnánk csak egy kicsit felnézni a tudósokra? És az eredményeikre? Komolyan... elszomorító, hogy mennyi rosszindulatú ember van..

Na visszatérve a témához. Rövid idő alatt 15 évet értettem, ugyanis ennyi időt vett igénybe a kutatás. És ez a 15 év azt hiszem elég elhanyagolható, ha a Föld korát nézzük, vagy mondjuk az élet kialakulását.

Egyébként nem mondtam, hogy élőt vatrázsoltak a holt anyagból, csak annyit, hogy sikeresen reprodukálták a DNSt.

Egyébként nagyon sokáig élt az emberekben az a hit is, hogy szerves anyagot, csak élő szervezet képes előállítani, amit aztán megdöntöttek (Wöhler).

Szerintem meg nagyon is tényszerű. Nem elfogult, az igaz, ezért rávilágít olyan magasröptű és téves megállapításokra, melyekkel nem éppen objektíven tájékoztatták a laikusokat.

Ha figyelmesen olvasod, leírt szinte mindenféle jövőbe mutató elvárást, ahol alkalmazni tudnánk az ismereteinket.

Viszont ő legalább figyelmeztetett a nem lebecsülendő veszélyekre is, melyeket sajnos sok cikkben elhallgatnak a hurrá-optimista szónokok.

Nem gondolod komolyan, hogy a 15 évet megelőzően a semmire építkeztek? Volt ott sok évtizedes aktív kutatás-fejlesztés szerintem.

Amire ki akarok lyukadni, azt nyilván érted. Ezek a felfedezések és kutatási eredmények gyakran már szeretnék azt a látszatot kelteni, hogy képes az ember holt anyagból élőt teremteni, mintha bizonyított tény lenne, hogy az élet pusztán az élettelen anyag kombinációs sajátosságából adódna. Semmi más nem kellene hozzá, csak az anyag és kész!

Na ezt tartom nagy ámításnak és rossz iránynak, vagyis óriási, felesleges energiapocsékolásnak.

Persze az ember kíváncsi és szeretne a végletekig eljutni az ismeretekben (ha van olyan), csak az a baj, hogy közben nem veszik észre a kutatók, mekkora kárt is okoznak majd bizonyos "sikereikkel", melyet ők értelemszerűen személyes dicsőségként élnek meg.

Lehet, hogy kissé késve reagálok.

Még mindig tartom magamat ahhoz, amit mondtam. Szerintem a tárgyilagosság közelében sem jár a cikk, negatív hangvételű, és becsmérlő.

Sajnos nem találtam arra vontakozó adatot, hogy a cikk szerzője -Barotányi Zoltán- valóban jártas lenne a témában, ezzel szemben több magyar tudós, kutató is elismeréssel beszélt Venterék sikeréről, akiknek viszont valószínűleg több tapasztalata és tudása van ilyen területen, mint egy hétköznapi újságírónak.

És igen, sok évnyi kutatás és munka áll a hátuk mögött, amiért én még inkább becsülöm őket. Talán nem varázsoltak holt anyagból élőt, viszont már csak pár lépés választja el őket ettől.

És minden csoda kis lépésekkel kezdőik. Ha évszázadokkal ezelőtt, azt mondtad volna valakinek, hogy az ember repülni fog, szerintem gátlástalanul kiröhögött volna. Aztán jöttek azok, akik mertek álmodni, akik nem foglalkoztak a kor korlátaival és előitéleteivel és megpróbálták a lehetetlent. Lehet, hogy nem sikerült nekik, de ha ők nem kezdték volna el, talán senki. És a kor haladt, jöttek az újabbnál újabb ötletek, az újabbnál újabb kivitelezések... és nézd meg hol tartunk most. Pedig régen azt mondták volna, hogy lehetelen.

Ha nem haragszol, még ide idéznék egy történetet egy könyvből:

"Csak az elsők voltak igazán bátrak, akik elhatározták, hogy felfedezik az utakat. Volt, aki félútig sem jutott el, és lezuhant egy szakadékba. Mások elvesztették az ujjaikat, amelyek elhaltak a fagyban, Voltak, akik egyszerűen eltűntek. De egy napon valaki eljutott a csúcsra.

És ő pillantotta meg először föntről a tájat, és az ő szíve dobogott föl boldogan. Mert merte vállalni a kockázatot, és most győzelmével azokat is híressé tette, akik útközben meghaltak.

