Azert hisztek istenben mert ti is erzitek, hogy valojaban senkinek se szamitotok igazan?

Nem!!!

Egyébként pedig a családtagjaimnak sokat jelentek. Szeretnek, pedig nem egy "hiten" vagyunk.

Azért hiszem, mert van alapja ennek a hitnek, és meggyőződésem, hogy az életnek van létrehozója, forrása.

Nem. Mindentől és mindenkitől függetlenül hiszek Istenben, érzem és tapasztaltam, ebben senki nem tud megingatni, pedig nem vallásos családban nőttem fel.

Téged nem igazán vesz körül őszinte, önzetlen szeretet.

Nem.

Kezdetben szartam bele, nem igazán érdekelt a mise meg a többi, kifejezetten nem is szerettem és mivel nem is volt valami hú de jó életem, talán még haragudtam is rá.

Szal szép lassan elfelejtettem ezt az egészet, de valahogy éreztem, hogy mégis van valami.

Aztán szépen lassan közeledett és megmutatta magát, persze nem úgy, hogy bejelölt Facebookon, hanem kb minden kérdésre és gondra választ kaptam.

Most már próbálok másképp élni.

Csak én nem látok összefüggést a kettő között?

Mi köze van a hitnek ahhoz, hogy hány ember szeret minket, hány embernek számítunk? Szerintem semmi.

Nem.

Én pl. elég sok embernek számítok a családi és a baráti körömből. De tudom, hogy Istennek számítok a legtöbbet, mert Ő hozta értem a legnagyobb áldozatot! Tudom, hogy él, mert kapcsolatban vagyok Vele, és ez független minden külső körülménytől.

Miért tudom, hogy számítok nekik?

Mert rendszeresen tartom, napi szinten a kapcsolatot velük, szabadidőnkben látogatjuk egymást, sőt kifejezetten igénylik a társaságomat, mert terveznek, hogy mikor jöjjünk össze, és hol. Figyelembe veszik, hogy Mi nem tartunk meg bizonyos ünnepeket, hagyományokat, még is szívesen látnak, és hívnak, hogy ne legyen egy ilyen hagyomány a családtagok között szakadék. Alkalmazkodunk egymáshoz, ilyen téren.

Pont tegnap beszélgettem a Sógórnőmmel, hogy jó lenne, ha a legközelebbi "Ünnepnapnál" mennénk, mert akkor van munkaszünet, és kerti partit rendeznének.