A MINDENHATÓ Isten sem tud mindig segíteni?

"köszönöm a hasznos választ, felnyitottad a szemem. De mi az a pont amikor úgy dönt Isten, hogy beavatkozik? Esetleg az már csak a halál elkerülése? És honnan lehet tudni mi Isten akarata velem?

Ha én alakítom az életem akkor kicsit paradox az egész mert nem az történik amit Isten akar hanem amit én."

A Kérdező kérdésére válaszolva.

Először is: én a magam részéről szabadgondolkodó vagyok, tehát a keresztényekkel ellentétben nem állítom, hogy tudnám az abszolút igazságot Istenről. Fenntartom magamnak a tévedés lehetőségének a jogát.

A válaszomat pontokba szedve mondom el.

1. Azt gondolom, nem eldönthető az, hogy mi az a pont, amikor Isten beavatkozik. A történelemben és az életünkben nagyon sok olyan esemény történik, amikor sóvárogva várjuk a közbeavatkozását, de ez nem történik meg. Ennek az oka az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi (Ésa 55,8-9). Régen, mikor keresztény voltam, megvoltam arról győződve, hogy Isten oltalmazni, védeni fog engem, és lesznek olyan dolgok, amiket egészen biztos, hogy nem enged meg az életemben. Mekkorát tévedtem! Az a helyzet, hogy Isten sok mindent megenged, olyat is, amit az átlag, Istenben bízó ember nem várna, még a halált is. Ezért is akadnak ki sokan Istenre, hogy "elvett tőlük valakit". Éppen ezért mindenre fel kell készülnünk, viszont ha hisszük, hogy a háttérben Isten van, akkor még a nehézségek elé is bátran tekinthetünk.

2. Nem tudom, hogy mi Isten akarata egy ember életével. Lehet, nincs konkrét akarata bizonyos emberekkel, csak engedi őket élni. Az a helyzet, hogy Isten bár időnként kiválaszt bizonyos embereket (próféták és az apostolok), de ez nem jelenti azt, hogy minden embernek kiemelkedő szerepet szánna. Szerintem csak azok az emberek gondolják ezt, akik nem tudnak értelmet adni a saját életüknek, és jól esik nekik, ha elhitetik magukkal, hogy Istennek olyasmi akarata van velük, mint amilyen Mózessel volt. De nézd meg például Ámós prófétát. Őt Isten választotta ki, az ő akarata az volt, hogy közvetítse az üzenetét, az embereknek. Ámós mégis alázatos tudott maradni, mert nem igényelte magának a "próféta" címet (Ám 7,14-15). Pont ezért lehetett próféta, mert nem volt benne semmiféle nagyzolás.

Velünk, átlag emberekkel kapcsolatban, én úgy látom, hogy Isten életet adott nekünk, megosztotta velünk a létezés örömét, és ennyi, nincs semmiféle kiemelkedő szerep, csak mi akarjuk azt gondolni, hogy van. Ettől függetlenül legyünk hálásak neki, hogy élhetünk.

3. Azt, hogy te alakítod az életed, csak úgy értettem, hogy végső soron te hozol döntéseket. Hogy ezek a döntések Istennel mennyire vannak összhangban, és hogy ki mennyire tudja/nem tudja/nem akarja alárendeli magát Isten akaratának, az már mindenkinek a személyes ügye.

Egyszerű a válasz: a MINDENHATÓ Isten soha nem is avatkozott be (a bibliai isten nem mindenható, csupán félisten, egy az ókori halandó istenségek közül).

Azért nem avatkozik be, mert pontosan úgy történik minden, ahogy szeretné, ahogy a teremtést megtervezte.

És, hogy akkor mi ez a sok gonoszság, és rossz ami a világon van? Azért vagy itt, hogy "jót" és "rosszat" egyaránt megtapasztalj. Rossz nélkül nem tudnád értelmezni a jót, tapasztalat nélkül pedig értelmetlen lenne a létezésed. Az igazság az, hogy nem létezik jó és rossz, mert ez mind értékes tapasztalat, még ha életedben ezt nem is feltétlen így fogod fel. A tested csupán kölcsön kaptad, a teremtett világ része, nem vész el, visszakerül a körforgásba, minden egyensúlyban van a terv szerint.

Értem az érzéseket amiket leírtál, de gondolkodjunk el pár dolgon. Vajon Isten mennyire avatkozik be az emberek életébe? Szerinted felülírja saját akaratodat, az emberek törekvéseit? Nem. Pedig lehet rosszak, vagy rosszra vezetnek.

