Mi a kulonbseg az evangelikus es reformatus vallas kozott?

Olyan téren nincs sok különbség, ami téged érdekel. Teológia szempontjából van több nagyobb eltérés.

Ráadásul a legjelentősebb eltérés pont az úrvacsora értelmezésében van, mert míg Luther vallotta, hogy Krisztus jelen van az ostyában és borban, addig Kálvin ezt teljesen elutasította.

De olyan téren is van eltérés, mint az üdvösség és kegyelemtan kérdése, képek és szobrok használata, stb...

A teológiai különbségek nem égbekiáltóak, némely országban még egyesült is az evangélikus és református egyház. Na de téged nem ez érdekel...

Például a Bibliához való viszonyban van különbség. A reformátusoknál alap, hogy az Ó -és Újszövetség egyenlően fontos. Az evangélikusok meg sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az Újszövetségre, és azon belül is magára a megváltásra. (Persze attól még a reformátusoknál is a megváltás a Biblia középpontja.) Ez sehol nincs így hivatalosan leírva, de a gyakorlatban mégis így van.

A templom kinézete is más. Egy református templom az egyszerűségre törekszik, fehérre meszelt fal, esetleg valami apró díszítés. Egy evangélikus templom nem annyira díszes mint egy katolikus, de azért megfér egy-egy festmény meg gyertyák.

Illetve reformátusokon belül más stílussal találkozhatsz két gyülekezetben. Vannak nagyon hagyományos, konzervatív lelkészek is. Meg vannak ún. bibliaszövetséges lelkészek is, akik meg az ilyen amerikai "lazább" stílust képviselik. Az Evangélikusoknál nem tudok róla, hogy lenne ekkora szórás.

Én nem akarlak meggyőzni hogy melyikhez csatlakozz, nézd meg mindkét gyülekezetet...

Különbségek a kegyelem terén; reformátusok szerint csak azok részesülnek benne, akiknek Isten ezt előre felkínálta, evangélikusok (és katolikusok szerint) minden embernek felkínálja a kegyelmet. Ezt a felkínált kegyelmet a kiválasztott emberek képtelenek visszautasítani a református vallás szerint.

A reformátusok szerint a kiválasztott s már megigazult ember ezen állapotát nem képes elveszíteni, bármit is kövessen el.

A reformátusok (többsége) szerint minden kép és szobor egyben bálvány is, ezért száműzték gyülekezeti épületeikből. Az evangélikusoknak ezzel nincs gondja, templomaikban oltárképek, szobrok is találhatók. Például egyik közeli evangélikus templom nem kevésbé díszített, mint az ottani katolikus templom.

Egyébként itt jobban részletezik a főbb különbségeket a nagyobb keresztény felekezetek közt:

[link]

#4 Nem azt mondom hogy hülyeség, de azért nem egy katolikus hitvédelmet célul kitűző blog nyilván bőven csúsztat a reformátusokkal és evangélikusokkal kapcsolatban...

Meg az sem igaz hogy reformátusok szerint kép = bálvány. Akkor lenne bálvány ha hajlonganánk előtte, csókolgatnánk, vagy gyógyulást várnánk tőle mert valaki állítólag könnyezni látta. Mi templomunkban is a fehérre meszelt falon akad egy-két kis méretű kép.

#7

Kérlek mutass rá, hogy pontosan hol és miben csúsztat az adott oldal, mert mindaddig csak rágalom a részedről. Az hogy te esetleg elfogult vagy, nem jelenti, hogy más nem tud objektív lenni.

Hogy minden ilyen kép és szobor bálvány, azt speciel a szomszéd faluban lévő ref. lelkész mondta. Nem állítottam, hogy ezzel egyetértek (szerintem hülyeség, mert a lelkész a bálvány szó értelmét sem érti), de ha ez a nézete, akkor ez.

Szia!

Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt buzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház - köztük a református - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. A magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét a reformátusok nem helyeselik.

Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evangélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ők is megengedik az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs.

Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő. A reformátusok nem fogadták el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerintük, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerintük egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter