Hit vagy megszállottság?

"Hogyan tudja valaki önmagát ellenőrizni, hogy nem mégis túlzott az igyekezet, mint amikor valaki akkor is segíteni szeretne ha nem kérnek belőle, de ezt nem mondják meg neki, és nem veszi észre magát?"

Logikával. Én úgy csinálom ezt, hogy egy ideig úgy gondolkozom, mintha kritizálnám azt, amiben hiszek, próbálok buktatókat keresni, majd ezeket ellenőrzöm, hogy igaz-e vagy sem. Az Istenhitem is erre épül. Arra jutottam, hogy a materializmus tele van önellentmondással, logikai bakikkal.

“Van erre valamilyen javaslat valahol?”

Én azt javasolom, hogy legyünk figyelmesek megérzéseink iránt, az ihlet iránt. A Bölcsesség Hatalom és Szeretet kimeríthetetlen Isteni forrása folyton rendelkezésünkre áll, és egy józan, felhőtlen lelkiállapotban az ihllet azzal az információval illet meg bennünket ami iránt érdeklődünk.

Az információ nem vagy talán csak nagyon ritkán jut el hozzánk szavakban megfogalmazva, de érezhetjük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy e dolgok hiányát. Ahhoz, hogy egy ilyen megérzés megbízható legyen figyelemre, őszinteségre és egy 'felhőtlen', elfogulatlan lelkiállapotra van szükség.

A figyelemre azért van szükség, mert az ihlet mely által ez irányból információ jut hozzánk egy nagyon illanó tünemény, alighogy megilleti tudatunkat, máris távozhat. Az őszinteség pedig azért fontos, nehogy az így megszerzett információt saját vagy mások meggyőződéseihez illően módositsuk. A elfogulatlan lelkiállapot pedig azért nélkülözhetetlen met anélkül az információ egyszerűen nem jut el hozzánk, nem éri el tudatunkat.

“Ha nagyon erősen hisztek valamiben,...”

Talán még jó lenne hozzátenni: „Ha nagyon erősen hisztek valamiben,...” akkor nagy az esély, hogy a felhőtlen, az elfogulatlan lelkiállapot távol van tőlünk, a hit ugyanis nem akarat vagy kívánság, hanem az ihlet dolga, szándékosan nem lehet hinni.

A hit egy elképzelt, vagy mások által kreált valóság, amihez igazítjuk saját erkölcsi morálunkat. Ezután céltudatosan törekszünk a megvalósításán és azon, hogy ezáltal elfogadjanak minket (mások általi esetén), vagy megfeleljünk saját elvárásainknak (általunk elképzelt esetén).

Hinni persze olyanban érdemes, amit meg is tudunk valósítani, vagy közel áll hozzánk. Ellenben kihasználhatják hiszékenységünket és mások játékszerévé válunk.