Miért? Mert Isten szabadnak teremtett.

Aki pl függő az saját magát zárja saját anyagi dolgának börtönébe. Pedig szabadságot kapott.

Ennek hitem szerint Isten nem örül. Bánattal tekint ezekre az emberekre, és minden ilyen cselekedetre. Arra, hogy mit tettünk evvel a sárgolyóval.

Arra, hogy mit teszünk egymással, és magunkkal.

Ateisták azt szokták mondani, hogy a hívők minden jót Istennek tulajdonítanak. Evvel szemben én azt látom, hogy hívők képesek minden rosszat Istenre kenni, holott mind a mi hibánk. Aki elhagyja Őt (mint én is néha sajnos nem vagyok álszent) az vállalja a hibáinak következményeit. Ilyen az egész emberiség jelenleg.

Isten szempontjából nem lehet nyilatkozni, de annyit tudok: Akit igazán szeretsz, hagyod had menjen, ha úgy boldogabbnak érzi magát.

Kedves kérdező,

azt mondod hívő vagy, talán ideje lenne komolyan szeműgyre venned vajon miben is hiszel?

Már sokszor el lett mondva, hogy a bibliai ábrázolások megfeleltek az ókori embereknek, de ma már tudhatnánk, hogy hogy a Bibliát, főleg az ószövetség könyveit nem kell olyan szorosan szó szerint értelmezni.

Had mondjam el, hogy Isten mindenhatósága nem azt jelenti, hogy bármikor beleavatkozhat az életünkbe, hogy bármit végbe vihet, hogy saját, azaz a természet törvényeit bármikor felülírhatja, nem azt, hogy „olyan nehéz követ teremthet ami maga se tud felemelni”, hanem azt, hogy MINDENRE KIHAT.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy ihlet lenne, az Eredeti Ihlet, a Vezérlő Alpelv mindenben, mindennek Kezdete és Forrása, melyből minden létrejött, kifejlődött.

Isten nem egy valaki és nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Körülöttünk minden, és mi magunk is Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei. Mint ahogy a fa levelei sem teremtményei a fának, hanem fejleményei. Mivel Isten a Vezérlő Alapelv mindenben, kihat mindenre, tehát miránk is.

Isten nem egy valaki, nem egy személy, de válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki őt Mennyei Atyának nevezte és úgy is szólította, tudvam hogy saját Isteni kilétével van dolga.

Isten Jézus szava által felülírta saját, vagy a természet törvényeit, Létezik ugyanis egy magasabb rendű természeti törvény (Isten) amely alkalom adtán bármely más törvényt felülír és egy ilyen alkalom lehet az ember utasítása, de az átlag ember nem ismeri ezt a törvényt (Istent), következetesen ez a törvény csak véletlenszerűen érvényesül. Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan alkalmazni, akkor 'csodák' történtek.

Nem, Isten nem alszik, a Vezérlő Alapelv ma éppen olyan tevékeny, mint mindig is volt, és igen, általad még ilyen apró dolgokba is bele tud avatkozni, feltéve ha megismered, a természet (Isten) anélkül végzi a dolgát.

Aki azt írja, hogy Isten félisten, az a Helena Blavatsky féle sátáni tant hirdeti. Emellé jön a panteizmus, hogy minden egy, és a jó és rossz csupán relatív. Akik Blavatsky tanításait követik, főként a spirituális tanítók tanait veszik át, ahol a fő mondanivaló mindig a megvilágosodás, a tudatosság és az ébredés. Ezek tehát Sátántól való tanok, és a magyarországi emberek többsége olyan főbűnben él, hogy a Bibliai Istent le akarja járatni. De az egész világ ezt teszi, csak a magyarok még kiegészítik a bűnt az ősmagyar hitvilággal, ahol sokak számára Baál a magyarok istene. Egyszerűen nem kell közösséget vállalni a bűnösök istentelenségeivel; mindet vissza kell utasítani. És akkor, ha teljes szívedből keresed Őt, megtalálod. De keresni kell. Közben pedig harcokat szenvedsz, mert Isten országáért háborúságokat kell szenvednünk.Ennyi szerintem a magyarázat a kérdéseidre. A H. Blavatskiról szóló információk pedig itt találhatók:

[link]

De tudok ajánlani saját magam által készített leleplező videót is:

https://www.youtube.com/watch?v=SJlrathfjWY&t=612s