Lehet, hogy lent a mélyben azt gondolják az emberek: Semmi nincs ott fönn, csak egy táj. Mi a jó abban?

De az első hegymászó tudta, mi a jó benne: elfogadni a kihívást, és menni előre. (..) Az első ember, aki megmászta a hegyet, bizonyára ugyanazt kérdezte magában, amit azok az értetlen emberek a mélyben, amikor megpillantotta a kis házikóikat füstölgő kéményeikkel: Ezeknek biztosan minden napjuk egyforma. Mi a jó abban?

(...) Boldogok, akik megtehetik az első lépéseket."

Talán Venterék tényleg nem alkottak nagyot. De már megtették az első lépést. És lehet, hogy nekik nem fog sikerülni, de ha egyszer valakinek igen, akkor ők is ott lesznek azok között, akik miatt sikerülhetett.

És te lent vagy a völgyben a kis házikóban, aki felnéz a hegyre és azt kérdezed, mire jó ez az egész, hiszen az csak egy táj. Venterékre nézel, és azt mondod csupán energiapocsékolás.

A tudósok viszont fent vannak a csúcson, lenéznek és arra gondolnak, hogy mi a jó abban, ha úgy éled le az életed, hogy meg sem próbálod megmászni a hegyet. Meg sem próbálod megérteni, megismerni a korlátaidat, felfedezni a lehetőségeidet.

Egyetértek azzal, hogy nem kellene istent játszani. A tudósoknak nagy felelősség van a vállukon, és jó lenne, ha ezt ők is tudnák. Egy dolog hogy Venterék azt állítják hogy pl légkörtisztításra használnák a későbbiekben ezt az új "technológiát", és egy másik dolog, hogy valójában mire fogják. A maghasadást is energianyerésre szánták, aztán Hirosima lett belőle..

Csak az a baj, hogy mikor elérsz egy olyan pontra, hogy lehetőséged van maradandót alkot, lehetőséged van túllépni olyan korlátokon, amikről régen álmodni sem mertél, akkor nagyon nehéz megállni, és azt mondani, hogy nem. És itt nem a dicsőségről van szó, mert elsősorban nem a világnak bizonytasz.

Helló! Jó olvasni újra téged.

Én a válaszoddal alapjában egyetértek, csak a kutatás okával nem vagyok kibékülve. Pedig erre épül az a nagyfokú bizakodás, ami a te szavaidból is kiolvasható. A kutatás miértje a materialista eszmén alapul és ez itt a hiba. Ez az az erő, ami arra késztet sok tudóst, hogy az életét is rááldozva kutasson egy vakvágányt!

A bizakodásodban nem tudok osztozni, mert abszolút biztos vagyok benne (amennyire a valódi tények ismeretében az ember lehet), hogy élet az élettelenből, a vak véletlen és irányítatlan erők következtében nem keletkezhet. Az anyag és az energia önmagában nem oldja meg a problémát, a szakadék nekünk nem áthidalható.

Nem lehetünk élet teremtők, ezt a címet már birtokolja valaki, akinek a létezését nagyon sok minden igazolja - még ha nem is közvetlen módon láthatjuk meg Őt.

Ajánlok egy oldalt, ahol 19 istenérvet elemeztek ki meglepő alapossággal. Jó olvasást kívánok:

[link]

Az a nagy hiba a materialista tudománnyal, mint amilyen az evolucionizmus, hogy olyan előfeltétel alapján hajlandók csak gondolkozni, amit már réges-rég, a 19.-k sz. végén megfogalmaztak - valójában mindenféle józan megindoklás nélkül. Vagyis az élet eredetére és létezésére csakis Isten, vagy bármely természetfeletti erő közreműködése nélküli válaszokat fogadnak el helyes válasznak.

Ezt önkényesen tették egy olyan korban, amikor a tudományos ismeretek a mai töredékét jelentették csak. Nem azért zárták ki az intelligens alkotó lehetőségét, vagy szükségszerűségét, mert meggyőződtek ennek igazáról.

Nem, ők abszolút tudománytalan módon, előre meghatározták a helyes választ, nevezetesen azt, hogy az egyetlen igaz válasz a matériában található. Aki másként adja elő, az tudománytalan szerintük! No ez a probléma!

Ma van egy mítosz a világ iskoláiban, mely gyakorlatilag ebből kifolyólag egyeduralkodó teória.