Akik azon ámélkodnak, hogy az ószövetségi próféciák mennyire beteljesedtek Jézuson, nem gondolkoztak még el azon, hogy az evangélisták is műveltek voltak a zsidó Írásokat illetően, így pedig nem nehéz azok alapján megírni?

Ennyi? Valláskritika rovat mit mond neked így elsőre?

Jézus istensége és a Biblia igazsága nem kizárólag a teljesült próféciákon alapul, jóval több és erősebb bizonyíték van ezekre.

"És ha az Ézsaiás 7-et tovább olvassuk, hogy mit is ír erről a gyermekről, akkor az már kevésbé illik szó szerint Jézusra."

még jó, mivel a folytatás nem Jézusról szól, hanem a megjelenéséig prófétál pár eseményt

Nos, a helyzet a következő:

Az evangéliumokat különféle célközönségnek írták. Márk a rómaiaknak írt. Lukács a görögöknek, ez látszik az evangéliumok stílusából. A legtöbb messiási prófécia Máté evangéliumában van, ha jól sejtem, és ez sem véletlenül, hiszen az az evangélium a zsidóknak készült, viszont nem szabad elfelejteni, hogy keresztény szemszögből.

Ésaiás 7,14 jövendölésével kapcsolatban:

Az kétségtelen tény, hogy Izrael vallási iratait többségében héber nyelven írták. Tehát azt várnánk, hogy az evangéliumíró a héber szöveget fogja használni az idézésnél, erre nem ez történik, hanem az LXX-t idézi be, amelyet félrefordításnak tartanak. Nos, az a helyzet, hogy vallási szemszögből egy keresztény szemszögéből jogos lehet a görög szövegvariáns használata. Azért, mert az nem csak egy fordítás. Az LXX összeállítása kanonizálás is volt, a hagyomány szerint pedig a munka Istentől ihletett volt:

[link]

Ha ez valóban így van, akkor az LXX tartalmazhat plusz kinyilatkoztatást. Másrészt nem biztos, hogy félrefordításról van szó, mivel az "almah" egy többjelentésű szó:

[link]

A (Mt 1,2) alatt valójában te a (Mk 1,2)-re gondolsz. Erről azt tudom mondani az Mt 27,9)-el együtt, hogy szövegkritikai probléma, amely nem von le semmit az evangélium értékéből. Függetlenül attól, hogy Jeremiás vagy Zakariás jövendölt, a 30 ezüst ott van az ószövetségi Szentírásban.

Megjegyzem, hogy keresztény szemszögből az egész Ószövetség Jézus Krisztusról szólt, mivel ő volt az Ószövetség Istene:

"Emlékeztetni akarlak titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy Jézus, miután népét egyszer s mindenkorra kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította." (Júd 1,9)

"Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren, 2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt." (1Kor 10,1-4)

Az Ószövetségben eszerint minden Krisztusról szól. Ha megvizsgálnánk a zsidó áldozati rendszert, ott is ezzel szembesülnénk, hogy a berendezések, maga a szertarás, stb. mint Krisztusra előremutató próféciák voltak. Ugyanígy rámutattak előre Dávid zsoltárai, vagy Dániel jövendölései is: a hegyről leszakadó szikla, az ég felhőiben érkező emberfia, a gyolcsruhába öltözött férfi, vagy éppenséggel a 9. fejezet 70 évhete, amely idői próféciát tartalmaz az eljöveteléről, a haláláról, és az elvettetésének körülményeiről.

Aki tehát tagadni akarja a messiási próféciákat, azelőtt nagy feladat áll, mert több száz konkrét jövendölést/előképet kell tagadnia.

#Kérdező

Ez valóban így van, csak a négy evangélium beszél Jézus életéről pontosan. A független források, pl. Josephus és Tacitus csak pár mondatot beszélnek róla, illetve van még néhány forrásunk a 2. századból.

Ennél a témakörnél azonban nem szabad elfelejteni, hogy az evangélium anyaga először szóban terjedt, az első hallgatók pedig kortársak voltak, tehát ha tanítványok hazudtak volna, akkor könnyen le lehetett volna őket buktatni, így a kereszténység sem terjedhetett volna olyan sebesen. Például Jézus bevonulása szamárháton például olyan esemény volt, amiről a zsidóknak tudniuk kellett, hiszen közvetlenül Húsvét előtt történt, és elég nagy felhajtás volt körülötte. Ezt nem lehetett kitalálni. Akik ismerték az Ószövetséget, azok pedig felismerhették Jézusban Zakariás próféta jövendölését.

Ami engem viszont meggyőz Jézus messiási voltáról az Dán. 9. fejezetének idői prófécia. A számítás alapján valamikor i.sz. 27 környékén kellett fellépnie, ez pontosan Tibérius császár uralkodásának 15. éve, amikor Krisztus megkeresztelkedett Lukács feljegyzése szerint. Ha valaki tagadni akarja ezt a pontosságot, azt már nem tagadhatja, hogy ha elfogadja Jézus történetiségét, akkor neki valamikor az 1. század elején kellett fellépnie, és pár évvel később meghalnia. Ebben még mindig felismerheti Dániel jövendölését, ha nem is évre pontosan.

Szia,

Ennek a kérdésnek valóban a valláskritika rovatban lenne a helye.

Akkor nézzük szép sorjában a vádakat:

1. Ézsaiás 7:14 - az új fordításban: "Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el."

Az itt szereplő הָעַלְמָ֗ה - hā-‘al-māh héber kifejezés valóban hajadont jelöl, két esetben találkozhatunk még vele az Ószövetségben az I.Móz. 24:43-ban és a II.Móz. 2:8-ban. Tekintettel arra, hogy a hajadonok - értsd jól: nem házas fiatal nők - abban a korban mind szüzek voltak, így ez a fordítás és értelmezés is helyes. Nyilván a Septugaintában is ez szerepel, így értelmetlen lenne másként érteni ezt a fogalmat. Ez nem fordítási hiba!

2. A Máté 1:2-ben nemzettségtáblázatot találunk, rosszul jelölted! Te a Márk 1:2-re hivatkozol. Itt egy mondatban olvassuk: "Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”, megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára." Itt két ószövetségi prófétára hivatkozik: Malakiásra és Ézsaiásra, de csak az egyiket jelöli. Ezért helyesen írták át a későbbi kéziratokban "prófétákra". Ez is egy apróság, amit ráadásul javítottak, nem igazán értem mi a gondod ezzel.

3. Mt. 27:9 - "Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai, és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”

- itt valóban Zakariást idézi csakhogy Jeremiásnál is van hasonló pl. a 32:6-15 részben, nyilván azzal kapcsolta össze az evangélium írója.

Az Úr Jézus Krisztus önmagában egy rendkívüli ember volt, akit a csodái és a tanításai alapján, valamint a feltámadása és mennybe menetele nyomán értelemszerűen Istenként tiszteltek, függetlenül a próféciáktól.

Üdv. Péter